A bél eredetű tífusz peritonitisz objektív kutatása – Akut has diagnózisa

A beteg megjelenése relatív érték. A tiproid hashártyagyulladásnál ennek a tünetnek az értékelését – eltérően más akut hasi betegségek esetén – azon az alapon kell elvégezni, hogy a tífuszos betegeknél nincs éles átmenet a teljes egészséget jelző megjelenésről a fájdalmasra. Azonban az AA K és a d I am a N, megállva ennél a kérdésnél, a tífuszos beteg arcán a perforációknál megtalálja azokat a változásokat, amelyek bármely perforatív hashártyagyulladásnál előfordulnak, de úgy gondolom, hogy ezek a változások, ha találkoznak, nem jelentenek annyira megkönnyebbülést. és demonstratív, mint például a piloroduodenalis fekélyek perforációinál. Abban az esetben, ha a tífuszos betegek külső megjelenésében ezek a változások fellépnek, inkább úgy becsülhető, hogy állandóan beteg személyzetet figyelnek, mintsem sebészi konzultációra érkeztek.
Patt hőmérséklet . Ez a tünet nem specifikus, mivel jelentős bélvérzéseknél jelentkezhet, és intenzív bélműködés után, lázcsillapító eljárások és gyógyszerek alkalmazása után, sőt kritikus hőmérsékleteséssel járó felépüléskor is megfigyelhető. A diagnózis alapvető értéke csak a hőmérséklet-csökkenés kombinációja a peritoneális jelekkel. Példa erre a következő felügyelet.
A 32 éves beteg a 14. napon beteg. Reggel 24/V 1930 g pulzus 80, jó töltelék. A gyomor kissé fel van fújva, tapintásra mindkét csípőbéli területen fájdalmas. Ugyanezen szám délutánján a sebész felírta:"Önálló hasi fájdalmak. A gyomor élesen intenzív, tapintásra nagyon fájdalmas. A gyomor nem tud lélegezni. A hasüregben lévő folyadék. Pulzus 90. Leukocitózis - 5400. Hőmérséklet 36 ° .
Műtét – egy csípőbél szakadt fekélyét varrják fel. 29/V a beteg meghalt.
Ennek a páciensnek a hőmérsékleti görbéjén éles esés volt, amely megfelel a kezdeti sokkkal járó perforációnak. A posztoperatív időszakban a hőmérséklet újbóli emelkedése volt megfigyelhető, majd a halál napján lassú csökkenés. Helytelen lenne azonban a hasonló (hónaljüregben mért) hőmérséklet-csökkenést patognomikusnak tekinteni, mivel egyáltalán nem észlelhető perforáció, és ha előfordul, akkor olyan rövid távú, hogy a szokásos hőmérséklet-regisztrációnál csak reggel mérik. és az esti órákban átnézik.
Pulzusszám változás. Normálisan lezajló tífusz esetén a pulzus általában 70-90 ütés/perc. Úgy tűnik, hogy a perforációra utaló egyéb tünetekkel összefüggésben több tíz ütés esetén a várható
diagnózis megerősítése látható. Gyakran előfordul tehát az is, ami legalább az alábbi esettörténetből látszik.
A 21 éves beteg a 11. napon betegszik meg tífuszban. 25/IX délelőtt 1936 g pulzus 84. Előző nap 1 alkalommal szék
Objektíven. A gyomor enyhén fájdalmas. Dübörgés a jobb csípőbél területén. Ugyanezen a napon, 17 óra 25 perckor a beöntés után a szívaktivitás élesen visszaesett. Nehéz megszámolni a pulzust. Sápadtság, cianózis. A gyomor fel van fújva, tapintásra fájdalmas.
Azonnali művelet. Az egyik perforált fekélyt felvarrják, a második, perforációra kész fekélyt pedig egy erszényes varrat alá merítik. Másnap a beteg meghalt.
A perforáció azonban nem mindig olyan betegeknél jelentkezik, akiknek pulzusa a tífusz szokásos lefolyásának velejárója. A kegyetlen mérgezéssel járó tífuszhoz gyakran a perforáció is csatlakozik, amelyet szívizomgyulladás követ, 100 ütés/perc pulzusszámmal. A kísérő tüdőfolyamatoknál (tüdőgyulladás) a pulzus is felgyorsulhat. Így a tífusz időszakában felgyorsuló pulzus egyéb kísérő perforációs jelek nélkül egyáltalán nem oldja meg a diagnózist. Figyelemre méltó még az a tény, hogy tífuszos betegeknél a perforációnál a pulzus késése nem figyelhető meg, mint a perforációknál, a betegek sértetlen fertőzése esetén (lásd Általános rész).
A hőmérséklet és pulzus változásainál nagyobb értéknek vannak jelei. hasüreggel kapcsolatos. Tőlük a leggondosabb módon becslés:

1. a hasfal feszültsége, helyi és általános,
2. hasi puffadás,
3. bőr hiperesthesia,
4. a hasfal kikapcsolása a légzéstől,
5. a máj és a lép tompaságának eltűnése,
6. folyadék elérhetősége a hasüregben,
7. hányás, csuklás, otkhozhdeniye késlelteti a kallát és gázokat,
8. fájdalom a tér duglasov üregében.

Úgy tűnik, a felsorolt ​​tünetek között nincs olyan, amely csak tiproid perforációnál lenne megfigyelhető. Ezen jelek mindegyike és mindegyik együttvéve különböző hashártyagyulladásoknál figyelhető meg, de csak az egyik, amely tiproid perforációnál a hasfal feszülésének jele lehet, fontos, de nem lehet.
Ezeken kívül a jelek, általános a hashártyagyulladások esetében, írjon le még további tüneteket, mintha konkrétabbak lennének.

1. S. V. Levashev (1890) azt javasolja, hogy sztetoszkóp segítségével hallgassák meg a gázok peritoneális üregbe jutását:a gáz folyadékba jutásának hangja jobban észlelhető mély belégzéskor.
2. Braun (1909) a perforáció két új jelét észlelte:a) sztetoszkópot a jobb csípőbéli pólushoz nyomva 7 esetből háromszor a perforációt követő első percekben vékony krepitáció hangját figyelte meg, amely két érdes felület súrlódására emlékeztet; b) a jobb csípőüregben könnyű izomkontraktúra meghatározása után a beteg bal oldali fordulása után megfigyelhette a bal fél mozgását és kontraktúráit.

A tiproid perforáció klinikai tünetei általában ugyanazok.

• Bél eredetű tífusz-peritonitis – Az akut has diagnózisa
• Bél eredetű tífuszos peritonitis diagnosztizálása – Akut has diagnózisa