Az egyik lehetőség az enyhe és közepesen súlyos vakbélgyulladás kezelésére, amely valószínűleg nem jár a vakbél nagyobb perforációjával vagy szövődményeivel, az antibiotikumokkal történő kezelés, de műtét nélkül. A betegek gyakran csak antibiotikumokkal oldják meg gyulladásukat, de nem világos, hogy hányan reagálnak egyedül az antibiotikumokra, és mi történik velük hosszabb távon, azaz a következő hetekben, hónapokban vagy években. Konkrétan kiújul-e a vakbélgyulladás és/vagy műtétre van szükség?
Egy svéd tanulmány kifejezetten ezeket a kérdéseket vizsgálta. A vizsgálat során 252, 15-50 éves férfit randomizáltak csak műtétre vagy antibiotikum-kezelésre, kizárva azokat a betegeket, akiknél fennáll a súlyos perforáció vagy szövődmények gyanúja. Az antibiotikummal kezelt betegek két napig intravénás antibiotikumot kaptak, majd 10 napig orális antibiotikumra váltottak. Azok az antibiotikummal kezelt betegek, akik 24 órán belül nem reagáltak az antibiotikumokra, azonnal műtétre mentek.
Tizenöt antibiotikummal kezelt beteg nem reagált önmagában az antibiotikumokra (a betegek 12%-a), és 24 óra elteltével műtétre mentek. A műtét idején azonosított jelentős perforációt észlelő betegek száma azonos volt a műtéttel kezelt csoportban és az antibiotikummal kezelt csoportban, nevezetesen 5%, ami arra utal, hogy 24 órás várakozás, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az antibiotikum önmagában hat-e, nem eredményezett több perforáció. Az antibiotikummal kezelt betegek többsége (88%) műtét nélkül gyógyult meg, ami azt bizonyítja, hogy az antibiotikumok nagyon hatékonyak az enyhe és közepesen súlyos vakbélgyulladás kezelésében. A következő öt éven belül a csak antibiotikumokra reagáló betegek csaknem egynegyedénél (24%) kialakult egy második vakbélgyulladás, amely a legtöbb kiújulással az első évben történt. (Az összes kiújulást műtéttel kezelték.)
A 24%-os kiújulási arány nem magas, de nem is elhanyagolható. Hogyan használhatók fel ennek a tanulmánynak az eredményei? Először is, az eredmények azt sugallják, hogy ha vannak okok a műtét elhalasztására, az antibiotikumok önmagukban kielégítő módszert jelentenek az enyhe vagy közepesen súlyos vakbélgyulladás szövődmények nélküli kezelésére. Az, hogy a 24%-os kiújulási arány elég ok-e az elektív műtét elvégzésére – miután a vakbélgyulladás önmagában antibiotikumokkal megszűnt, és még mielőtt esélye lenne kiújulni – valószínűleg a betegek egyéni döntése. Egyesek számára a kiújulás kockázata elfogadható, és nem választják a tervezett műtétet. Mások számára túl nagy a kockázat ahhoz, hogy ne essenek át elektív műtéten. Fontos megjegyezni, hogy ennek a vizsgálatnak az eredményei csak a fiatalabb (15-50 éves) betegekre vonatkoznak, akiknek enyhe vagy közepesen súlyos, szövődménymentes vakbélgyulladása van. Bár a vizsgálat férfiakra korlátozódott, nincs okunk azt hinni, hogy az eredmények eltérőek lennének a nők esetében.