A hasmenést laza vagy folyós széklet jellemzi, amely abnormálisan gyakran előfordul a nap folyamán. A hasmenés összefüggésbe hozható az autoimmun betegségekkel, például a Crohn-kórral vagy a funkcionális bélrendszeri rendellenességekkel, például az irritábilis bélszindrómával, de gyakrabban táplálékintolerancia (gyakran laktóz), vírusfertőzés, ételmérgezés vagy más, különböző súlyosságú fertőző betegségek jele. A hasmenés komoly probléma lehet, mivel kiszáradást és tápanyagvesztést okozhat. A krónikus hasmenésben szenvedőknél a tápanyaghiány komoly problémát jelenthet.
Sok otthoni gyógymódot javasoltak a hasmenés kezelésére; ezek közül azonban néhányat alaposan tanulmányoztak. Három, amelyet tanulmányoztak és hatékonynak tűntek:
A csecsemők és kisgyermekek akut hasmenése legtöbbször vírusos gyomor-bélhurut következménye, és általában rövid ideig tart. Vírusos gastroenteritisre nem írnak fel rutinszerűen antibiotikumot. A láz, a hányás és a laza széklet azonban más gyermekkori fertőzések tünetei is lehetnek, mint például a középfülgyulladás (középfül fertőzése), tüdőgyulladás, hólyagfertőzés, szepszis (bakteriális fertőzés a vérben) és agyhártyagyulladás. Ezek a betegségek korai antibiotikus kezelést igényelhetnek.
Az akut hasmenésben szenvedő csecsemők gyorsan kiszáradhatnak, ezért korai folyadékpótlásra van szükségük. Ezen okokból kifolyólag a hasmenéses csecsemőket gyermekorvosaiknak értékelniük kell, hogy azonosítsák és kezeljék a mögöttes fertőzéseket, valamint utasításokat adjanak az orális rehidratáló termékek megfelelő használatára vonatkozóan.
A közepesen súlyos vagy súlyos kiszáradásban szenvedő csecsemőket általában intravénás folyadékkal kezelik a kórházban. A gyermekorvos dönthet úgy, hogy a vírusos gasztroenteritisz miatt enyhén kiszáradt csecsemőket otthon kezeli orális rehidratáló oldatokkal.
A szoptatott vagy tápszerrel táplált csecsemőknek továbbra is anyatejet kell kapniuk a betegségük rehidratációs szakaszában, ha a hányás nem akadályozza meg őket. A vírusos gasztroenteritiszből való felépülés során és egy rövid ideig a csecsemők laktózérzékenyek lehetnek a vékonybélben lévő (a tejben lévő laktóz megemésztéséhez szükséges) enzim, a laktáz átmeneti hiánya miatt. A laktóz intoleranciában szenvedő csecsemőknél súlyosbodó hasmenés és görcsök alakulhatnak ki a tejtermékek bevezetésekor. Ezért orális rehidratáló oldatokkal történő rehidratálás után hígítatlan laktózmentes tápszer és hígított gyümölcslevek készítése javasolt. A tejtermékek mennyisége fokozatosan növelhető, ahogy a csecsemő javul.
Enyhe hasmenés esetén hígított gyümölcslevek, cukortartalmú üdítők, sportitalok, például Gatorade és víz használhatók a kiszáradás megelőzésére. A koffeint és a laktózt tartalmazó tejtermékeket átmenetileg kerülni kell, mert súlyosbíthatják a hasmenést. Ha nincs hányinger és hányás, folytatni kell a szilárd ételek fogyasztását. A hasmenéses betegség során általában jól tolerálható ételek közé tartozik a rizs, a gabonafélék, a banán és a burgonya.
Az orális rehidratáló oldatok közepesen súlyos hasmenés esetén alkalmazhatók, amely dehidratációval jár 10 évesnél idősebb gyermekeknél és felnőtteknél. Az oldat címkéjén található utasítások általában feltüntetik a megfelelő mennyiségeket. A rehidratáció után az idősebb gyermekeknek és felnőtteknek folytatniuk kell a szilárd táplálékot, amint az émelygés és hányás megszűnik. A szilárd táplálékot rizzsel, gabonapelyhekkel, banánnal, burgonyával, valamint laktózmentes és alacsony zsírtartalmú termékekkel kell kezdeni. Az ételek választéka a hasmenés megszűnésével bővíthető.
A legtöbb hasmenéses epizód akut és rövid ideig tart, és nem igényel antibiotikumot. Az antibiotikumok általában nem is szükségesek a leggyakoribb bakteriális fertőzések esetén, amelyek hasmenést okoznak.
