% a betegek teljes számához viszonyítva
Életkor
% a betegek teljes számához viszonyítva
10 — 19 év...
4
60 — 69 év...
15
20 — 29"...
12
70 — 79"...
8
30 — 39"...
16
80 — 89"...
3
40 — 49"...
22
90 — 99"...
2
50 — 59"...
18
Összesen.
100
A vérkeringési zavarok a bélrendszerben fordulnak elő:
Ebből a három lehetőségből Raich szerint leggyakrabban a vénák elzáródása találkozik, majd gyakoriság szerint az artériák elzáródása áll a második helyen és legritkábban a kombinált elzáródás. A vérkeringés elzáródásából eredő zavara esetén embóliák lépnek fel. A felső mesenterialis artériában kialakuló embóliák gyakrabban találkoznak, mint az alsó artériában (Raichnál ez az összefüggés 62:6 volt).
Úgy tűnik, hogy a belekben lévő artériák elzáródásánál egy változásnak kell lennie, a a véráramlás megszűnése a vénákban - mások és végül a kombinált elzáródás esetén - a harmadik. A klinikai orvosok és patológusok felügyelete azonban azt mutatja, hogy ritka kivétellel ezekben az esetekben ugyanazok a jelenségek, nevezetesen a vérzéses szívinfarktus alakulnak ki. Az artériák elzáródásánál az ischaemiás szívinfarktusnak természetesnek kell lennie, de valójában az ischaemiás lehetetlen, mert a visszatérő áram a vénákba dobja a vért. Időben felmerült, hogy a vénák és artériák együttes elzáródásánál valóban vérszegény szívinfarktus jön létre, mivel hasonló esetekben minden vér beáramlása leáll. Az ezt követő felügyelet azonban az ilyen nézőpont eltérését mutatta ki. A kombinált elzáródás nagy részében a vérbeáramlás végül is egy felső vagy alsó mesenterialis artéria megfelelő anasztomózisából származik. Így ritka kivételtől eltekintve a három lehetséges mesenteriális érelzáródás bármelyikénél végül a vérzéses szívinfarktus következik be, amely a bélcső egy kisebb-nagyobb darabját és a bélfodor megfelelő részlegét veszi el.
A belek makroszkóposan érintett részlegei. jelentősen megváltoznak:piros, sötétvörös vagy majdnem fekete színűek. "A megváltozott helyek határai bizonyos esetekben élesek, közöttük sok esetben többé-kevésbé széles, fokozatos átmenet övei vannak leírva. A bélrendszer a legtöbb esetben kitágult, tapintásra petyhüdt, falai néha megvastagodtak, gyakrabban elvékonyodnak, könnyen elszakadnak. Bizonyos esetekben bélperforációt írnak le" (KN Fedorovich szerint). A bélfal és a bélfodor véres kezelésének eredményeként a váladékot a szabad hasüregbe és a bélüregbe szűrődő vér kapcsolja össze.
A szívinfarktus megoszlásának mértéke közvetlen összefüggésben van a kikapcsolt erek számával, azaz a trombózis prevalenciájával a mesenterialis erekben és az anasztomózis szélességével. A felső mesenterialis artéria törzsének elzáródásakor az összes vékonybél és a vastagság majdnem teljes fele szenved. Az alsó mesenterialis artéria átjárhatatlansága esetén az általa táplált vastagbél bal fele szenved. A vérkeringés megszűnésével a másod- vagy harmadrendű ágak valamelyikében a megfelelő kisebb béldarabok jelennek meg. Mindezek mellett az embóliák és trombózisok kezelésének akadályozása óriási értéket képvisel a sótalanítás mértéke, az érintett terület mérete és elrendezésének helye. Ismeretes, hogy a bél görcsként reagál a hirtelen fellépő ischaemiára; továbbá bármely vérváladék teljes megszűnésekor a vértől megfosztott bél bénult állapotba kerül. Egy béldarab ilyen változatos reakcióinál a megfelelő vérellátás zavarára a trombózisok és embóliák klinikai képe nem mindig lehet azonos. A relatív sótalanításoknál a belek bénulásos átjárhatatlansága nem következik be. A teljes vérkeringésnél, kivéve az enteroplegia jelenséget, továbbra is el kell jönnie a hemodinamikai frusztráció jelenségeinek, nagy betegeknek, mint a rasprostranenny, szívrohamok lesznek. A belekben a vérkeringés megzavarása esetén a bélfal vastagságában, a bélfodor vastagságában vér ömlik ki, a vér átáramlik a hashártyában és a bélüregben, ami elkerülhetetlenül befolyásolja a vérnyomás csökkenését és a pulzus növekedését, azaz olyan jelenségek, amelyek bármilyen – külső vagy belső – vérzésnél megfigyelhetők. Feltételezhető továbbá, hogy a vékonybél felső részének szívinfarktusa súlyosabb képet ad a nagy enterális átjárhatatlanságról, a szívroham pedig a vastagbél alsó részeiben – könnyebb képet mutat az alacsony kólikás járhatatlanságról.
