A hasmenés, a sürgősségi tünetek, az inkontinencia és a végbélvérzés tünetei jelentős stresszforrások lehetnek, amelyek miatt orvoshoz kell fordulni. Azoknak az egyéneknek, akiknek a kórtörténetében korábban sugárterápiás expozíció szerepelt, ezt közölniük kell orvosukkal. A sugárzás okozta tüneteket potenciális forrásnak kell tekinteni.
A sugárterápiát számos rendellenesség kezelésére alkalmazták. Ilyenek például a prosztata-, méhnyak- és végbélrák. A sugárterhelés minimalizálása érdekében különös gondot fordítanak a rák sugárzással történő kezelésére szakosodott orvosok (sugár onkológusok). De minden erőfeszítésük ellenére a jelentős végbélsérülés túlságosan gyakori mellékhatás marad. A végbél (sugár-proktitis) vagy a végbél és a szigmabél (radiation proctosigmoiditis) sugársérülésének tünetei meglehetősen változatosak. A sugárterhelés után hetekkel-évekkel jelentkezhetnek. Ebben a cikkben kiemelem a különböző sérülési mintákat, és megvitatom az elérhető terápiákat.
A sugársérülés akut és krónikus fázisra osztható. Az akut sérülés a sugárkezelést követő hat héten belül következik be. Az akut sérüléshez kapcsolódó tünetek közé tartozik a hasmenés, a sürgősség, a széklet inkontinencia és a végbélvérzés. Ezeknek a tüneteknek a megjelenése a vastag- és végbélben a sugárterhelés által okozott elváltozásoknak tudható be. A tünetek közé tartozhat az akut gyulladás, a csökkent nyálkatermelés és a folyadék felhalmozódása a bélnyálkahártya alatt (submucosalis ödéma). Sok betegnél ezek a tünetek megszűnnek, miután a sugárterhelés megszűnik.
Ha a tünetek továbbra is fennállnak és enyhék, a hasmenés elleni szerek elegendőek lehetnek ezek kezelésére. Más kezelésekre lehet szükség azok számára, akik súlyosabb tüneteket tapasztalnak. Számos gyógyszert (pl. szukralfát, misoprostol, szteroidok) tanulmányoztak az akut sugársérülések kezelésében. Ezek a szerek vagy korlátozott sikert arattak, vagy káros következményekkel jártak.
Az akut sérülések megelőzésében két legígéretesebb szer az amifosztin és az 5 amino-szalicilátok (5 ASA). Az amifosztin egy védőanyag, de magas ára valószínűleg korlátozza a használatát. Összehasonlításképpen, az 5-ASA szerek olcsóbbak, és kimutatták, hogy csökkentik a proctitishez kapcsolódó tüneteket. A gyógyszer aktív bejuttatása a végbél területére és a vastagbél utolsó részébe (rektosigmoid) kulcsfontosságú, mivel ez a leggyakrabban érintett hely. A szerek orális bevétele általában előnyösebb, mint a beöntés vagy kúp behelyezése. Hosszú távú követési vizsgálatokra van szükség annak felmérésére, hogy az akut proctitis megelőzése csökkenti-e a krónikus sugársérüléssé való progresszió kockázatát.
A krónikus sugárproktitis a kismedencei sugárterápiában részesülő betegek akár 75%-ánál is gyakori előfordulás. A tünetek hasonlóak az akut sérüléseknél tapasztaltakhoz, kivéve a vérzést, amely nagyobb probléma. Fontos, hogy amikor ezek a tünetek jelentkeznek, megemlítsék az orvos előzetes sugárterhelését, mivel a tünetek először sok év múlva jelentkezhetnek. Az orvos vizsgálatot és vizsgálatokat fog végezni a diagnózis felállításához. Egy rugalmas szigmoidoszkópia (a szigmabél és a végbél belsejének vizsgálata vékony, megvilágított csővel, úgynevezett endoszkóppal) elegendő a sérült vastagbél azonosításához. Mindazonáltal azoknál a személyeknél, akiknek a családjában szerepelt vastagbélrák, 50 év feletti életkoruk vagy lehetséges gyulladásos bélbetegség, célszerű lenne, ha az orvos teljes körű kolonoszkópiás vizsgálatot végezne (endoszkópos vizsgálat a teljes vastag- és végbél vizsgálatára).
