Gastroparesis esetén a gyomor izmai leállnak.
A gastroparesis a gyomor izmainak gyengeségét jelenti. A gasztroparézis azt eredményezi, hogy a gyomorban a táplálék kis részecskékké nem őrlődik, és az élelmiszer lassan ürül ki a gyomorból a vékonybélbe.
A gyomor egy üreges szerv, amely elsősorban izomból áll. A lenyelt szilárd táplálék a gyomorban raktározódik, miközben a gyomor izomzatának ritmikus összehúzódásai által generált állandó kavargás apró darabokra őrli. A kisebb részecskék jobban emésztődnek a vékonybélben, mint a nagyobb részecskék, és csak a kis részecskékre őrölt táplálékot ürítik ki a gyomorból, majd emésztik meg. A folyékony élelmiszerek nem igényelnek darálást.
Az őrölt szilárd és folyékony táplálék a gyomorból lassan, kimért formában kiürül a vékonybélbe. Az adagolási folyamat lehetővé teszi, hogy a kiürített élelmiszer jól elkeveredjen a vékonybél, a hasnyálmirigy és a máj (epe) emésztőnedvével, és jól felszívódjon a bélből. A szilárd és folyékony élelmiszerek gyomorból történő kiürítésének adagolási folyamata az izomzat ellazulása a gyomor azon részein, amelyek az élelmiszerek befogadására (raktározására) vannak kialakítva, és az izom által a gyomor más részein generált nyomás kombinációjának eredménye. gyomor, amely a táplálékot a vékonybélbe nyomja. (Így a gyomor egyszerre képes tárolni és kiüríteni a táplálékot.) Az adagolást a pylorus nyitása és zárása is szabályozza, a gyomor izmos nyílása a vékonybélbe.
Ha a gyomor izmainak összehúzódása legyengül, az ételt nem őrlik meg alaposan, és nem ürülnek ki rendesen a bélbe. Mivel a szilárd táplálék és a folyékony táplálék gyomorból való kiürítése során az izomműködések kissé eltérőek, a szilárd és a folyadékok ürítése eltérő időutat követ, és előfordulhat a szilárd táplálék (leggyakrabban), a szilárd és a folyékony táplálék (kevésbé) lassú ürítése. gyakori), vagy önmagában folyékony élelmiszer (legkevésbé gyakori).
A gasztroparesist a gyomorizmok vagy az izmokat irányító idegek betegségei okozhatják, bár gyakran nem azonosítanak konkrét okot. A leggyakoribb gastroparesist okozó betegség a diabetes mellitus, amely károsítja a gyomorizmokat szabályozó idegeket.
A gasztroparesis a vagus ideg, a gyomor izmait szabályozó ideg károsodásából is eredhet, amely a nyelőcső és a gyomor műtétje során fordul elő. A szkleroderma olyan betegség egyik példája, amelyben a gastroparesis a gyomor izmainak károsodása miatt következik be. Esetenként a gastroparesist az idegrendszer reflexei okozzák, például amikor a hasnyálmirigy gyulladt (hasnyálmirigy-gyulladás). Ilyenkor sem az idegek, sem a gyomor izmai nem betegednek meg, hanem idegeken keresztül üzenetek jutnak el a hasnyálmirigyből a gyomorba, ami megakadályozza az izmok normális működését.
A gastroparesis egyéb okai közé tartozik a vérben lévő ásványi anyagok, például kálium, kalcium vagy magnézium egyensúlyának felborulása, gyógyszerek (például kábítószeres fájdalomcsillapítók) és pajzsmirigybetegség. A betegek jelentős részénél nem találtak okot a gastroparesisnek, ezt az állapotot idiopátiás gastroparesisnek nevezik. Valójában az idiopátiás gastroparesis a második leggyakoribb gastroparesis oka a cukorbetegség után.
A gasztroparesis előfordulhat izolált problémaként, vagy a bél más részeinek izomgyengeségével is összefüggésbe hozható, beleértve a vékonybelet, a vastagbelet és a nyelőcsőt.
