A nyelőcsővarix a nyelőcső visszér. Ezek a vénák, mint minden visszér, nagyon könnyen felszakadhatnak és vérezhetnek. A nyelőcső visszérvérzése potenciálisan életveszélyes állapot, amelyet gyorsan fel kell ismerni és kezelni kell.
A varikózus vénák olyan vénák, amelyek eltömődtek, és a falak vékonyra nyúltak. Általában a lábakban találhatók, és az életkorral a gravitáció miatt fejlődhetnek ki. A vénák visszavezetik a vért a szívbe, és nem rendelkeznek olyan vastag, izmos falakkal, mint az artériák. Minél tovább állunk és járunk (azaz években), annál nagyobb nyomásnak vannak kitéve lábvénáink.
A nyelőcsőben a visszér nem az életkor és a gravitáció miatt alakul ki, hanem májportális hipertónia. A portális vénás rendszer vénák összessége, amely a vért a májba szállítja, ahol feldolgozzák és méregtelenítik. Miután a vér frissen és méregtelenítve elhagyja a májat, továbbhalad a szívbe, ahol a tüdőbe kerül oxigénfürdőre és szén-dioxid eltávolítására. Olyan ez, mint egy fürdőnap.
Cirrózisban szenvedő májban – a májat érintő sérülésből vagy betegségből eredő hegesedés – vér az áramlás korlátozott, és a vér visszajut a portálrendszerbe, ami a vénák nyomásának növekedését okozza. Ez a nyomás befolyásolhatja a véráramlást az egész régióban, különösen a gyomor körüli gasztrointesztinális rendszerből és a nyelőcső alapjából.
A gyomor vénák (úgynevezett gyomorvarix) és a nyelőcső eltömődnek, akárcsak a kék, kacskaringós erek a lábakon nem. Az erek fala is elvékonyodik és nagyon finom lesz. Kis nyomás hatására felrobbanhatnak, és az ebből eredő vérzés súlyos lehet.
A nyelőcső visszérvérzése nagyon veszélyes. A nyelőcső visszérgyulladásnak nincsenek tünetei, amíg a vérzés meg nem kezdődik. A vérzés kezdetekor azonban vannak jelek és tünetek. A felső gasztrointesztinális (GI) vérzésben szenvedő betegek – amely a nyelőcsőből és a gyomorból ered, nem pedig a belekből – a következő jelekre és tünetekre figyelhetnek:
A nyelőcső visszeres vérzése nagyon gyorsan sokkhoz és csökkent tudatszinthez vezethet.
A nyelőcső visszérvérzése esetén azonnali sürgősségi ellátás szükséges. Ha gyorsan kezelik, a nyelőcső visszérvérzése különféle eljárásokkal kezelhető. Az endoszkópia (kamerát a szájon keresztül helyeznek be a nyelőcsőbe) használható a vérzés megtalálására és közvetlen kezelésére. Ezenkívül vazoaktív gyógyszerek (akut betegek vérnyomását befolyásoló gyógyszerek) használhatók az aktívan vérző betegek vérnyomásának kezelésére.
A vészhelyzetben lévő betegek valószínűleg intravénás folyadékot és esetleg antibiotikumot is kapnak.
Páciensek, akiknél hirtelen fellépő vérzés és hányás, vörös vér vagy nagy mennyiségű őrölt kávé hányás azonnal kórházba kell menni. Hívja a 911-et minden olyan betegnek, aki letargikus, zavart, gyenge, szédül, sápadt, hűvös tapintású vagy izzad (izzasztó). Ezek a betegek a sokk tüneteit mutatják, ami azt jelenti, hogy a vérzés súlyos, és nagy a halálozási kockázat.
A mentősök a nyelőcső visszérvérzéseit IV folyadékkal, megfelelő elhelyezéssel és vazoaktív gyógyszerekkel kezelik. A nyelőcső visszérvérzésben szenvedő betegek számára a gyors kórházba szállítás a végleges kezelés.
Amint fentebb említettük, a nyelőcső visszérgyulladásnak nincs semmilyen tünete, hacsak nem szakadnak fel és vérezni kezd. A betegnek csak tudnia kell, hogy májzsugor vagy a portális hipertónia más formája van, és az orvosoknak endoszkóppal meg kell keresniük a nyelőcső varixait, hogy diagnosztizálják őket. Ha megtalálják, a doki profilaktikusan kezelheti a visszérgyulladást úgy, hogy lényegében egy gumiszalagot köt rájuk, úgynevezett szalagkötést.