Bélgörcsök, véres váladékozás. a belek csillogása esetén klinikailag befolyásolhatja a véres ponosát és a vérhányást; a teljes enteroplegia adja a visszatérő képet, nevezetesen a bénulásos járhatatlanságot.
A beteg kikérdezésének csak abban az esetben van nagy gyakorlati értéke a diagnózis felállításában, ha a vizsgált betegségek valamelyikének fennállása megállapítható, amelynek szövődménye lehet trombózis vagy mesenterialis erek embóliája. .
Abban a kérdésben megállva, hogy milyen szív- és érrendszeri betegségek okoznak szövődményeket embóliák formájában a mesenterialis artériákban, szem előtt kell tartani a reumás és szeptikus endocarditiseket és a billentyűhibákat, a szívelhízást, a szívizomgyulladást (gyakrabban, mint 2/ 3 minden esetben), krónikus aortiták, aorta aneurizmák és a mesenterialis artériák fekélyes szklerózisai. A. A. Kadyan írja:"Ritka esetekben az embolyusa a tüdővénákban lévő parcellákról válik le (tüdőszívrohamok)".
A mesenterialis artériák fibrinfermentumait elsősorban szifilitikus betegeknél, majd spontán gangrénában szenvedő betegeknél figyelik meg arterioszklerózisos elváltozások; ugyanakkor a mesenterialis artériák fibrinfermentációja az utolsó betegeknél általában az életük végén, az alsó és felső végtagi artériák károsodása után jelentkezik. Ezenkívül leírták az artériákban kialakuló vérrögöket sypny és visszatérő tífusz esetén (AV Gregory és D. Ya. L to a yoga of N of t and l).
A mesenterialis vénák fibrinfermentumai, az M-en hamarosan ler és és és at le, ossza meg:
Gyakorlatilag kiderül, hogy a fibrinfermentumok a mezenterialis vénákban a következő betegségeknél és utánuk találkoznak:vakbélgyulladásnál és enteritanál, megsértést követően bélfekélyek (gümőkór, tífusz) következtében torziók és bélinvaginációk , karcinómás és dysentericus), gennyes parotitisek, nyaki phlegmonok, szülés után, májcirrhosisok és karcinómák, ozhires betegek, marasmus esetén, általában hajlamosak a phlebitisre és az alsó végtagok vénák visszérére; fibrinfermentumok képződnek bélzúzódások után is, vagy annak prelumából az erek összenyomásával számos sebészeti beavatkozás után, például gastroenterostomiák után, lép eltávolítása után, strumectomiák után; végül az egyik esetünkben a mesenterialis vénák fibrinfermentumainál primer artherothrombosis és lépvénák következtében alakult ki.
Az adott betegségek természetesen nem rendezik a szövődményes betegségek összes listáját. a mesenterialis vénák fibrinferációi által, de ez a lista is, úgy tűnik, elég ahhoz, hogy meggyőződjünk arról, hogy mennyire változatosak azok a betegségek, amelyek végül olyan súlyos szövődményekhez vezethetnek, mint a mesenterialis vénák trombózisa.
Koup, tárgyaló a bélfodor ereinek elzáródásának tüneteit, úgy véli, hogy nem különböztethetők meg a belső bélsérülések jeleitől, mivel ugyanaz a jelenség – a vérzéses szívroham mindkét betegség sarokköve, és mindkét betegség számos tünete az általános. Ezt a nézőpontot a Nanométer Intézet alábbi felügyelete igazolja. Sklifosovsky.
A 45 éves beteg nős, 5 gyermeke született, közülük 3 kora gyermekkorában meghalt. Sokat dohányzik, mérsékelten iszik. 1920-ban áthelyezett egy szapropirát; az orvosok következtetése szerint vakbélgyulladásban szenved. Az apa és a beteg anyja – mindketten egészségesek. Ez általában nehéz és jól divatos; az életkörülmények kielégítőek. A szifilisz tagadja. Hirtelen fájt a munkahelyén 8/XI 1925 g reggel 7 órakor. Egyszerre elkezdődtek a legerősebb hasi fájdalmak, az elgyengült és azonnal kórházba került; szánkóval szállították, távolság kb. 7 km. Egyszer hányás a kórházba vezető úton.
