Az idősebb felnőttek és a gyengék halálozásának magas kockázata miatt, a természetes fertőzés nem járható út az állomány immunitásának eléréséhez. Helyette, világszerte bevezetik a vakcinákat, rekord idő alatt, vitéz kísérlet a járvány megfékezésére.
Tanulmány:Az infliximab a BNT162b2 és a ChAdOx1 nCoV-19 SARS-CoV-2 vakcinák gyengített immunogenitásával jár együtt. Kép jóváírása:Nata Studio / ShutterstockÚj előnyomtatás, megjelent a medRxiv * preprint szerver, beszámolók szerint az oltás hatékonysága csökkent egyetlen vakcinaadag alkalmazása után azoknál az embereknél, akik az Infliximab immunszuppresszív monoklonális antitestet kapják.
A vakcinahiány miatt, egyre több ország a késleltetett második dózisú protokollok felé fordul, a lefedettség optimalizálása érdekében. Ez a kompromisszum felcseréli a vakcina hatékonyságát egy szélesebb oltási hálóra.
A tanulmány több mint 1, 300 gyulladásos bélbetegségben szenvedő beteg, mint például a Crohn -betegség, akik infliximabbal kezeltek, amikor egy adag Oxford/Astra-Zeneca ChAdOx1 nCoV-19 vakcinát kaptak, vagy a Pfizer/BioNTech BNT162b2 vakcina.
Ugyanezen tudósok korábbi kutatásai azt mutatták, hogy a SARS-CoV-2 fertőzésre adott szerológiai válaszok csökkennek vagy gyengülnek az Infliximab-ot kapó betegeknél, összehasonlítva egy másik, vedolizumab nevű gyógyszerrel.
A jelenlegi vizsgálatban 865 beteg vett részt, akik Infliximab -ot kaptak, a tumor nekrózis faktor (TNF) gátlója, erős gyulladáscsökkentő molekula, és 428 vedolizumabbal kezelt beteg, amely egy anti-integrin α4β7 monoklonális antitest, szelektív aktivitással a bélben, de nincs szisztémás immunszuppresszív hatás.
A késleltetett második dózisú SARS-CoV-2 oltás maximális hatékonysággal rendelkezik, alacsonyabb, 54-es immunitás mellett a lakosság több részénél. Azt vizsgáltuk, hogy az 55-ös gyulladásos bélbetegségben szenvedő, infliximabbal kezelt betegek gyengítették-e a szerológiai válaszokat az 56-os SARS-CoV-2 vakcina egyszeri adagjára.
Nemrégiben arról számoltunk be, hogy a szeroprevalencia, szerokonverzió PCR által megerősített esetekben, és a SARS-CoV-2 fertőzést követő 106 nagyságú anti-SARS-CoV-2 antitestek csökkentek az Infliximab-107-ben a vedolizumabbal kezelt betegekhez képest
A vakcinázást követő 3-10 héten a vizsgálat alacsonyabb antitesteket mutatott a vírusos tüske antigén ellen, valamint alacsonyabb szerokonverziós arányok, mindkét vakcinára reagálva, az infliximab kohortban, a másikhoz képest. Mindezen betegeknél korábban nem volt vírusfertőzés.
A tüske elleni antitestek geometriai átlagkoncentrációja az előbbiben 6 U/ml és 5 E/ml volt, a Pfizer és az Oxford vakcinákkal, illetőleg, az infliximab kohortban, 29 U/ml -hez és 14 E/ml -hez képest, illetőleg, vedolizumabbal.
Amikor a zavaró változókat figyelembe vették, az antitestek koncentrációja alacsonyabb maradt az infliximab -csoportban, 0,3-szoros változással a Pfizer vakcinával szemben, míg az Oxford vakcina 0,4-szeresével.
60 éves vagy annál idősebb személyek, immunmoduláló gyógyszereket szedtek, Crohn -betegségben szenvedett (de nem fekélyes vastagbélgyulladásban vagy gyulladásos bélbetegségben), vagy jelenlegi dohányosok voltak, alacsonyabb anti-SARS-CoV-2 antitest koncentrációt mutatott egyetlen oltás után. Fordítva, a nem fehéreknél magasabb volt a tüske-specifikus antitest titer.
A TNF gén kiütése egerekben a B -sejt tüszők széteséséhez vezet a csíraközponton belül, így befolyásolja a specifikus antitesttermelést. Ez azt jelezheti, hogy a TNF -gátlók ilyen módon hatnak a gyulladásos bélbetegségek javára
A szerokonverzió a betegek nagyobb részében fordult elő egyik oltás beadása után, ha a betegnek korábban volt fertőzése, valamint a Pfizer vakcina mindkét adagjának beadása után.
