Az emberi embrió két részből álló hasnyálmirigyből indul ki, mindegyiknek saját csatornája van; a ventrális csatorna és a dorsalis csatorna. A hasnyálmirigy két része a fejlődés során összeolvad. A legtöbb embrióban a háti és a ventrális csatornák is egyesülnek, és egy fő hasnyálmirigy-csatornát alkotnak. A fő hasnyálmirigy-csatorna csatlakozik a közös epevezetékhez (az epét az epehólyagból és a májból elvezető csatorna), hogy közös epe- és hasnyálmirigycsatornát hozzon létre, amely a fő papillán keresztül a duodenumba áramlik.
Egyes embriókban a dorsalis és a ventrális csatornák nem egyesülnek. A hasnyálmirigy hasnyálmirigy-csatornáinak és a dorsalis csatornák össze nem olvadását pancreas divisumnak nevezik (mivel a hasnyálmirigyet két csatorna vezeti el). Pancreas divisumban a ventralis csatorna a major papillaba, míg a dorsalis csatorna egy külön kispapillába folyik le.
A legtöbb pancreas divisummal született egyén egész életében nem tapasztal tüneteket, nem diagnosztizálják, és nem igényel kezelést. Kis számú pancreas divisumban szenvedő betegnél ismétlődő hasnyálmirigy-gyulladás lép fel. A hasnyálmirigy-gyulladás a hasnyálmirigy gyulladása, amely hasi fájdalmat, valamint súlyosabb szövődményeket okozhat. Egyes pancreas divisumban szenvedő betegeknél krónikus hasi fájdalom alakulhat ki pancreatitis nélkül.
Az orvosok nem biztosak abban, hogy a pancreas divisum hogyan okoz hasi fájdalmat és hasnyálmirigy-gyulladást. Az egyik elmélet szerint a kisebb papilla túl keskeny ahhoz, hogy megfelelően elvezesse az emésztőnedvet a hasnyálmirigy háti részében. Az emésztőnedvek tartaléka megemeli a nyomást a kisebb csatornában, ami hasi fájdalmat és hasnyálmirigy-gyulladást okoz. Mások úgy vélik, hogy a pancreas divisum anatómiai anomáliáján túlmenően más tényezőknek is kell lenniük, amelyek hajlamosítanak egy bizonyos betegpopulációt hasnyálmirigy-gyulladás kialakulására. A kutatás folytatódik a pontos kapcsolat megállapítása érdekében.
A hasnyálmirigy-gyulladás egy olyan állapot, amelyet a hasnyálmirigy-gyulladás jellemez.
A pancreas divisum diagnosztizálására a legpontosabb vizsgálat az ERCP (endoszkópos retrográd cholangio-pancreatográfia), amely két külön-külön elvezető hasnyálmirigycsatorna jelenlétét képes kimutatni. Az ERCP azonban néha maga is hasnyálmirigy-gyulladást okozhat. Az endoszkópos ultrahang (EUS) és az MRI (mágneses rezonancia képalkotás) egyéb vizsgálatok, amelyek segíthetnek a hasnyálmirigy-diszum diagnosztizálásában a hasnyálmirigy-gyulladás kockázata nélkül.
A hasnyálmirigy divisum tünetek nélkül nem igényel kezelést. A hasi fájdalomban és a pancreas divisumnak tulajdonítható visszatérő hasnyálmirigy-gyulladásban szenvedő betegek kezelése még nem ismert. Egyes orvosok sphincterotomiával próbálkoznak (a kis papilla levágása az ERCP során, hogy megnöveljék a nyílást). Mások az ERCP során stentet helyeznek be a csatornába, hogy megakadályozzák a csatorna elzáródását. Ezek az eljárások nem kockázatmentesek. Ezért a tünetekkel járó pancreas divisumban szenvedő betegeket legjobban a hasnyálmirigy-betegségek kezelésében jártas orvosok értékelik és kezelik.
A legtöbb pancreas divisumban szenvedő beteg tünetmentes marad, ezért a prognózis kiváló. Azoknál a betegeknél, akiknél hasnyálmirigy-gyulladás tünetei vannak, a prognózis nem különbözik a nem érintett populációétól, akiknél hasnyálmirigy-gyulladás alakul ki. A hasnyálmirigy-gyulladás a kezelés után is kiújulhat. Fontos megjegyezni, hogy nincs egyértelmű bizonyíték a pancreas divisum és a pancreatitis közötti okozati összefüggés alátámasztására.