Peptikus fekélyek a gyomorban (gyomorfekély) és a vékonybél első részében (nyombélfekély) fordulnak elő. Ezek a gyomor és a nyombél védőrétegének fenntartását segítő tényezők, valamint a nyálkahártya károsodásához és eróziójához vezethető tényezők közötti egyensúlyhiányból erednek.
A legtöbb peptikus fekélyt a Helicobacter pylori fertőzés okozza. vagy a nem szteroid gyulladáscsökkentő gyógyszerek (NSAID) nevű gyógyszerek rendszeres használata , beleértve az aszpirint is. Szinte minden nyombélfekély társul a H. pylorit fertőzés, míg a gyomorfekélyt általában NSAID-használat okozza.
A múltban úgy tartották, hogy a gyomorfekélyt a stressz, a helytelen táplálkozási szokások (beleértve a túl sok gazdag, zsíros vagy fűszeres ételek fogyasztását), az alkohol és a koffein okozzák. Ma már ismert, hogy ezek a dolgok nem okoznak peptikus fekélyt, de növelhetik a gyomorban termelődő sav mennyiségét, és ronthatják a tüneteket, ha fekélye van.
Helicobacter pylori (H. pylori ) egy dugóhúzó alakú baktérium, amely megfertőzheti a gyomor belső nyálkahártyáját. H. pylorit Ausztrál kutatók fedezték fel egy hatalmas áttörésben, amely világszerte forradalmasította a fekélyek megértését és kezelését.
A legtöbb baktérium nem tud megélni a gyomorban, mert az nagyon savas környezet. De H. pylorit ott élhet, mert egy ureáz nevű enzimet termel. Az ureáz semlegesítő szereket termel, amelyek megvédik a H. pylori a gyomor erős savától.
H. pylorit a fertőzés gyakori, különösen a fejlődő országokban. A fertőzések aránya alacsonyabb a nyugati országokban. Ausztráliában a felnőttek körülbelül 30 százaléka fertőzött.
A legtöbb ember gyermekkorban fertőződik meg. H. Pyloriban személyről emberre terjedhet nyállal vagy széklettel való közvetlen érintkezés útján. Bár az orvosok nem biztosak benne, azt gyanítják, hogy a baktérium a fertőzött emberekkel való közös étkezés, evőeszközök és evő- és ivóeszközök által terjedhet.
H. pylorit kimutatták a fertőzött emberek nyálában, ami arra készteti a tudósokat, hogy szájról szájra való érintkezés útján is terjedhet, például csókolózás útján. A nem megfelelő kézmosás WC-be járás után és a kezeletlen víz a baktériumok terjedésének további módjai.
A legtöbb H. pylorit ne kapjon gyomorfekélyt (de sokan gyomorhurutot – gyomorgyulladást) kapnak. Nem teljesen világos, hogy egyes fertőzötteknél miért alakulnak ki fekélyek, míg másoknak nem. Az, hogy egy fertőzött személynél fekély alakul ki vagy sem, a személyes jellemzőitől, környezeti vagy örökletes tényezőktől függ.
H. pylorit behatolhat a gyomor és a nyombél nyálkahártyájába, és ott élhet, ahol gyulladást okoz. A tartós gyulladás megzavarja és megváltoztatja a gyomor és a nyombél védőrétegét. Ez fokozott savtermeléshez és a nyálkahártya eróziójához vezethet, ami fekélyt okozhat.
A nem szteroid gyulladáscsökkentőknek (NSAID-oknak) nevezett gyógyszerek – mint például az aszpirin, ibuprofén és naproxen – hosszú távú vagy gyakori alkalmazása gyomorfekélyt okozhat. Az NSAID-ket használó emberek 30 százalékánál gyomorfekély alakul ki, de sokan nem tudnak róla, mert nincsenek tüneteik.
A fekély kialakulásának kockázata az alkalmazott NSAID típusától és az adagtól függ. Egyes NSAID-ok nagyobb valószínűséggel okoznak fekélyt, mint mások, és a nagyobb dózisok nagyobb kockázattal járnak.
Ezen túlmenően, az NSAID-okat használó emberek közül egyeseknél nagyobb a peptikus fekély kialakulásának kockázata, mint másokon. H.pylori-val fertőzött NSAID-felhasználók nagymértékben megnövekszik a peptikus fekély kialakulásának kockázata és fokozott a vérzés kockázata.
Az NSAID-ok által kiváltott peptikus fekélyek gyakrabban fordulnak elő:
Az NSAID-ok szedése sebezhetőbbé teheti a gyomor nyálkahártyáját a gyomorsav potenciálisan káros hatásaival szemben, különösen az időseknél vagy azoknál, akik hosszú ideig szedik őket. Ennek az az oka, hogy az NSAID-ok gátolják a prosztaglandinoknak nevezett anyagokat, amelyek segítenek megvédeni a gyomor nyálkahártyáját.
A Zollinger-Ellison-szindróma a peptikus fekélyek ritka oka. Az ilyen betegségben szenvedőknek daganata (vagy daganata) van, általában a nyombélben vagy a hasnyálmirigyben, amely egy gasztrin nevű hormont szabadít fel. Ez a hormon hatására a gyomor a szokásosnál több savat termel, a felesleges sav pedig gyomorfekélyt okozhat.
Peptikus fekélyek olykor olyan embereknél is kialakulhatnak, akik nagyon rosszul érzik magukat (általában azokat, akiket kórházak intenzív osztályain kezelnek olyan problémák miatt, mint a súlyos égési sérülések). Ezeket az úgynevezett stressz-fekélyeket valójában a gyomor vérellátásának hiánya okozza. A súlyos betegeknek általában savcsökkentő gyógyszereket adnak, hogy megakadályozzák az ilyen típusú peptikus fekély kialakulását.
Egyes fertőzések és a nem szteroid gyulladásgátlóktól eltérő gyógyszerek is ritkán okozhatnak peptikus fekélyt. Más esetekben nyilvánvaló ok nem található.