Az orvos nagyon finom elváltozásokat találhat endoszkópos megközelítést alkalmazva, mint például a normál redők elvesztése a kolorektális bélésben (nyálkahártyában) vagy enyhe bőrpír. Előrehaladottabb vagy nyilvánvalóbb leletek lehetnek fekélyek, könnyen károsodó erek és/vagy kóros szűkületek (szűkületek). Ezek a látható endoszkópos elváltozások krónikus gyulladás, hegszerű szövetképződés (fibrózis) és alacsony véráramlásból eredő sérülés (ischaemia) következtében lépnek fel. A kolonoszkópia során az orvos úgy is dönthet, hogy óvatosan eltávolítja a szövetet mikroszkópos vizsgálat (biopszia) céljából. A diagnózis megerősítése után fontossá válik az elérhető kezelési lehetőségek megbeszélése az orvossal.
Egyéb egészségügyi állapotok, mint például a cukorbetegség és az érelmeszesedés (artériák eltömődése és szűkülete) hatással vannak a keringési rendszerre, és növelhetik a krónikus sugársérülések kockázatát. Fontos, hogy tájékoztassa orvosát, ha ezek az állapotok fennállnak.
Az akut sugársérülések kezelésére használt 5-ASA szerek általában kevésbé hatékonyak krónikus elváltozások kezelésében. Ez valószínűleg a hegszövet és az ischaemiás sérülés miatti mögöttes változások eredménye. A szukralfát beöntésről kimutatták, hogy csökkenti a vérzés kockázatát, és általában jól tolerálható.
Ha a vérzés ellenáll az első vonalbeli terápiáknak, az orvos helyi formaldehidet alkalmazhat a vérzés csökkentésére. Noha viszonylag könnyen alkalmazható irodai környezetben, nemkívánatos eseményekkel (sipolyképződés és bélperforáció) társult. Egy másik módszer, az argon plazma koaguláció (APC), nem igényel érintkezést a szövettel. A kolonoszkópia során egy szondát irányítanak a sérült véredényre, és elektromosan töltött gázsugarat bocsátanak ki, amely koagulálja az elváltozást és segít megelőzni a további vérzést. A vérzés mértékétől függően 3-4 alkalmazásra lehet szükség a teljes megszűnéshez. Az 5-ASA kúpok vagy szteroid beöntések használhatók az APC használatával esetlegesen kialakuló fekélyek gyógyulásának felgyorsítására.
Műtétre csak alkalmanként van szükség. Súlyos esetekre van fenntartva, amelyek nem reagálnak más kezelésekre, mert problémák merülhetnek fel a rossz gyógyulás miatt, amikor a vastagbél műtéti úton újracsatlakozik. Úgy gondolják, hogy a sérült érellátó hálózat hozzájárul a rossz gyógyuláshoz.
Összefoglalva, a besugárzásos proctitis/proctosigmoiditis gyakori szövődmény, amely a medence sugárterhelése után jelentkezik. Ennek az állapotnak a felismerése fontos, mivel a tünetek meglehetősen zavaróak lehetnek, és gyakran kezelést igényelnek. Az orvosi és endoszkópos terápiák ígéretesnek bizonyultak a sugárkárosodással összefüggő tünetek súlyosságának enyhítésében.
A „Sugárzás által kiváltott vastagbél- és végbélsérülés” – IFFGD 317. számú kiadványából adaptálva, Thomas Puetz, MD, Gasztroenterológiai Tanszék, Advanced Healthcare, Milwaukee, WI.