A gastroparesis elsődleges tünetei az émelygés és a hányás. A gastroparesis egyéb tünetei közé tartozik a puffadás hasi puffadással vagy anélkül, a korai jóllakottság (evés közben gyorsan teltségérzet), súlyos esetekben pedig a tünetek miatti csökkent táplálékfelvétel miatti fogyás. A hasi fájdalom is gyakran előfordul, bár a fájdalom oka nem tisztázott. A csökkentett élelmiszerbevitel és az elfogyasztott élelmiszerek korlátozása táplálkozási hiányosságokhoz vezethet.
A gastroparesis hányása általában étkezés után következik be; súlyos gastroparesis esetén azonban előfordulhat hányás evés nélkül, pusztán a gyomorban felhalmozódó váladék miatt. A jellegzetes hányás étkezés után több órával jelentkezik, amikor a gyomor a táplálék és az étkezés által serkentett váladék jelenléte miatt maximálisan kitágult. Mivel a gyomor őrlő hatása hiányzik, a hányt étel gyakran nagyobb, felismerhető ételdarabokat tartalmaz. (Ez szembeállítható a hányás gyakoribb típusával, amelyben az étel apró, egységes, azonosíthatatlan részecskékként jelenik meg.)
A gastroparesis egyéb, ritkábban előforduló hatásai a gastrooesophagealis reflux betegség (GERD) és az alultápláltság elősegítése.
A gastroparesis diagnosztizálásának leggyakoribb módszere a gyomorürülési vizsgálatnak nevezett nukleáris medicina teszt, amely a táplálék gyomorból történő kiürülését méri. Ebben a vizsgálatban a páciens olyan ételt fogyaszt, amelyben a szilárd étel, a folyékony élelmiszer vagy mindkettő kis mennyiségű radioaktív anyagot tartalmaz. Egy (Geiger-számlálóként működő) szkennert helyeznek a gyomorra több órára, hogy ellenőrizzék a gyomorban lévő radioaktivitás mennyiségét. Gastroparesisben szenvedő betegeknél a tápláléknak a normálisnál hosszabb ideig tart (általában több mint néhány óra), mire a táplálék kiürül a bélbe.
Az antro-duodenális motilitás vizsgálat kísérleti jellegűnek tekinthető, és kiválasztott betegek számára van fenntartva. Az antro-duodenális motilitási vizsgálat azt a nyomást méri, amelyet a gyomor és a belek izomzatának összehúzódásai generálnak. Ezt a vizsgálatot úgy végzik, hogy egy vékony csövet vezetnek át az orron, a nyelőcsőn, a gyomron keresztül és a vékonybélbe. Ezzel a csővel nyugalomban és étkezés után mérhető a gyomor és a vékonybél izomzatának összehúzódásainak erőssége. A legtöbb gastroparesisben szenvedő betegnél az étel (amely általában a gyomor erőteljes összehúzódását okozza) vagy ritka összehúzódásokat (ha az idegek megbetegedett), vagy csak nagyon gyenge összehúzódásokat (ha az izom beteg) okoz.
Az elektrogastrogram, egy másik kísérleti vizsgálat, amelyet néha gastroparesis gyanújával rendelkező betegeknél végeznek, hasonló a szív elektrokardiogramjához (EKG). Az elektrogastrogram a gyomorizmokon áthaladó elektromos jelek rögzítése, és szabályozza az izmok összehúzódásait. Az elektrogastrogramot úgy végezzük, hogy több elektródát ragasztunk a páciens hasára a gyomor területére, ugyanúgy, ahogy az elektródákat a mellkasra helyezzük az EKG-hoz. A gyomorból érkező elektromos jeleket, amelyek elérik a hasi elektródákat, nyugalomban és étkezés után rögzítik. Normális egyénekben ugyanúgy szabályos elektromos ritmus van, mint a szívben, és étkezés után az elektromos áram teljesítménye (feszültsége) növekszik. A legtöbb gastroparesisben szenvedő betegnél a ritmus nem normális, vagy étkezés után nem növekszik az elektromos teljesítmény. Bár a gyomorürülési vizsgálat az elsődleges teszt a gastroparesis diagnosztizálására, vannak olyan gastroparesisben szenvedő betegek, akiknél a gyomorürülési vizsgálat normális, de az elektrogastrogram kóros. Ezért az elektrogastrogram elsősorban akkor lehet hasznos, ha nagy a gastroparesis gyanúja, de a gyomorürülési vizsgálat normális vagy határesetben kóros.
