Az eozinofilek (e-o-sin-o-fills) a fehérvérsejtek egy fajtája, amelyek a vérben keringenek, és az immunrendszer normális részét képezik. Ha allergia vagy fertőzés váltja ki, az eozinofilek száma megnövekszik és aktívvá válik. Rövid távon ez a válasz fontos és hatékony a szervezet kórokozóktól való megtisztításában. A test bizonyos szövetei és szervei hozzá vannak szokva az eozinofilekhez, beleértve a GI-traktus egyes részeit is. Betegség azonban előfordulhat, ha az eozinofilek olyan területeken vannak jelen, ahol általában nem fordulnak elő folyamatosan, ami krónikus gyulladást eredményez. Ez a hosszan tartó szöveti beszűrődés és gyulladás végső soron befolyásolhatja az adott szerv működését.
Az elmúlt években az orvosok egyre gyakrabban diagnosztizáltak egy ismeretlen okból kialakult ritka állapotot, az úgynevezett eosinophil gastrointestinalis betegséget (EGID), egyre gyakrabban gyermekeknél és felnőtteknél. Az EGID-re a gyomor-bél traktus (GI) krónikus gyulladása jellemző, amelyet a normálisnál magasabb eozinofilszám okoz, egyéb okok (például fertőzések, allergia) bizonyítéka nélkül.
Az orvosok a betegséget aszerint osztályozzák, hogy melyik testszövetben halmozódnak fel az eozinofilek. A betegség minden típusa monitorozást igényel. Jelenleg nincs gyógymód az EGID-re.
Az EGID bármilyen korú és etnikai hátterű embert érinthet, bár úgy tűnik, hogy a betegséghez nemi és genetikai tényezők is kapcsolódnak. A kutatások kimutatták, hogy az EoE-ben szenvedő egyének 75%-a férfi, és 70-80%-uk társult allergiás rendellenességekkel, például asztmával, ekcémával és szezonális és/vagy ételallergiával. Az irodalom nagy része az EoE-n alapul, és az EG és/vagy EC beavatkozásainak bizonyítékalapja szegényes, és gyakran EoE-vizsgálatokból származik.
Az eozinofil oesophagitis (EoE) tünetei személyenként eltérőek, és magukban foglalhatják a szilárd anyagok (gyakran húsok, rizs, szárazabb ételek, például kenyér) lenyelési nehézségeit, az étel elakadásának érzését evés után, hányást, refluxot, valamint hasi és/vagy mellkasi fájdalmat. fájdalom. A finomabb tünetek közé tartozik a lassú étkezés, a túlzott rágás, valamint a víz vagy más folyadék ivása az étkezés során, hogy segítsen lenyelni a falatokat. A fiatalabb gyermekek gyengén fejlődhetnek, hányhatnak, megtagadhatják az ételt, és nehézségekbe ütközhetnek a szilárdabb ételekre való átállás során.
Az EG tünetei még nem specifikusak, de lehetnek hasmenés, duzzanat (ödéma) és/vagy vashiányos vérszegénység. Az EK tünetei jellemzően a véres széklet és a hasmenés.
Sajnálatos módon sok EGID-ben szenvedő egyén évekig élhet megfelelő diagnózis nélkül, mivel az EoE tünetei hasonlóak más jól ismert GI-betegségekhez, mint például a gastrooesophagealis reflux betegséghez (GERD), az EG és az EC tünetei pedig a Crohn-betegséghez, fekélyes vastagbélgyulladás és cöliákia. Az EGID egy viszonylag újabb állapot, amelynek kevésbé általános a tudatossága, és a diagnózis nem mindig egyértelmű. Ne kezdje meg a kezelést, mielőtt gasztroenterológussal konzultálna, aki képes diagnosztizálni ezeket a betegségeket.
