Míg a páciens kórtörténete és fizikális vizsgálata az orvosi diagnózis felállításának kezdeti lépései, a testbe való betekintés képessége hatékony eszköz lehet. Az ultrahang egy képalkotó technika, amely ezt a képességet biztosítja az orvosok számára.
Az ultrahang hanghullámokat hoz létre, amelyek besugározódnak a testbe, és visszatérő visszhangokat okoznak, amelyeket rögzítenek, hogy „vizualizálják” a bőr alatti struktúrákat. A különféle szövetekről visszaverődő különböző visszhangok mérésének képessége lehetővé teszi árnyékkép készítését. A technológia különösen pontosan látja a szilárd és folyadékkal töltött terek közötti határfelületet. Ezek tulajdonképpen ugyanazok az elvek, amelyek lehetővé teszik a SONAR számára, hogy lássa az óceán fenekét.
Az ultrahang a test képalkotásának egyik formája, amely hanghullámokat használ az orvosi diagnózis felállításának megkönnyítésére. A képzett ultrahangtechnikus ultrahang segítségével képes belátni a test belsejébe, hogy megválaszolja a pácienst ápoló orvos által feltett kérdéseket. Általában egy radiológus felügyeli az ultrahangvizsgálatot és jelentést készít az eredményekről, de más típusú orvosok is használhatják az ultrahangot diagnosztikai eszközként. Például a szülészek ultrahangot használnak a magzat felmérésére a terhesség alatt. A sebészek és a sürgősségi orvosok ultrahangot használnak az ágy mellett, hogy felmérjék a hasi fájdalmat vagy egyéb problémákat.
A hanghullámok és visszhangjaik kivetítésére és fogadására transzducert vagy szondát használnak. A páciens bőrére gélt törölnek, hogy a hanghullámok ne torzuljanak, amikor áthaladnak a bőrön. Az emberi anatómiával és a géppel kapcsolatos ismeretei alapján a technikus felmérheti az egyes struktúrákat, és megpróbálhat válaszolni a páciens orvosának kérdésére. Ez elég sok időt vehet igénybe, és a szondát át kell helyezni, és különböző irányokba kell irányítani. Ezenkívül előfordulhat, hogy a technikusnak módosítania kell a szonda bőrbe nyomásához használt nyomás mértékét. A cél az lesz, hogy „árnyékképet festsünk” arról a belső szervről, amelynek megjelenítését az egészségügyi szakember kérte.
A hang fizikája korlátokat szabhat a tesztnek. A kép minősége sok tényezőtől függ.
Az ultrahang javítható Doppler technológiával, amely képes mérni, hogy egy tárgy a szonda felé vagy attól távolodik-e. Ez lehetővé teszi a technikus számára, hogy megmérje a véráramlást olyan szervekben, mint a szív vagy a máj, vagy bizonyos erekben.
Az ultrahang nem korlátozódik a diagnózisra, hanem a betegségek szűrésére és a betegségek vagy állapotok kezelésének elősegítésére is használható.
Az ultrahangot rutinszerűen használják a terhesség előrehaladásának értékelésére. A kismedencei ultrahangot transzabdominálisan, ahol a szondát a hasfalra helyezik, vagy transzvaginálisan, ahol a szondát a hüvelybe helyezik. Például az ultrahangot a szülészetben/nőgyógyászatban a petefészek, a méh vagy a petevezeték növekedésének vagy daganatának diagnosztizálására használják.
Az echokardiográfia (echo=hang + cardio=szív + grafikon=vizsgálat) értékeli a szívet, a szívbillentyűk mozgását és a rajtuk keresztül történő véráramlást. Ezenkívül értékeli a szív falának mozgását és a szív által minden egyes ütésnél pumpált vér mennyiségét.
Az echokardiográfiát kétféleképpen lehet elvégezni:
Anatómiailag a nyelőcső a szív közelében helyezkedik el, és tisztább képeket tesz lehetővé. Ez a megközelítés azonban egy kicsit invazívabb.