A gyomor kiürülésének fizikai akadálya, például a gyomorból kivezető nyílást összenyomó daganat vagy a fekélyből származó hegesedés a gastroparesishez hasonló tüneteket okozhat. Ezért általában felső gasztrointesztinális (GI) endoszkópos vizsgálatot végeznek, hogy kizárják az elzáródás lehetőségét, mint a páciens tüneteit. (A felső GI endoszkópia egy szonda lenyelésével jár, amelynek végén kamera található, és a gyomor és a nyombél vizuális vizsgálatára, valamint biopsziák vételére használható.)
A felső GI endoszkópia hasznos lehet a gastroparesis egyik szövődményének, a bezoárnak (lenyelt étel vagy haj csomó vagy köteg) diagnosztizálására is. A gyomor gyenge ürítése miatt az étrend nehezen emészthető összetevői, általában zöldségekből, visszamaradnak és felhalmozódnak a gyomorban. Az emésztetlen, növényi eredetű anyag golyója felhalmozódhat a gyomorban, és teltség tüneteit okozhatja, vagy tovább akadályozhatja a táplálék gyomorból való kiürülését. A bezoár eltávolítása javíthatja a tüneteket és a kiürülést.
Szükség lehet a has és a felső gyomor-bélrendszeri röntgensorozat számítógépes tomográfiás (CT) vizsgálatára is, hogy kizárják a hasnyálmirigyrákot vagy más olyan állapotokat, amelyek akadályozhatják a gyomor kiürülését.
Egy másik módszer a gyomorürítés vizsgálatára egy nagy kapszula (SmartPill), amelyet lenyelnek. A kapszula nyomást, savasságot és hőmérsékletet mér, majd vezeték nélkül továbbítja a méréseket egy felvevőnek. A mérések elemzésével megállapítható, hogy mennyi idő alatt ürül ki a kapszula a gyomorból, és az ürítéshez szükséges idő jól korrelál a gyomorürítés egyéb mértékeivel.
A gastroparesis kezelése magában foglalja az étrendet, a gyógyszeres kezelést és a gyomor kiürítését elősegítő eszközöket vagy eljárásokat. A kezelés céljai a következők:
A gyomorból való kiürülés gyorsabb, ha kevesebb ételt kell kiüríteni, ezért kisebb, gyakoribb adagok javasoltak. Az őrlést nem igénylő lágy ételek (vagy lehetőleg folyékonyak) is könnyebben kiürülnek. Ezenkívül a gastroparesisben a folyadékok ürítése gyakran kevésbé súlyosan érintett, mint a szilárd anyagok kiürítése. A zsír hatására olyan hormonok szabadulnak fel, amelyek lassítják a gyomor kiürülését. Ezért az alacsony zsírtartalmú ételek gyorsabban ürülnek ki a gyomorból. Súlyos gastroparesisben szenvedő betegek néha csak folyékony ételeket tolerálnak. Javasoljuk továbbá, hogy a diéta rostszegény legyen (például zöldségfélék), tekintettel a bezoárok kialakulására, valamint arra, hogy a rostok lassítják a gyomor kiürülését – legalábbis normál egyéneknél.
Az ételt alaposan meg kell rágni, mivel a gyomor őrlő hatása csökken. Az étkezést elegendő folyadékkal kell fogyasztani, hogy biztosítsa a gyomor tartalmának maximális folyékonyságát, mivel a folyadékok általában jobban kiürülnek, mint a szilárd ételek; Ha azonban a folyadék kiürítése is lassú, a túl sok folyadék problémákat okozhat. (Csak próba és hiba határozza meg a megnövekedett folyadékbevitel hatását.) A gastroparesisben szenvedő betegeknek a legtöbb ételt a nap elején kell elfogyasztani, különösen a szilárd táplálékot; az utolsó étkezés után 4-5 óráig ne feküdjenek le, mert fekvéskor a gravitáció gyomorürülésre való rásegítése elvész. Multivitaminokat kell szedni az alultápláltság, valamint a vitamin- és ásványianyag-hiány miatt.