Jelenleg az EGID diagnosztizálásának egyetlen módja az endoszkópos és/vagy kolonoszkópiás biopszia. Az endoszkópia során az orvos egy flexibilis csövet fénnyel és egy apró kamerával a végén (endoszkóp) helyez a szájon keresztül, hogy megvizsgálja a nyelőcsövet, a gyomrot és a vékonybél első részét. A kolonoszkópiához az orvos egy hosszú, rugalmas csövet (kolonoszkópot) használ, amelyet a végbélnyíláson keresztül vezetnek be, hogy megnézze a vastagbél belsejét. A biopsziához az orvos egy apró szövetdarabot vesz ki, hogy nagy teljesítményű mikroszkóp alatt megvizsgálja. A biopsziás mintákat áttekintő patológus megkeresi az EGID jellemző vonásait, de megszámolja az eozinofilek számát is. A releváns tünetek és a magas eozinofilszám kombinációja EGID diagnózisához vezet.
A kezelés a GI-rendszer érintett részétől függően változik, de jellemzően gyógyszeres kezelést és az étrend kiigazítását foglalja magában a gasztroenterológussal folytatott átfogó felülvizsgálatot követően. Hasznos lehet egy dietetikus és allergológus multidiszciplináris közreműködése (ha Ön allergiás). A kezelés célja a tünetek csökkentése, valamint a javuló szövettani vizsgálat, ami az eozinofilek mennyiségének csökkentését és ideális esetben megszüntetését jelenti az érintett szövetben. A kezeléseket személyre szabottan kell kialakítani, mert ami az egyik embernél bevált, az nem biztos, hogy a másiknál működik.
A diétás terápia az egyik elsődleges kezelési módszer. Ezek hatékonyak lehetnek, függetlenül attól, hogy korábban diagnosztizált allergiás típusú állapota van vagy sem.
Bár nem intuitív, a leggyakoribb élelmiszer-allergén kiküszöbölése hatékonyabb, mint a tesztelés és az élelmiszerek tesztelés alapján történő eltávolítása (úgynevezett célzott elimináció). Ennek fő oka az, hogy az alkalmazott tesztelést az azonnali allergiás reakciók azonosítására tervezték, de az EGID tüneteit a kiváltó ok hosszú távú expozíciója okozza.
Különféle diétás terápiás lehetőségek állnak rendelkezésre. Hat élelmiszerkategória alkotja a leggyakoribb allergéneket:tejtermékek, búza, tojás, szója, földimogyoró/diófélék és hal/kagylók.
A korábbi ajánlások szerint mind a hat élelmiszercsoportot el kell távolítani, és az élelmiszereket fokozatosan kell hozzáadni, ha az étrend hatékony (a biopszia áttekintése után), de a bizonyítékok azt mutatják, hogy kevesebbel kezdeni elegendő és fenntarthatóbb lehet. Fontos azonban megjegyezni, hogy az élelmiszereket jó ideig, általában 8 hétig el kell távolítania, hogy megtudja, hatásos-e vagy sem. Egyes készletek első beavatkozásként megszüntetik az egyes élelmiszercsoportokat, például a tejtermékeket vagy a búzát. Egy másik megközelítést a 2-4-6 fokozatos eliminációs diétának neveztek. A fokozatos terápia magában foglalja a két leginkább allergén élelmiszer (tejtermék és búza) eltávolítását, majd ha ez nem elegendő, a négy leginkább allergént (tejtermék, búza, tojás és szója) eltávolítjuk, és ha ez még mindig nem jelent enyhülést, mind a hat eltávolítása.
Bár nem létezik tökéletes módszer az eltávolításra, a táplálékkiürítés kipróbálása, majd az endoszkópia és a biopszia kötelező.
A leghatékonyabb diétás megközelítés az elemi diéta, amely csak egy speciális, kiegyensúlyozott tápszert tartalmaz, amely nem tartalmaz érintetlen fehérjéket. Ez a lehetőség korlátozó és nehezen követhető, mert azt jelenti, hogy a táplálkozás helyett aminosavból kell táplálkozni. A legtöbb embernek szüksége lenne etetőcsőre, mivel a legtöbb ember nem szereti a tápszer ízét. Az is rendkívül drága. Az elemi terápia nem egy hosszú távú kezelés, és kivételes körülmények között történik.
