A hasmenés meghatározása szerint gyakori és/vagy laza vagy vizes székletürítés. Az akut hasmenés néhány hét alatt elmúlik, és krónikussá válik, ha 3-4 hétnél tovább tart. Ha az alapos vizsgálat után nem találnak konkrét okot, és bizonyos kritériumok teljesülnek, mérlegelhető funkcionális vagy krónikus hasmenés diagnózisa.
A funkcionális bélbetegségben szenvedők nem mutatnak fizikai vagy laboratóriumi eltéréseket a gyomor-bélrendszeri (GI) tüneteik magyarázatára. A funkcionális bélbetegség egyik példája az irritábilis bél szindróma (IBS), amely a becslések szerint az összes felnőtt körülbelül 10-15%-át érinti.
További információ az IBS-ről
A funkcionális hasmenésben szenvedő egyének az IBS-ben szenvedők egy alcsoportját képviselhetik. Az IBS-ben szenvedők gyakran számolnak be megváltozott székelési szokásokról, beleértve a hasmenést és/vagy székrekedést, amelyek hasi fájdalommal járnak. Felfúvódás, sürgős fürdőszoba használatának érzése, erőlködés vagy hiányos evakuálás érzése is előfordulhat. E tünetek közül sok funkcionális hasmenésben szenvedő betegeknél jelentkezik, de a hasi fájdalom hiánya megkülönbözteti ezeket az embereket az IBS-ben szenvedőktől.
Az orvos először megkérdezi az Ön kórtörténetét, beleértve a gyógyszerek használatát és az étkezési szokásokat, és gondos fizikális vizsgálatot végez. További vizsgálatok, például vérvizsgálatok és székletelemzés is rendelhetők.
Diagnosztikai eljárások, például kolonoszkópia vagy endoszkópia indokolt lehet, lehetővé téve az orvos számára a vastagbél és a vékonybél belső felszínének vizsgálatát, hogy kizárja a krónikus hasmenés egyéb okait, például fertőzéseket vagy vastagbélgyulladást vagy vékonybél-betegségeket.
A funkcionális hasmenés diagnózisa csak az egyéb lehetséges okok, például a gyógyszerek és a diéta okozta hasmenés kizárása után történik. A hasmenést okozó gyógyszerek listája kiterjedt, és tartalmaz bizonyos antibiotikumokat, magnéziumtartalmú savkötőket, vérnyomáscsökkentő szereket (beleértve a béta-blokkolókat, ACE-gátlókat), valamint a szívritmuszavart szabályozó gyógyszereket (kinidint). Minden gyógyszerre, akár vényköteles, akár vény nélkül kapható, fel kell hívni az orvos figyelmét.
Bár néhány ember érzékeny a búzára és más kapcsolódó gabonákra (cöliákia, glutén enteropátia), a valódi ételallergia ritka. Azonban bizonyos élelmiszercsoportok teljes felszívódásának képtelensége, ha elegendő mennyiségben fogyasztják azokat, egyes embereknél hasmenéshez vezethet. A tej (laktóz) intolerancia az egyik leggyakoribb példa erre.
A laktóz intoleranciában szenvedőknek alacsony a bélben található laktáz szintje, a tejcukor, a laktóz megemésztéséhez szükséges enzim. A fel nem szívódott cukor ezután a vastagbélbe kerül, ahol a baktériumok lebontják, és hasi gázt (puffadást) és hasmenést termelnek. Az, hogy egy személynél jelentkeznek-e tünetek, számos tényezőtől függ, beleértve a bevitt laktóz mennyiségét és a vékonybélben lévő laktáz enzim szintjét.
A kezelés magában foglalja a laktóz csökkentését vagy megszüntetését az étrendben, vagy olyan kereskedelmi termékek alkalmazását, amelyek laktáz enzimet tartalmaznak. Mások nem tolerálják a fruktózt (gyümölcsben és gyümölcslevekben), a szorbitot (szilva, körte és cukormentes gumicukor) és a koffeint (kávé, tea, sok üdítőital). Az esetleges kórokozók étrendi eltávolítása érzékeny személyeknél megszüntetheti a tüneteket.
Néhány embernél hasmenés alakul ki gyomor- vagy epehólyagműtét után. A pontos mechanizmusok nem tisztázottak, de úgy gondolják, hogy megnövekedett táplálékszállítás a gyomor-bél traktuson keresztül, vagy megnövekszik a vastagbélbe szállított epesók mennyisége.
Leírtak egy „futó hasmenésnek” nevezett állapotot. Ahogy a neve is sugallja, ezek az egyének hasmenést tapasztalnak a hosszú távú maratonok során. Az ok bizonytalan, de a GI motoros aktivitásának megváltozásával járhat.
Bár nincs konszenzus, az egyik javasolt mechanizmus a gyomor-bélrendszeri motilitás változásaira vonatkozik. A gyomor-bél traktus simaizomzatának összehúzódásai szabályozzák a táplálék mozgását a vékonybélen és a vastagbélen keresztül.
A funkcionális hasmenésben szenvedők mozgásképessége eltérő lehet, mint a hasmenés nélküli embereké. Azonban a motilitási zavar és a bélnedv felszívódásának szilárdabb széklethez vagy hasmenéshez vezető változásának okai nem teljesen ismertek.
Mivel a funkcionális hasmenés oka ismeretlen, a kezelés a tünetekre irányul. Az étrend módosítása magában foglalja a hasmenést okozó különféle anyagok eltávolítását. A laktóz, a fruktóz, a szorbit és a koffein mellett néhány embernél azért jelentkeznek tünetek, mert nem emésztik meg teljesen az összetett szénhidrátokat (tészta, bab). Ezeket is lehet csökkenteni az étrendben, hogy megnézzük, van-e javulás.
Néhány IBS-ben és hasmenésben szenvedő embernek előnyös lehet az élelmi rost mennyiségének növekedése. Ezzel szemben másoknak előnyös a szénhidrát korlátozás.
Azoknál az embereknél, akiknél nem javul az étrend módosítása, a hasmenés elleni szerek, például a loperamid (Imodium) vagy a difenoxilát (Lomotil) gyakran hatásosak. Mindegyik hasonló mechanizmus szerint működik. Általában ezeket a gyógyszereket orvos felügyelete mellett használják; a difenoxilát orvosi rendelvényt igényel.
Ahogy a jövőbeli kutatások feltárják a funkcionális hasmenés hátterében álló mechanizmusokat, specifikusabb terápiákat fognak kifejleszteni. Sok funkcionális rendellenességhez hasonlóan a hatékony orvos-beteg kapcsolatnak javítania kell ennek az összetett problémának a kezelését, és elő kell segítenie a GI-tünetek dinamikájának jobb megértését.
Forrás:
Átdolgozva a „Funkcionális hasmenés – néhány válasz a gyakran feltett kérdésekre” című kiadványból – Arnold Wald, MD, MACG, AGAF, 105. számú IFFGD kiadvány, a Wisconsini Egyetem Orvosi és Közegészségügyi Kara, Madison, WI