Kimutatták, hogy a tegaserod (Zelnorm), az irritábilis bél szindróma (IBS) székrekedésének kezelésére használt szájon át szedhető gyógyszer, ugyanúgy fokozza a gyomor kiürülését, mint a vastagbélből. 2007 márciusában azonban az FDA felkérte a Novartis-t, hogy függessze fel a tegaserod értékesítését az Egyesült Államokban, mivel a Novartis több mint 18 000 beteg adatainak retrospektív elemzése kis eltérést mutatott a szív- és érrendszeri események (szívroham, stroke, és angina) a tegaseroddal kezelt betegek körében a placebóval összehasonlítva. Az adatok azt mutatták, hogy a tegaseroddal kezelt 11 614 beteg közül 13-ban fordultak elő kardiovaszkuláris események (0,1%), míg 7031 (0,01%) placebóval kezelt betegnél egy kardiovaszkuláris esemény fordult elő. Nem világos azonban, hogy a tegaserod valóban szívrohamot és szélütést okoz-e. Ennek ellenére a tegaserod elérhetősége az Egyesült Államokban vészhelyzetekre korlátozódik.
A gastroparesis kezelésére szolgáló orális gyógyszerek felírásakor két fontos irányelv létezik. Először is a gyógyszereket a megfelelő időben kell beadni, másodszor pedig a gyógyszereknek el kell jutniuk a vékonybélbe, hogy felszívódjanak a szervezetbe. Mivel a kezelés célja az izomösszehúzódások serkentése étkezés közben és közvetlenül utána, az összehúzódásokat serkentő gyógyszereket étkezés előtt kell beadni.
A legtöbb gyógyszert ki kell üríteni a gyomorból, hogy felszívódhassanak a vékonybélben. A gastroparesisben szenvedő betegek többsége késleltette a szilárd táplálék, valamint a tabletták és kapszulák kiürülését. Amint azt korábban említettük, sok gastroparesisben szenvedő betegnek kevésbé jelent problémát a folyadékok kiürítése, mint a szilárd élelmiszereknél. Ezért a folyékony gyógyszerek általában hatékonyabbak, mint a pirulák vagy kapszulák.
Esetenként a betegek olyan rosszul ürítik ki a folyékony és szilárd táplálékot a gyomorból, hogy csak az intravénásan adott gyógyszerek hatásosak. Ilyen betegeknél intravénás metoklopramid vagy eritromicin alkalmazható. A harmadik lehetőség az oktreotid (Sandostatin), egy hormonszerű gyógyszer, amelyet a bőr alá lehet fecskendezni. Az eritromicinhez hasonlóan az oktreotid is stimulálja a gyomor és a vékonybél izomzatának rövid, erős összehúzódásait. Nagyobb költsége és az injekció szükségessége miatt az oktreotidot csak akkor alkalmazzák, ha más gyógyszerek hatástalanok.
A vér magas glükóz (cukor) szintje lassítja a gyomor kiürülését. Ezért fontos, hogy a cukorbetegek vércukorszintjét diétával és gyógyszeres kezeléssel a normál szint közelébe csökkentsük. A pajzsmirigyhormon-hiányban (hipotireózisban) szenvedő egyéneket pajzsmirigyhormonnal kell kezelni. Ha bezoárok vannak jelen, azokat el kell távolítani (általában endoszkóposan).
Az enyhe gastroparesisben szenvedő betegek általában sikeresen kezelhetők fájdalomcsillapítókkal és motilitást elősegítő gyógyszerekkel, de a súlyos gastroparesisben szenvedő betegek gyakran ismételt kórházi kezelést igényelnek a kiszáradás, az alultápláltság és a tünetek megszüntetése érdekében.