A nyelőcső visszérgyulladás endoszkópos eljárásokkal történő közvetlen rögzítése mellett a portális hipertónia gyógyszeres kezeléssel is kezelhető. Leggyakrabban béta-blokkolókat használnak. A legtöbb betegnél a szalagkötés és a gyógyszeres kezelés valamilyen kombinációját alkalmazzák a nyelőcsővarix kezelésére.
A cirrózisnak több oka is lehet. A leggyakoribb a krónikus hepatitis C, egy vírusfertőzés, amely duzzanatot és májkárosodást okozhat. A krónikus erős alkoholfogyasztás májbetegséggel is jár, és a májban felhalmozódó zsírok miatt cirrózishoz vezethet. Az alkoholmentes zsírmáj betegség károsodást és cirrózist okozhat. Elhízott betegeknél és anyagcserezavarban vagy cukorbetegségben szenvedőknél lehetséges. A krónikus hepatitis B a cirrhosis lehetséges oka, de az oltóanyag rendelkezésre állása miatt ma már ritka.
A cirrhosis kialakulásának tudatosítása a legjobb védekezés a nyelőcső visszérbetegsége ellen. A cirrhosis okai a legnagyobb indikátorok:ismert májbetegség, alkoholizmus, elhízás és cukorbetegség. Sok korai cirrhosisban szenvedő ember kezdetben egyáltalán nem tapasztal tüneteket. A betegség előrehaladtával a betegeknél a következők némelyike vagy mindegyike kialakulhat:fáradtság, gyengeség, étvágytalanság, viszketés vagy hányinger.
A cirrózis csökkentheti a fertőzésekkel küzdő fehérvérsejtek vagy a vérlemezkék szintjét, amelyek segítik vérrögök képződnek, és a májfunkció ezzel járó csökkenése a véráramban a méreganyagok magas szintjéhez vezethet. A toxinok zavartságot vagy encephalopathiát okozhatnak. Ahogy a méreganyagok felhalmozódnak a véráramban, a betegeknél sárgaság alakulhat ki, amely a sclera (szemfehérje) és a bőr besárgulása.
Végül minden cirrhosisban szenvedő betegnél májportális hipertónia alakul ki. A nyomás növekedésével a portálrendszerben apró vénák alakulnak ki. Ezek a vénák lehetőséget biztosítanak a vér számára a torlódásos portálrendszer körül való megkerülésére, és ezeket kollaterális keringésnek nevezik. A kollaterális keringés lehetővé teszi, hogy a vér teljesen kihagyja a májat, és soha ne tisztuljon meg.
A nyelőcsővarixok mellett a portális hipertónia ascitest is okozhat, amely folyadék felhalmozódása a hasban. Mivel a toxinok és egyes ásványi anyagok nem távolíthatók el megfelelően, az anyagok felhalmozódása és a nyomásgradiens változása miatt egyéb szövődmények lépnek fel, mint például a plazma eltolódása a véráramból a környező szövetekbe. Hasonlóképpen, a folyadék visszajuthat a lábakba és a bokákba, ödémaként ismert duzzanatot okozva. A portális magas vérnyomást ezen szövődmények egyikének megfigyelésével diagnosztizálják.
A cirrhosis nem mindig vezet nyelőcsővarixhoz, de nincs egyértelmű bizonyíték arra vonatkozóan, hogy hány cirrhosisban szenvedő betegeknél nyelőcső- vagy gyomorvarix alakul ki. Egyes tanulmányokban a nyelőcsővarixok előfordulása cirrhosisban szenvedő betegeknél 8 százalék és 83 százalék között változott. Ez egy nagy tartomány.
A nyelőcső varixokat endoszkópiával kell diagnosztizálni, de miután megtalálják, általában idővel nagyobbak és finomabbak lesznek. A diagnosztizált nyelőcsővarixban szenvedő betegeknél körülbelül 30%-os esély van a nyelőcső visszérgyulladására.
A májzsugorodás okától függően a nyelőcső visszérvérzés lehetősége csökkenhet különféle gyógyszeres terápiákon keresztül. A vírusellenes szerek bizonyos sikereket értek el a vérzés kialakulásának késleltetésében krónikus hepatitis B-ben szenvedő betegeknél, és a béta-blokkolók a választott gyógyszerek a májportális hipertónia szabályozásában.