Bár a diétás megközelítés vonzó lehet, mert potenciálisan hatékony kezelést kínál gyógyszeres kezelés nélkül, vannak olyan fontos tényezők, mint például a megfizethetőség és a költségek, amelyeket az EGID által érintetteknek figyelembe kell venniük. Az orvosok nem javasolják a fent említett hat élelmiszercsoporton kívüli élelmiszerek elhagyását, mivel ez rossz táplálkozást eredményezhet. Az egészségügyi tervtől függően anyagilag nehéz lehet, ha nem engedheti meg magának, hogy dietetikushoz forduljon, vagy fizetnie kell az elemi étrendért.
A kanadai dietetikus tanácsadó szolgáltatások gyorsan hatalmas költséget jelenthetnek azoknak az egyéneknek, akiknek folyamatos tanácsra van szükségük. Mivel a betegségben szenvedők száma folyamatosan növekszik, fontos lesz kezelni a közfinanszírozott dietetikus támogatáshoz való hozzáférés kérdéseit annak biztosítása érdekében, hogy a betegek megfelelő táplálkozásban részesüljenek. A tartományi kormányoknak is át kell gondolniuk az összes gyógyászatilag terápiás tápszer, például az elemi tápszerek nyilvános fedezésére vonatkozó jogosultsági kritériumaikat. Például az Ontarióban élő egyének nem jogosultak erre a fedezetre, ha elviselnek bizonyos szilárd ételeket.
A Budesonide (Jorveza™) az egyetlen gyógyszer, amelyet a Health Canada jóváhagyott felnőttek eozinofil nyelőcsőgyulladásának kezelésére. Gyermekek számára jelenleg nem engedélyezett. A kezelés abból áll, hogy naponta kétszer kell bevenni egy tablettát, a nyelve hegyére helyezni, majd benyomni a száj tetejére, és hagyni, hogy lassan feloldódjon. Ez az adagolási mód lehetővé teszi, hogy a gyógyszer helyileg a nyelőcsőben fejlessze az eozinofilek mennyiségét. Általában legalább 6 hétig kell szednie a gyógyszert, de kezelőorvosa javasolhatja, hogy hosszabb ideig is szedje.
A Jorveza™ jóváhagyása előtt sok orvos más lenyelt (topikus) kortikoszteroidokat írt fel az EoE kezelésére. Egyes személyek továbbra is szedhetik ezeket a gyógyszereket, különösen gyermekek. Ide tartozik a flutikazon (Flovent®) és a budezonid (Pulmicort®). Az egyének a Flovent®-et egy kimért dózisú inhalátoron keresztül adják be úgy, hogy a gyógyszert a szájba fújják, majd lenyelik. A Pulmicort®-ot használók számára gyógyszerész tudja összekeverni, egyébként otthon is kikeverheti. Általában kinyit egy kis, lezárt tartályt (ampullát) a gyógyszerrel, és több csomag cukorhelyettesítővel, például Splendával keveri össze, majd lenyeli. A Splenda® alternatívái hasznosnak bizonyultak, köztük a Neocate® Nutra, egy hipoallergén táplálék-kiegészítő, amely gyakrabban fordul elő élelmiszerekben, például almaszószban, mézben vagy juharszirupban.
A szájpenész a lenyelt kortikoszteroidok gyakori mellékhatása, ezért a legjobb, ha a gyógyszer bevétele után kiöblíti a száját és kiköp. A legnagyobb hatás érdekében fontos, hogy a gyógyszer bevétele után legalább fél óráig ne együnk és ne igyunk.
