A primer biliaris cirrhosisban (PBC) szenvedő betegek 95-98%-ának vérében vannak olyan autoantitestek (önellenanyagok), amelyek reagálnak a mitokondriumok belső héjával. Ezeket az autoantitesteket antimitokondriális antitesteknek (AMA) nevezik. A mitokondriumok az összes sejtünkben található energiagyárak, nem csak a máj vagy az epeutak sejtjeiben. (A mitokondriumok a tüdőből a vérben szállított oxigént használják tüzelőanyagként az energia előállításához.) Az AMA valójában olyan fehérje-antigénekhez kötődik, amelyek a mitokondriumok belső bélésében található többenzim komplexekben (enzimcsomagokban) találhatók. Ezek a multienzim komplexek az élethez szükséges kulcsfontosságú kémiai reakciókat állítják elő. A komplexeket multienzimnek nevezik, mivel több enzimegységből állnak.
Az AMA specifikusan reagál ennek a multienzim komplexnek az E2 nevű komponensére. A PBC-ben az AMA előnyösen reagál az egyik multienzim E2 komponensével, amelyet piruvát-dehidrogenáz komplexnek (PDC) neveznek. Ennek megfelelően az antigént PDC-E2-nek nevezzük. Mindezek gyakorlati jelentősége abban rejlik, hogy a PDC-E2 antigént – amint azt alább tárgyaljuk – a PBC diagnosztikai tesztjében használják. A PDC-E2 antigént M2-nek is nevezik, ez a kifejezés a második mitokondriális antigén, amelyet a PBC iránt érdeklődő kutatók fedeztek fel.
Mivel az epeutak a PBC pusztításának fő célpontjai, feltették a kérdést, hogy az AMA reagál-e az epevezetékeket bélelő hámsejtekkel. Tehát a kutatók antitesteket készítettek a PDC-E2 ellen. Ahogy az várható volt, azt találták, hogy ezek az antitestek a sejten belüli mitokondriumokhoz kötődnek. De az biztos, hogy a legújabb információk azt sugallják, hogy ezek az AMA autoantitestek a mitokondriumokon kívül, mégis az epevezetékeket bélelő hámsejteken belüli PDC-E2-hez is kötődnek.
A PDC-E2 felhalmozódása az epeepiteliális sejtekben kizárólag PBC-ben szenvedő betegek májában figyelhető meg, normál májban vagy bármely más típusú májbetegségben szenvedő betegek májában nem. Érdekes módon a PBC-betegek azon 2-5 százalékának májában is megfigyelték, akiknek nincs AMA a vérében (AMA-negatív PBC). Ezenkívül azt találták, hogy ezeknek az antitesteknek az epeúti hámsejtekhez való intenzív kötődése a PBC kiújulásának legkorábbi jele transzplantált májban. (A PBC-t néha májátültetéssel kezelik.)
Mindazonáltal nincs bizonyíték arra, hogy az AMA maga okozza a kis epevezetékeket bélelő epehámsejtek pusztulását. Úgy tűnik, hogy sem az AMA jelenléte, sem mennyisége (titere) a vérben nincs összefüggésben az epeutak gyulladásos pusztításával. Valójában az állatok PDC-E2 antigénnel történő immunizálása AMA-termelést eredményez máj- vagy epeutak károsodása nélkül (patológia).
Az elsődleges biliaris cirrhosis (PBC) a máj progresszív betegsége, amelyet az epe májon belüli felhalmozódása (kolesztázis) okoz, amely a májból az epét elvezető kis epeutak károsodását okozza. Idővel ez a nyomásnövekedés tönkreteszi az epevezetékeket, ami májsejtek károsodásához vezet. A betegség előrehaladtával és elegendő májsejt elpusztulásával cirrózis és májelégtelenség lép fel.
Az epe a májban termelődik, majd az epevezetékeken keresztül az epehólyagba és a bélbe kerül, ahol segíti a zsírok és a zsírban oldódó vitaminok (A,D,E,K) emésztését. Ha az epe nem üríthető ki a májból, az gyulladást okoz, ami sejthalálhoz vezet. A hegszövet fokozatosan pótolja a sérült máj területeit, majd a szervezet nem tudja ellátni a szükséges funkciókat.
További információ az elsődleges biliáris cirrhosisról »
Az AMA leggazdaságosabb tesztje a páciens szérumának hígított mintáit patkánygyomrából vagy veséből származó szövetmetszetekre alkalmazza a laboratóriumban. (Ne feledje, hogy a mitokondriumok gyakorlatilag minden sejtben jelen vannak, nem csak a máj és az epeutak sejtjeiben.) A szövetsejteken belül a mitokondriális membránokhoz kapcsolódó szérumantitestek ezután mikroszkóppal megfigyelhetők. A leghígabb szérummintát, amely ezt a kötési reakciót mutatja, a titer kifejezéssel közöljük. A titer a leghígabb szérummintát jelzi, amely reakcióba lép a szöveti mitokondriumokkal. A magasabb titer azt jelenti, hogy nagyobb mennyiségű AMA van a szérumban.
Az AMA által PBC-ben szenvedő betegekben felismert antigénről ma már ismert, hogy a PDC-E2, és gyakran M2 antigénnek is nevezik. Tehát a PDC-E2-hez kötődő antitestek újonnan kifejlesztett tesztjei specifikusabbak, és már elérhetőek a PBC diagnózisának megerősítésére.
Az AMA a PBC-ben szenvedő betegek 95-98%-ában kimutatható a szérumban. Tehát az AMA rendkívül fontos diagnosztikai marker a PBC-ben szenvedő betegeknél. A PBC-ben az AMA-titerek szinte általánosan 1-40-nél nagyobbak vagy egyenlőek. Ez azt jelenti, hogy az eredeti térfogatának 40-szeresére hígított szérumminta még mindig elegendő antimitokondriális antitestet tartalmaz ahhoz, hogy a kötési reakcióban kimutatható legyen. A legalább 1:40-es titerű pozitív AMA olyan felnőtteknél, akiknél emelkedett a vérben az alkalikus foszfatáz, nagyon specifikus a PBC diagnózisára.