Milyen gyógyszerekkel kezelik a hasmenést?
Antibiotikumokat gyakran használnak, ha
Az abszorbensek olyan vegyületek, amelyek felszívják a vizet a vékonybélben és a vastagbélben, hogy a hasmenéses széklet kevésbé vizes legyen. Ezenkívül megköthetik a baktériumok által termelt mérgező vegyszereket, amelyek a vékonybélben folyadék kiválasztását okozzák; azonban nem tisztázott a toxinkötés jelentősége a hasmenés csökkentésében.
A két fő abszorbens az attapulgit (természetesen előforduló összetett ásvány) és a polikarbofil (egy rost), mindkettő vény nélkül kapható. A Psylliumot, egy másik abszorbenst enyhe hasmenés esetén használnak, de elsősorban székrekedés esetén használják.
Példák az attapulgitot tartalmazó termékekre:
Példák a polikarbofilt tartalmazó termékekre:
A polikarbofilt tartalmazó termékeket hasmenés és székrekedés kezelésére egyaránt alkalmazták. Az attapulgit és a polikarbofil a bélben marad, ezért nincs mellékhatásuk a gyomor-bél traktuson kívül. Időnként székrekedést és puffadást okozhatnak. Aggodalomra ad okot, hogy az abszorbensek megköthetik a gyógyszereket, és megzavarhatják azok felszívódását a szervezetben, ezért ajánlatos a gyógyszereket és az abszorbenseket több órás különbséggel bevenni, hogy fizikailag elkülönüljenek a belekben.
A motilitást gátló gyógyszerek olyan gyógyszerek, amelyek ellazítják a vékonybél és/vagy a vastagbél izmait. Az ellazulás a béltartalom lassabb áramlását eredményezi. A lassabb áramlás több időt biztosít a víz felszívódására a bélből és a vastagbélből, és csökkenti a széklet víztartalmát. A bélizmok görcsössége miatti görcsöket is enyhíti az izomlazítás.
A két fő motilitásgátló gyógyszer a vény nélkül kapható loperamid (Imodium) és a vényköteles difenoxilát (Lomotil).
Mindkét gyógyszer az opiátokhoz (például a kodeinhez) kapcsolódik, de egyiknek sincs az opiátok fájdalomcsillapító hatása.
A loperamid (Imodium), bár az opiátokhoz kapcsolódik, az utasításoknak megfelelően alkalmazva nem okoz függőséget.
A difenoxilát egy mesterségesen előállított gyógyszer, amely nagy dózisokban függőséget okozhat opiátszerű, eufórikus (hangulatjavító) hatása miatt. A difenoxiláttal való visszaélés és a függőség megelőzése érdekében a Lomotilban lévő loperamidhoz egy második gyógyszert, az atropint adnak. Ha túl sok Lomotilt nyelnek le, a túl sok atropin kellemetlen mellékhatásai lépnek fel.
A loperamid és a difenoxilát biztonságosak és jól tolerálhatók. Vannak azonban bizonyos óvintézkedések, amelyeket be kell tartani.
Számos bizmut tartalmú készítmény kapható szerte a világon. A bizmut-szubszalicilát (Pepto-Bismol) az Egyesült Államokban kapható. Két potenciálisan aktív összetevőt tartalmaz, a bizmutot és a szalicilátot (aszpirint). Nem világos, hogy a bizmutvegyületek mennyire hatékonyak, kivéve az utazói hasmenés és a gyomor H. pylori fertőzésének kezelésében, ahol hatásosnak bizonyultak. Az sem világos, hogy a bizmut-szubszalicilát hogyan működhet. Úgy gondolják, hogy van néhány antibiotikum-szerű tulajdonsága, amelyek hatással vannak a hasmenést okozó baktériumokra. A szalicilát gyulladáscsökkentő, és csökkentheti a vízkiválasztást a gyulladás csökkentésével. A bizmut közvetlenül csökkentheti a bél vízkiválasztását is.
A Pepto-Bismol jól tolerálható. Kisebb mellékhatások közé tartozik a széklet és a nyelv sötétedése. Számos óvintézkedés, amelyet be kell tartani a Pepto-Bismol használatakor.
A legtöbb hasmenést az alapellátásban dolgozó orvos (belgyógyász, gyermekorvos, háziorvos) kezeli, vagy ha sürgősségi osztályhoz és sürgősségi egészségügyi szakorvoshoz fordul. A gasztroenterológusok azok a szakemberek, akik általában bonyolult hasmenés esetén kezelik a betegeket, és felderítik annak okát, különösen akkor, ha a hasmenés krónikus.