EoE-ben szenvedők számára protonpumpa-gátlók (PPI-k), például omeprazol (Losec®), lansoprazol (Prevacid®), pantoprazol-nátrium (Pantoloc®), ezomeprazol (Nexium®), rabeprazol (Pariet®), pantoprazol-magnézium (Tecta®) , és a dexlansoprazol (Dexilant®) is hatásos lehet. Korábban az orvosok PPI-ket használtak az EoE diagnózisának kizárására, mivel úgy gondolták, hogy a PPI-kre adott pozitív válasz azt jelenti, hogy a tünetek a gastrooesophagealis reflux betegség (GERD) következményei, nem pedig az EoE. Az új kutatások azonban azt mutatják, hogy a PPI-k az EoE-t is kezelhetik. Ennek számos lehetséges mechanizmusa van, beleértve a PPI-k gyulladáscsökkentő hatását vagy a csökkent nyelőcsőkárosodást a GERD-ben és az EoE-ben egyaránt szenvedőknél.
Más, kevésbé tanulmányozott gyógyszereket, mint például az antihisztaminok (pl. ketotifen), amelyeket gyakran használnak olyan betegségek esetén, mint a szénanátha, asztma és ekcéma, szintén alkalmaztak az EGID tüneteinek enyhítésére a szervezet leállításával. az allergénekre való reagálástól.
Függetlenül attól, hogy az egyén diétával és/vagy gyógyszeres kezeléssel kontrollálni tudja a betegségét, fontos megjegyezni, hogy a tünetek gyakran visszatérnek a kezelés abbahagyása után. Nincs jó vagy rossz abban, hogy a gyógyszert választja, szemben az étrendi kiiktatással, és fontos az Ön személyes hozzájárulása.
Az EGID-ben szenvedő betegek folyamatos gondozása szükséges, beleértve a további endoszkópiák valószínűségét annak felmérésére, hogy az emésztőrendszer hogyan reagál az adott kezelésre. A kezeletlen EGID alultápláltsághoz, gyenge növekedéshez és vérszegénységhez vezethet. Egyes egyéneknél az EoE-t bonyolítja a nyelőcső szűkülete (strictures), amely további nyelési és fulladási problémákat okozhat. Nem világos, hogy mennyi ideig kell fennállnia az EoE-nek a szűkületek kialakulása előtt, de általában fokozatosan, évekig tartó ellenőrizetlen gyulladással jelentkezik.
Az általános elv a gyulladás szabályozása a szövődmények, például szűkületek megelőzése érdekében. Ha szűkületek vannak, és az egyén hatékony kezelésben (jellemzően gyógyszeres kezelésben) részesült, a nyelőcső tágítása (ballonos vagy tágítóval történő nyújtás) indokolt lehet. Fontos szem előtt tartani, hogy a tágulás nem a mögöttes gyulladásos állapotot kezeli, hanem segít csökkenteni a tüneteket és a táplálékkal való érintkezés további kockázatát.
A jövőre nézve a kutatók az EGID új lehetséges kezelési lehetőségeit tanulmányozzák. Számos biológiai gyógyszer aktív klinikai vizsgálata folyik, amelyek eredményei a következő néhány évben várhatók. A Dupilumab (Dupixent™) egy monoklonális antitest (biológiai gyógyszer), amelyet jelenleg bizonyos allergiás betegségek kezelésére használnak. A korai kutatások azt mutatják, hogy ez egy lehetséges kezelési lehetőség az EGID számára. Tanulmányok kimutatták, hogy hatékony, jól tolerálható, és még javíthatja a nyelőcső funkcióját az EoE-ben szenvedőknél.
A hosszú távú prognózis nem világos, és sok munka szükséges a gyógymód megtalálásához, beleértve a rengeteg kutatást is. Fokozottan fel kell hívnunk a figyelmet erre az állapotra, amely még mindig nem jellemző az alapellátás szintjén, hogy az egyéneket időben diagnosztizálják. A diagnózis felállítása után a kanadai útmutatások és ajánlások a diagnosztikai és terápiás algoritmusokkal kapcsolatban mind gyermekeknél, mind felnőtteknél nagy előnyökkel járhatnak, mivel minden gasztroenterológusnak hozzáértőnek kell lennie ennek az állapotnak a kezelésében.