A kiszáradás és az alultápláltság kezelési lehetőségei a következők:
Az enterális táplálkozás biztonságos és hatékony. Az enterális táplálás két általános módja a naso-jejunalis csövek vagy a jejunostomiás tubusok. A jejunum a vékonybél azon része, amely közvetlenül a nyombél mögött van, a vékonybél első része, közvetlenül a gyomor mögött. Mind a naso-jejunalis, mind a jejunostómiás tubusokat úgy tervezték, hogy megkerüljék a gyomrot, és tápanyagokat szállítsanak a jejunumba, ahol felszívódhatnak.
A naso-jejunális cső egy hosszú, vékony katéter, amelyet (általában radiológus vagy gasztroenterológus) vezetnek be az orrlyukon keresztül a gyomorba. A naso-jejunális cső hegye ezután a gyomoron túl a vékonybélbe kerül. Ezt gyakran a felső GI endoszkópia során kell elvégezni. A folyékony tápanyagok ezután a naso-jejunális csövön keresztül a vékonybélbe juttathatók. A nazo-jejunális tubusok általában biztonságosak, de vannak kozmetikai hátrányai és kellemetlen érzései annak, ha az orrban van egy tubus. A naso-jejunális szondáknál fellépő problémák elsősorban a páciens véletlen vagy szándékos eltávolítása, a szonda megszilárdult tápoldatokkal történő elzárása és az aspiráció (a gyomortartalom visszajutása a tüdőbe, ami tüdőgyulladáshoz vezethet).
A jejunostomia egy katéter, amelyet közvetlenül a jejunumba helyeznek. Megtörténhet a szokásos hasi műtét során, minimálisan invazív technikákkal (laparoszkópia), vagy speciálisan képzett radiológus által. Jejunostomiával a katéter áthalad a hasfal bőrén, és közvetlenül a jejunumba jut. A jejunostomia behelyezése előtt gyakran meg kell vizsgálni a naso-jejunális táplálást, hogy megbizonyosodjanak arról, hogy a vékonybélnek nem ugyanaz a motilitási problémája van, mint a gyomornak, és hogy a vékonybélbe juttatott tápláló folyadékok tolerálhatók.
Hányinger és hányás enyhítésére használt gyógyszerek a gastroparesisben a stimuláló gyógyszerek közé tartoznak (lásd a következő vitát), mint például a metoklopramid (Reglan) és a domperidon, hányinger elleni gyógyszerek, például a proklórperazin (Compazine) és a prometazin (Phenergan), a szerotonin antagonisták, mint az ondansetron (Zofran), az antikolinerg gyógyszerek, mint pl. szkopolamin tapasz (általában utazási betegség kezelésére használják), rákos kemoterápiás betegek hányingerének kezelésére használt gyógyszerek, például aprepitant (Emend) és orvosi marihuána (Marinol).
Hasi fájdalom enyhítésére használt gyógyszerek a gastroparesisben a nem szteroid gyulladáscsökkentők (NSAID-ok), például az ibuprofén (Motrin) és a naproxen (Aleve), az alacsony dózisú triciklikus antidepresszánsok, például az amitriptilin (Elavil, Endep), a fájdalmat érzékelő idegeket blokkoló gyógyszerek, például a gabapentin (Neurontin), és kábítószerek, például tramadol (Ultram) és fentanil (Duragesic). (Mindazonáltal a kábítószerek csoportja általában székrekedést és a gyomor lassú kiürülését okozza, ezért gastroparesisben szenvedő betegeknél kerülni kell, vagy óvatosan kell alkalmazni.
Elektromos ingerlés: A gyomor elektromos ingerlése egy újabb módszer a súlyos gastroparesis kezelésére. A gyomor elektromos ingerlése a kórosan lassú szívverés kezelésére szolgáló szívingerlés analógja, és pacemaker elhelyezését foglalja magában. A pacemakert általában laparoszkóposan helyezik el, és nem igényel nagy hasi bemetszést a hasba való belépéshez. Az elhelyezés során huzalelektródákat rögzítenek a gyomor izomzatához. A vezetékek a hasfalon keresztül, közvetlenül a bőr alatt kerülnek kivezetésre. A vezetékek egy kis, elemmel működő pacemakerhez vannak rögzítve, amely egy műtéti úton létrehozott tasakban van eltemetve, közvetlenül a bőr alatt. Ezután a bőrt összevarrják úgy, hogy a pacemaker és a vezetékek a bőr alatt legyenek. A pacemaker elektromos impulzusokat generál, amelyeket a vezetékek továbbítanak a gyomor izmaihoz, és az izmok összehúzódnak az impulzusokra válaszul. Az elektromos ingerlés sok súlyos gastroparesisben szenvedő betegnél hatásos, de a kezelt betegek száma csekély.
