Amikor megpróbáltam extra rostot bevinni az étrendembe, a gázszintem még rosszabb lesz. Van olyan termék, amely elősegíti a rost növekedését, de nem növeli a gázképződést?
A rost olyan növények által előállított anyag, amelyet az emberi gyomor-bél traktus nem emészt meg. A rost a székrekedés kezelésének egyik alappillére, bár további felhasználási területei is lehetnek, például a vastagbél divertikuláris betegségeinek kezelésére. Sokféle rost kötődik a vízhez, és a vizet a bélben tartja. A rost és a víz ömlesztett (térfogatot) ad a székletnek, a víz pedig lágyítja a székletet. A megnövekedett gázképződés (felfúvódás) a rostban gazdag étrend gyakori mellékhatása. A gáz azért keletkezik, mert a vastagbélben lévő baktériumok a rostok emésztésének melléktermékeként gázt termelnek.
Különféle rostforrások léteznek, és a rost típusa forrásonként változik. Egyes rostfajtákat nagyobb mértékben emésztnek meg a vastagbélbaktériumok, mint más típusú rostokat. A jobban emészthető rost több gázt termel.
Minden rost, függetlenül a forrásától, puffadást okozhat; mivel azonban a baktériumok eltérő mértékben képesek megemészteni a különböző típusú rostokat, a különböző rostforrások eltérő mennyiségű gázt termelhetnek. A helyzetet bonyolítja, hogy egyénenként eltérő lehet a baktériumok azon képessége, hogy megemészszenek egy-egy rostot. Ez megnehezíti az egyén számára legmegfelelőbb rosttípus kiválasztását (azaz olyan rost, amely javítja a széklet minőségét anélkül, hogy puffadást okozna). A választás próba és hiba kérdése lesz.
A rosttípusokat többféleképpen lehet kategorizálni, például forrásuk szerint. A leggyakoribb természetes rostforrások a gyümölcsök és zöldségek, valamint a búza- vagy zabkorpa. Ezek a rostok nagy valószínűséggel puffadást okoznak. A székrekedés kezelésére gyógyászatilag használt rostok közé tartozik a psyllium mag, a szintetikus cellulóz (metil-cellulóz) és a kalcium-polikarbofil. (Egy kevésbé ismert forrás a malátakivonat; ez a kivonat azonban más módon is lágyíthatja a székletet, mint a rosttartalom növelésével.) A psyllium és a metil-cellulóz (és valószínűleg a kalcium-polikarbofil) nem növeli a gázképződést; azonban továbbra is puffadás érzést okozhatnak. Ennek oka lehet ezeknek a rostoknak a hatása, amely lelassítja a gázok áthaladását a bélben.
A különböző rostforrásokat egyenként kell kipróbálni. A rostot alacsony dózissal kell kezdeni. Az adagot 1-2 hetente növelni kell, amíg el nem éri a kívánt hatást a székletre, vagy a zavaró puffadás vagy puffadás (vagy egyéb gyomor-bélrendszeri tünetek) el nem múlik. (A rost nem hat egyik napról a másikra!) Ha puffadás vagy puffadás lép fel, néhány hétig csökkenthető a rost adagja, majd újra beállítható a magasabb adag. (Általában azt mondják, hogy a rostok által termelt puffadás vagy gáz mennyisége csökken, ha hosszabb ideig fogyasztják; ezt azonban soha nem vizsgálták vagy bizonyították alaposan.) Ha a puffadás vagy puffadás továbbra is probléma, és megakadályozza a rost adagját attól, hogy olyan szintre emelkedjen, amely kielégítően befolyásolja a székletet, ideje kipróbálni egy másik rostforrást.
Növekvő mennyiségű rost felhasználása esetén ajánlatos egyre nagyobb mennyiségű vizet fogyasztani, feltehetően azért, hogy a rostok megkötődhessenek, és megelőzhető legyen a rost "megkeményedése" és a bélelzáródás. Ez egyszerű és ésszerű tanács; azonban soha nem mutatták ki, hogy a bevitt víz mennyiségének bármilyen jótékony hatása lenne. (A normál bélben sok a víz, és a többlet víz csak felszívódik és a vizelettel ürül ki.) Annak ellenére, hogy nincs kimutatott jótékony hatás, valószínűleg jó ötlet, hogy ne kiszáradjon rostkiegészítők szedése közben.