Echokardiográfiával a betegségek különböző csoportjai értékelhetők:
Az ultrahang képes kimutatni a vérrögöket a vénákban (felületes vagy mélyvénás trombózis) vagy az artériák elzáródását (stenosis) és a tágulást (aneurizmák). Néhány példa az ultrahangos vizsgálatra:
Eltekintve a szülészetben való használatától, az ultrahang képes kiértékelni a hasüreg legtöbb szilárd struktúráját. Ide tartozik a máj, az epehólyag, a hasnyálmirigy, a vesék, a hólyag, a prosztata, a herék, a méh és a petefészkek.
A pajzsmirigy ultrahanggal leképezhető csomók, növedékek vagy daganatok keresésére.
Az ultrahang segítségével kimutatható a folyadék duzzadt térdízületből a térd hátsó részébe való kidudorodása, az úgynevezett Baker-ciszta.
Az ultrahang a véredények betegségeinek szűrésére használható. A véráramlás és a nyaki artériák elzáródásának mérésével a teszt előre jelezheti a jövőbeli stroke lehetséges kockázatát. Hasonlóképpen, a hasi aorta átmérőjének mérésével az ultrahang képes kiszűrni az aneurizmát (rendellenes tágulást) és a szakadás kockázatát. Ezeket a teszteket egyéni páciensek számára is javallhatják, vagy közösségi szintű egészségügyi szűrővizsgálatként is felajánlhatják.
Az ultrahang segítségével az orvosok a tűket a testbe juttathatják.
Olyan helyzetekben, amikor intravénás vezetékre van szükség, de nehéz vénát találni, ultrahangos irányítást lehet használni a nagyobb vénák azonosítására a nyakon, a mellkasfalon vagy az ágyékon.
Az ultrahang segítségével a tűt olyan üregbe vezetik, amelyet le kell vezetni (például tályogba), vagy olyan masszába, amelyről biopsziát kell venni, és ahonnan egy kis szövetet eltávolítanak elemzés céljából.
Az ultrahangnak nincsenek ismert kockázatai, és a technológia fejlődésével a gépek kisebbek, hordozhatóak és a beteg ágya mellett is használhatók lettek.
Az ultrahang előkészítése minimális. Általában, ha belső szerveket, például epehólyagot kell megvizsgálni, a betegeket arra kérik, hogy a vizsgálat előtt hat-nyolc órával kerüljék az evést és az ivást, kivéve a vizet. Ennek az az oka, hogy a táplálék az epehólyag összehúzódását okozza, minimalizálva annak méretét, ami az ultrahang során látható lenne.
A csecsemő és az anyaméh terhesség alatti vizsgálatára való felkészülés során esetenként javasolt, hogy az anyák a vizsgálat előtt körülbelül egy-két órával legalább négy-hat pohár vizet igyanak meg hólyagtöltés céljából. Ez segít javítani a vizsga során készített képeket.
Az ultrahangot általában technikus végzi. A technikus észreveszi az előzetes struktúrákat, és a vizsgálat során ezek közül többre is rávilágíthat. Az ultrahang hivatalos leolvasását radiológus, az ultrahangképek értelmezésében jártas orvos végzi. A radiológus rögzíti az értelmezést, és továbbítja a vizsgálatot kérő orvosnak. Esetenként az ultrahangvizsgálat során a radiológus kérdéseket tesz fel a páciensnek és/vagy vizsgálatot végez a vizsgálat rendelésének pontosabb meghatározása, illetve az előzetes leletek tisztázása érdekében.
A korai leletek további értékelése érdekében egyszerű röntgenfelvételeket lehet rendelni.
A fentiek eredményeinek összefoglalóját jelentik az ultrahangot kérő egészségügyi szakembernek. Ezt követően megbeszélik a pácienssel a beteg általános egészségi állapotának összefüggésében.