Azok között, akik korábban már fertőződtek ezzel a vírussal, az anti-SARS-CoV-2 (S) antitestek geometriai átlagos titere csökkent az infliximab-kezelésben részesülő betegeknél a vedolizumabhoz képest.
Egy adag Pfizer vakcinával, az antitest koncentrációja 190 egység/ml volt 1 -hez képest, 865 E/ml az Infliximab és a vedolizumab kohortban. Az oxfordi vakcinával, a megfelelő koncentráció 185 és 752 volt, illetőleg.
Mindkét gyógyszerrel, mind oltóanyaggal, a korábban fertőzött betegek vakcinázását követően az antitest titer magasabb volt, átlagban, mint a naiv alanyokban mérve. Míg az infliximab -csoport 82% -a szerokonverziót mutatott, A vedolizumabot szedők 97% -a tette ezt.
Amikor két adag Pfizer vakcinát adtak a korábban nem kezelt betegeknek, bármelyik kezelési csoportban, mind az antitestszintek, mind a szerokonverziós arányok nőttek az egyszeri adaghoz képest azoknál a betegeknél, akiknek nem volt fertőzésük. A korábbi fertőzésben szenvedő, infliximabbal kezelt betegek geometriai átlagos titere a korábban nem kapott oltásban részesülőkhöz képest 158 egység/ml volt, szemben a 6 egység/ml értékkel, míg a vedolizumab esetében 562 U/ml volt, szemben a 29 E/ml értékkel, illetőleg.
A szerokonverzió mindkét csoport (infliximab és vedolizumab) nagyjából 85% -ában fordult elő.
A vizsgálat eredményei azt mutatják, hogy az anti-TNF terápiában részesülő betegeknél és különösen, ha immunmodulátort is alkalmaznak, a jelenleg használt vakcinákra adott szerológiai válaszok jelentősen romlanak egyetlen adag beadása után. Ez az újbóli fertőzés kockázatához vezethet.
Két adag alkalmazása esetén fordítva, a szerokonverziós arány magasabb, ami azt jelzi, hogy minden ilyen betegnek mindkét tervezett dózist meg kell kapnia, késedelem nélkül a második adagban.
Ráadásul, ezeket a betegeket úgy kell tekinteni, hogy egyetlen adag után is veszélyben vannak, és ezért továbbra is korlátozni kell társadalmi interakcióikat, és pajzsot kap, ha szükséges.
A szerokonverzió hiányát két adag után a csoport kis részében észlelték, és ezeknek a betegeknek szükségük lehet felülvizsgált oltási ütemtervekre annak biztosítása érdekében, hogy védő immunválaszt fejtsenek ki. Az ilyen betegeket csak a humorális válasz hosszirányú mérésével lehet azonosítani.
Ez is segít megbecsülni a vakcina által kiváltott védő antitestek tartósságát.
Míg ezek az eredmények megegyeznek a közelmúltban megjelent dokumentumokkal, amelyek szerint a Pfizer vakcina és a Moderna vakcina immunogénnek bizonyulnak transzplantált betegeknél és rákos betegeknél, akik immunszuppresszív metabolit-ellenes gyógyszereket szednek, kemoterápia vagy immunterápiás szerek. Itt, is, a szerokonverzió alacsonyabb volt az immunszuppresszánsoknál, mint az egészséges kontrollokban.
Két adag szerokonverzióhoz vezetett még daganatos betegeknél is, de a szerokonvertálás elmulasztása kutatásokat ír elő a vakcinák immunogenitásának növelésére. Az immunszuppresszánsokat szedő betegeknél a sikertelen szerokonverzió másik problémája az orrszövetek krónikus fertőzése, ami új SARS-CoV-2 variánsok megjelenéséhez vezet.
A jövőbeli kutatásoknak meg kell mutatniuk, hogy ez veszélyt jelent -e az infliximab -terápia során, ami sikertelen antitestválaszhoz kapcsolódik.
A tanulmány azt is kimutatja, hogy a dohányzás és az idősebb kor kockázati tényezői a károsodott humorális válasznak. A dohányzás hasonló káros immunrendszer-gyengítő hatást mutatott a hepatitis B elleni oltásban részesülőknél. Újra, az influenza elleni védőoltások az antitestek gyorsabb csökkenéséhez vezetnek.
Végül, úgy tűnik, hogy a nem fehérek erőteljesebben reagálnak a vakcinákra, erőteljes humorális választ adva. Közben, A TNF -gátlás növeli a súlyos fertőzések, valamint az opportunista fertőzések kockázatát ezeknél a betegeknél.
A medRxiv előzetes tudományos jelentéseket tesz közzé, amelyeket nem vizsgálnak felül, és ezért, nem tekinthető döntőnek, irányítja a klinikai gyakorlatot/az egészséggel kapcsolatos viselkedést, vagy megállapított információként kezelik.