Átvételkor fel van tüntetve:sápadt, bő hideg verejték az arcon. A legerősebb, elviselhetetlen hasi fájdalmak, főleg köldökkörben; minden mozdulatnál fájdalom adjon derékba. A gyomor kissé fel van fújva, és egy kicsit rezistenten egyenletesen az összes elülső hasfalon. A légzés felületes, főleg a mellkas. A máj és a lép perkutorno határai normálisak; oldalsó osztályokon a váladék perkutorno meghatározott. Impulzus 90, átlagos töltés. A szív és a tüdő normális. A diagnózis – a vékonybél torziója.
Műtétnél találtak:szabad hasüregben körülbelül 2,5-3 pohár vért, a vékonybél bélfodorban hatalmas haematomát, üszkösödést találtak. Vékonybél kiterjedt reszekciója. 5 hónap alatt egészséges.
A leírt felügyeletben a betegség egyszerre nagyon hevesen kezdődött, és nehezen ment tovább – ez az egyik változat. De téves lenne az a feltételezés, hogy az embóliák és trombózisok a mesenterialis vénákban mindig az imént leírtak szerint kezdődnek. A következő felügyelet egy betegség más lefolyásának példája lehet.
A 60 éves beteg az 1930 g. 29/IX. sz. Mecsnyikov Kórház terápiás osztályára érkezett hasi fájdalmak, hányás, hasi panaszokkal. kiütés és hasmenés. Körülbelül 3 napig beteg; hirtelen fájt.
Objektíven. A szívhangokat nehezen hallják. A gyomor tapintásra fájdalmas. A hasfal megfeszül. A máj megnövekedett, széle sima és vékony. Gyenge telődésű pulzus, aritmiás, gyakori.
A felügyelet 2. napjára sárgaság alakult ki.
Egy betegség további lefolyása során a zárak váltakoztak a ponosától. Az akut fájdalmak a hasüregben enyhültek. Vidal és Wasserman reakciója, a vérvétel, a vizelet elemzése nem adott lehetőséget a diagnózis felállítására.
Több hetes felügyelet azt mutatta, hogy a betegség akut periódusa mintha elmúlt, de 3/XI jött a beteg panaszaiban kifejezett éles romlás, ismét éles fájdalmak az egész gyomorban. Ismét volt hányás, egy otkhozhdeniye késés egy calla és gázok, a belek duzzanata; sárgaság is előfordult.
4/XI. a bélműködési zavar diagnózisa nem ébresztett kétséget. A sebésszel történt egyeztetés után a beteget a sebészeti osztályra szállították.
Klorid a vérben 350 mg %.
Sürgős laparotomia során a vékonybél egyik hurkának 10-12 cm-es üszkösödését találják 4/XI. szabad hasüregben - körülbelül 3 liter véres folyadék; a bélhurkokat ritka morzsalékos commissura köti össze. A belet reszekálják. 5/XI a beteg meghalt.
Kinyitáskor a követ egy epecsatornában találjuk; gennyes cholangitis, arteria mesenterialis ágak trombózisa.
Az adott felügyeletben egy betegség kialakulása ugrásszerűen ment. A hasonló betegségek sem kivételek.
Ezek az esetek azt mutatják, hogy az érintett bélterület mérete és a szívroham elrendezésének magassága tünetegyüttesben tükröződik. Kiterjedt nekrózis esetén a betegség nagyon hevesen fejlődik. Vékony ágak trombózisainál és embóliájánál a kép másként jelenik meg:ha az első elzáródás valamilyen kis ágat érint, az első akut jelenségek enyhülnek, majd a vérrög növekedésénél minden újra megismétlődik, de már grandiózusabb méretekben.
A franciák A szerzők az ilyen kezdetet "a kezdetnek kétsebességgel" nevezik, és ezt az elnevezést célirányosan kell felismerni.
A betegség kezdetén a betegeket zavaró fájdalmat a különböző szerzők eltérően írják le. Jackson, Porter és Kuinbi esetében 157 esetben a fájdalmak lokalizációja a következőképpen oszlott meg.
A közölt adatok azt mutatják, hogy a trombózisok és a mesenterialis erek embóliájának fájdalmaira egyáltalán nincs jellemző. és hogy többé-kevésbé helyes a diagnózisban erre a tünetre vezetni, az lehetetlen.
Ugyanezt kell elmondani a hányásról is. Szinte folyamatosan megfigyelhető, mind a betegség kezdetén, mind a további lefolyása során. A hányás kezdetben az elfogyasztott étel maradványaiból állhat, majd lehet vizes és epe, kalopodobny; az esetek körülbelül 10%-ában vérrel festett hányás történik. Ez a tünet másokkal együtt már nagyon lényeges.