Sebészet: Esetenként sebészeti beavatkozást alkalmaznak a gastroparesis kezelésére. A műtét célja egy nagyobb nyílás kialakítása a gyomor és a bél között, hogy elősegítse a gyomortartalom kiürülését. Alternatív megoldásként az egész gyomor eltávolítható. Ezeket az eljárásokat csak akkor szabad fontolóra venni, ha a műtét lehetséges szövődményei miatt az összes többi intézkedés kudarcot vallott. Műtétet csak olyan gasztroenterológussal konzultált sebészek végezhetnek, akik járatosak és jártasak a gyomor-bélrendszeri motilitási zavarokkal (az emésztést és a táplálékszállítást befolyásoló emésztőrendszeri idegek vagy izomzat betegségei) szenvedő betegek ellátásában.
Ha a gastroparesist egy visszafordítható probléma, például a hasnyálmirigy-gyulladás okozza, az állapot enyhül, amikor a mögöttes probléma megoldódik. Egyes cukorbetegeknél a vércukorszint jobb szabályozása javítja a gyomor kiürülését. Ha nincs visszafordítható ok, a gastroparesis ritkán megszűnik. Sőt, idővel még rosszabb is lehet. A gasztroparesist különösen nehéz kezelni, ha a vékonybél izmainak mozgási zavarai is társulnak.
A gastroparesis legújabb kísérleti kezelése a botulinum toxin injekció a pylorusba. A pylorus az a keskeny csatorna, amelyen keresztül a táplálék a gyomorból a nyombélbe jut. A pylorus a gyomorhoz hasonlóan izmos szerv. A pylorus az idő nagy részében zárva van a pylorus izom folyamatos összehúzódása miatt. Időnként kinyílik, és lehetővé teszi a gyomorból származó váladék bejutását a vékonybélbe. Étkezés után a pylorus nagyon fontos a gyomor kiürülésének méréséhez. Gastroparesisben, bár a gyomor izmai állandóan gyengék, a pylorus izma erős és összehúzott marad, a pylorus pedig viszonylag zárt. Feltételezték, hogy ha a pylorus izom ereje csökken, az étel könnyebben kiürülhet a gyomorból. Bár a kezdeti eredmények jók voltak, a későbbi vizsgálatok nem erősítették meg a botulinum toxin előnyeit. Bár a kezdeti eredmények a botulinium toxinnal jók voltak, a későbbi vizsgálatok nem erősítették meg az előnyt. Használata kísérleti jellegűnek tekintendő.
Bár a gyomorürülési problémák kezelésére korábban is alkalmaztak egy sebészeti eljárást, az úgynevezett pyloroplasztikát a pylorus megnagyobbítására, ez egy jelentős műtét, és vegyes eredményeket ért el a hatékonyságát illetően.
Reflux a kemoterápia során
A savas reflux – amikor gyomorsav vagy epe áramlik fel a gyomorból a nyelőcsőbe, ami irritációt okoz – általános emésztési állapot, de megnő a kockázata. ha kemoterápiát kap vagy befejezett. A rákkeze
GERD 101:Táplálkozás reflux kezelésére
Ha valaha is úgy érezte, hogy tomboló tűz ég a mellkasában, előfordulhat, hogy gyomorégést tapasztalt – ez NEM kellemes érzés. Sok ember számára ez rendszeresen megtörténik, megzavarja az életüket, és
Fedezze fel az aszalt szilva erejét!
Ugrás a recepthez Recept nyomtatása Helló! Március a táplálkozás hónapja – és az idei év témája az élelmiszerekben rejlő lehetőségek kiaknázása. IMÁDOM ebben a témában, hogy az élelmiszert minden sz
