A fisztula abnormális kapcsolat két szerv vagy két szövetfelület között. Az anális fistula (fistula-in-ano) az anális csatorna és a bőr közötti kapcsolat. A fistula-in-ano okának, kezelésének és szövődményeinek megértéséhez meg kell érteni az anális csatorna anatómiáját.
Az anális csatorna a gyomor-bél traktus vég (terminális) része. Két izomgyűrű, a belső anális záróizom és a külső anális záróizom veszi körül az anális csatornát.
A belső anális záróizom simaizomból áll, és nincs önkéntes kontroll alatt. A külső anális záróizom vázizomzatból áll, és önkéntes kontroll alatt áll. Ez a két izom együtt nagyon fontos a kontinencia fenntartásában.
Körülbelül egy-két centiméterrel az anális csatornán belül megváltozik az anális csatorna bélése. Van egy vonal, amely ezt a változást jelzi, az úgynevezett fogazott vonal. A belső és külső anális sphincterek rétegei között elhelyezkedő anális mirigyek a fogsor szintjén ürülnek a végbélcsatornába.
Szinte minden anális fisztula anorektális tályog eredménye. Az anorectalis tályog az egyik végbélmirigy fertőzésével kezdődik. A fertőzés a sphincterek közötti térben (intersfinkterikus térben) maradhat, átterjedhet a végbélnyílás körüli bőrre (perianális bőr), vagy átterjedhet a külső anális záróizomba.
Anorektális tályog esetén általában fájdalom és érzékeny duzzanat jelentkezik a végbélnyílás körül. Lehet, hogy láz van. A kezelés általában egyszerű, és abból áll, hogy bemetszik a bőrt a tályog felett, hogy a benne lévő gennyet eltávolítsák. Ez általában elvégezhető az orvosi rendelőben vagy a klinikán helyi érzéstelenítésben.
Esetenként kiterjedtebb fertőzés esetén általános vagy regionális érzéstelenítésben kell kezelni a műtőben. A tályog kivezetését követő kezelés általában napi többszöri ülőfürdőből és ömlesztett formáló szerek használatából áll. Ritkán van szükség antibiotikumra. A következő néhány hét során a tályogos seb fokozatosan begyógyul.
Fistula-in-ano akkor következik be, ha a tályog seb nem gyógyul teljesen. A legtöbb fistula-in-ano-ban szenvedő embernél olyan anorektális tályogról van szó, amelyet vagy műtéti úton, vagy spontán módon szívtak ki. Az akut anorectalis tályogban szenvedő betegek körülbelül 50%-ánál krónikus fistula-in-ano alakul ki. A fistula-in-ano elsődleges tünete a krónikus, alacsony fokú szepszis (fertőzés) miatti tartós elszívás az akut tályog kezelését követően.
A fistula-in-ano diagnózisa a perianális bőr külső nyílásának és az anális csatorna belső nyílásának azonosításán alapul. Ez gyakran altatásban történő vizsgálatot igényel a műtőben.
A fistula-in-ano kezelésének célja a szepszis és a fistula traktus megszüntetése, a kiújulás megelőzése és a kontinencia megőrzése. A fistula in-ano mindig áthalad vagy áthalad a belső anális záróizom egy részén, és általában a külső anális záróizom egy részén, ha nem az egészen.
Az anális fisztula kezelése műtétet igényel egy műtőben, általános vagy regionális érzéstelenítésben. A sipolyok többsége kezelhető a sipoly traktus egyszerű lefektetésével. Ez magában foglalja a fedőszövet felosztását, amely magában foglalja a sphincter komplex egy részét. A krónikus gyulladásos szövetet eltávolítják, és hagyják, hogy a seb másodlagosan begyógyuljon hegszövet képződésével.
Azoknál a sipolyoknál, amelyek a belső anális záróizomot vagy a külső anális záróizomnak csak egy kis részét érintik, a műtét utáni inkontinencia csekély kockázata áll fenn. Minél nagyobb a sipoly által áthaladó külső sphincter mennyisége, annál nagyobb a posztoperatív inkontinencia kockázata a lay-open technika után.
Alternatív kezelések állnak rendelkezésre azok számára, akiknél az inkontinencia kockázata túl nagy lenne ezzel a technikával. A leggyakrabban használt módszer a seton használata.
A seton egy fonal, amelyet a sipoly traktusa körül vezetnek. Sokféle anyagból készülhet, beleértve a selyem vagy nejlon varratot, gumit vagy műanyagot. A szetonok sokféleképpen használhatók. Lefolyóként működhetnek az ismétlődő fertőzések megelőzésére. Megjelölhetik a sipoly helyét, lehetővé téve annak szakaszokra bontását, így csökkentve a posztoperatív inkontinencia esélyét. Végül szakaszosan meghúzhatók, hogy lassan átvágják a záróizom izmait. Ennek oka az, hogy a gyógyulás és a hegesedés akkor következik be, amikor a seton átvágja az izmot, megakadályozva ezzel az izom egyidejű szétválását.
Azon betegek számára, akiknek fisztulája nem alkalmazható sem a lay-open technikára, sem a setonkezelésre, számos bonyolultabb sebészeti eljárás áll rendelkezésre. A leggyakrabban alkalmazott szövetlebeny létrehozása az anális csatornában, amely a belső nyílást lefedi, kombinálva a külső nyílás és a sipoly traktus elvezetésével.
A fisztulák a betegek kevesebb mint 10%-ában jelentkeznek műtét után. A Minnesotai Egyetemen végzett vizsgálat szerint a fistula-in-ano miatt kezelt betegek csaknem fele a kezelés után bizonyos fokú kontinencia-károsodást szenvedett. A legtöbb ilyen személynek problémái voltak az alsóruházat befestésével vagy a gázok felszívásával, de a betegek kisebb részénél volt véletlenül székletürítés.
A fistula in-ano egy gyakori állapot, amely általában az anális mirigy fertőzését követi. A kezelés a fertőzés megszüntetésére irányul, miközben megelőzi a műtét utáni kiújulást és inkontinencia kialakulását.
A legtöbb beteg könnyen kezelhető a sipoly traktus egyszerű lefektetésével. A kontinencia kisebb változásai azonban jelentős számú betegnél előfordulnak. További elérhető lehetőségek közé tartozik a setonok vagy az előrehaladó szárnyak használata.
Az IFFGD egy anális fistula kérdőívet készített a CoRDS segítségével. A kérdőív eléréséhez kattintson ide.
A ritka betegségek stanfordi koordinációjáról (CoRDS)
A Sanford Research nonprofit kutatóintézet székhelyű CoRDS az összes ritka betegség központosított nemzetközi betegregisztere. 7000 ritka betegség kutatásának előrehaladását koordinálják.