Ami az otkhozhdeniye-t illeti a calla és a gázok, a durva kezdetű esetekben sem gázok, sem kcal nem távoznak; más esetekben éppen ellenkezőleg, még a hasmenés is megfigyelhető; ez a hasmenés lehet vér nélkül is, de 20, hozzávetőlegesen 1%-nál figyelhető meg a melena.
Más szerzők statisztikái ismétlődnek az imént megadott kis eltérésekkel. A férfiak és a nők megbetegedései között nincs számottevő különbség.
A hemodinamika frusztrációja miatt, amely a betegség kezdetén nagy szívinfarktusok kialakulásakor következik be, a betegek általános állapota meglehetősen élesen szenvedhet; ezzel párhuzamosan a pulzus gyakoribbá válik, a hőmérséklet csökken, az ember elsápad, majd fázik, a vonások hegyesek.
A helyi jelenségek egy hasüregben igen változatosak lehetnek. Ez függ a megfigyelt eset súlyától
(a szívinfarktus méretétől) és attól, hogy a betegség melyik szakaszában végeznek kutatást. Az első órákban betegségek esetén a gyomor enyhén felfújható vagy a duzzanat teljesen hiányzik; ugyanakkor a hasfalnak a hashártyagyulladásra jellemző merevsége nem található. Tapintással csak a hasfal könnyű ellenálló képessége állapítható meg a helyszínen a legnagyobb megbetegedéssel szemben, ekkor ütéssel – az általános timpanit, kivéve azt a helyet, ahol szívinfarktussal érintett bélhurkok vannak – ott dobüreg. a hangot tompaság váltja fel. A perisztaltika szinte mindig hiányzik.
Egyes szerzők által feltárt helyi meteorizmus létezése nem tekinthető magától értetődőnek; a betegség kezdeti stádiumában soha nem fordul elő olyan jelentős hasi puffadás, amely a bél mechanikai átjárhatatlanságánál figyelhető meg. Az N d körüli m az r-ről, úgy tűnik, eléggé hangsúlyozza, hogy ezeknél a betegségeknél nincs szilárd, mint egy tábla, a gyomor olyan meggyőzően tanúskodik a heveny hashártyagyulladásról, egy járhatatlan meteorizmusról.
Úgy tűnik, a mély tapintás petyhüdt hasfalon bizonyos esetekben megvastagodott, vérrel átitatott bélhurok és bélfodor kimutatható.
Ütős váladékkal megállapítható Raich szerint már nem, mint az összes felügyelet 20%-ában. A pozitív esetek főként azokra a betegekre vonatkoznak, akiknél a bélrendszeri szívinfarktus szövődmények, szívritmuszavarok, nephritok és portális véna fibrinfermentumok formájában társult (leggyakrabban).
Irodalmi adatok szerint a leukocitózis 10 000-re, 30 000-re, sőt 50 000-re is emelkedik.
Egyik esetünkben kifejezett hypochloraemia volt.
Vizeletkutatásnál időnként talál egy glikozuriát. Ez a tünet csak a felső mesenterialis artéria elzáródása esetén jelentkezik, és hasnyálmirigy-betegséggel magyarázható.
A mesenterialis erek elzáródásából eredő szívinfarktusok mérete és elrendezése a bélcsatornában nagyon eltérő lehet, ezért a betegség lefolyása is változatos lehet. A betegség alatti megkülönböztetés elsősorban a fogalmakat érinti. Sok esetben a mesenterialis erek trombózisa és embóliája a betegség kezdetétől számított 24-48 óra elteltével a betegek halálával véget ért. Másrészt a trombózisok és embóliák hetekig tartó megfigyeléseinek sorozatát ismertetjük. Végül az öngyógyulással végződő betegségek számos esetét is ismertetjük. A betegségek lefolyásának fogalmai mennyire változatosak, és a szívinfarktus kialakulásának jelenségei is olyan sokfélék. A bélrendszeri szívinfarktusnak két, egymástól markánsan eltérő klinikai formájának létére vonatkozó szakirodalmi instrukciókban folyamatosan találkozik:az egyik szívinfarktus véres hasmenés jelenségével, a többi - akut bélrendszeri átjárhatatlanságként folytatódik.
Ezt a nézőpontot követve. , az anyag elemzésénél Raich a tipikus esetek kivételével számos átmeneti formával és formával szembesült, általában gyenge tünetekkel. Ez a körülmény arra kényszerítette a szerzőt, hogy az összes bélrendszeri szívroham esetet négy csoportra bontsa, a ponosam csoportot, az akut intestinalis passabilitással azonos csoportot, az átmeneti és végül a tünetekben szegény csoportot különítve el.