Az akut rektális vérzés, más néven alsó gasztrointesztinális (GI) vérzés, a friss vér elvesztése a vastagbélből.
A székletben lévő vér számos okból eredhet, amelyek általában a következő kategóriába sorolhatók:
Akut alsó GI-vérzés a polipektómia és más hasonló terápiás beavatkozások eredményeként is előfordulhat. Ez a cikk az akut rektális vérzés klinikai megnyilvánulásaival, diagnózisával, kezelésével és kezelésével foglalkozik.
Klinikai megnyilvánulások
Az alacsonyabb GI-vérzésben szenvedő betegek általában hematocheziáról számolnak be, amely élénkvörös vagy gesztenyebarna vér vagy vérrögök végbélből való kijutására utal. A vastagbél bal oldaláról származó vér általában élénkvörös színű, míg a jobb oldalról érkező vér sötétebb vagy barna színű, és keveredhet a beteg székletével. Nagyon ritka, hogy a vastagbél jobb oldalából vérző betegeknél van melena.
A végbélnyílásból akut vérzésben szenvedő betegeknek normocita vörösvértestekkel is rendelkezniük kell. A krónikus alsó GI-vérzés vas- vagy mikrocitás vörösvértest-hiány jele is lehet. Ellentétben a felső GI-vérzéssel, az akut rektális vérzésben szenvedő betegeknél, miközben normális veseperfúziót mutatnak, a normál vér karbamid-nitrogénjének jeleit is kell mutatnia.
Az akut alsó GI-vérzés kezdeti értékelése és kezelése
Az akut rektális vérzés jeleit mutató beteg kezdeti értékelését párhuzamosan kell végezni az állapot kezelésével. A kezdeti kivizsgálás célja annak kiderítése, hogy a vér az alsó GI traktusból származik-e, a vérzés súlyosságának ellenőrzése, a beteg számára legmegfelelőbb beállítás megtalálása, valamint a szükséges támogató intézkedések megtétele az újraélesztés megkezdése előtt. A kezdeti lépések elvégzése után további diagnosztikai vizsgálatok, például kolonoszkópia következhetnek az American College of Gastroenterology 2016-os irányelvei alapján.
Első értékelés
A kezdeti értékelés során számos lépést kell követni, amelyek magukban foglalják a beteg anamnézisének összegyűjtését, fizikális vizsgálatot, laboratóriumi vizsgálatokat, és szükség esetén orr-gyomormosást vagy felső endoszkópiát. Ennek az értékelésnek a célja annak megerősítése, hogy a vérzés nem a felső gyomor-bél traktusból származik, és hogy az állapot hatékonyan kezelhető.
Fontos, hogy a kezdeti szakaszban megismerjük a beteg kórtörténetét. Fedezze fel, hogy a páciensnek volt-e korábban alsó vagy felső GI-vérzése. Ez segít azonosítani a vérzés lehetséges okait, amelyek befolyásolhatják az állapot további kezelését. Érdeklődjön a páciens gyógyszerhasználatáról, különös tekintettel azokra a gyógyszerekre vagy szerekre, amelyek potenciálisan vérzést okozhatnak vagy károsíthatják a véralvadást, például véralvadásgátlók, nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek és bármely más thrombocyta-aggregációt gátló szerek, amelyeket a beteg korábban használt.
A fizikális vizsgálat magában foglalja a páciens hemodinamikai stabilitásának és székletének felmérését a melena vagy hematochezia jelenlétének ellenőrzésére. Ellenőrizze, hogy a betegnek nincs-e hasi fájdalma, ami gyulladásos vérzésforrás, például fertőző vastagbélgyulladás, ischaemiás vagy perforáció, például perforált peptikus fekély jele lehet.
A páciensen végzett laboratóriumi vizsgálatoknak tartalmazniuk kell a szérumkémiai vizsgálatokat, a májvizsgálatokat, a teljes vérképet és a véralvadási teszteket. A vérzés súlyosságától függően 2-8 óránként ellenőrizni kell a beteg hemoglobinszintjét.
Kezelés
Az akut végbélvérzésre gyanús beteg kezelésének első lépése a páciens számára legmegfelelőbb környezet megtalálása, amely lehet ambuláns, fekvőbeteg vagy intenzív osztály. A dél-floridai kolonoszkópiás és endoszkópos orvos ebben a szakaszban általános támogató intézkedéseket is biztosít a páciens számára, beleértve a megfelelő intravénás hozzáférést és oxigénellátást. A kezelés magában foglalja a betegnek a szükséges vér- és folyadékkészítmény újraélesztését, valamint az antikoagulánsok, koagulopátiák és vérlemezke-ellenes szerek kezelését.
A magas kockázatú tünetekkel, mint például a hemodinamikai instabilitású, általában ortosztatikus hipotenzióval és sokkkal, társbetegséggel vagy tartós vérzéssel jellemezhető beteget intenzív osztályra kell szállítani alaposabb megfigyelés és a szükséges terápiás beavatkozás érdekében. Az intenzív osztályon lévő, nagy kockázatú betegek szoros megfigyelése magában foglalja az elektrokardiogram monitorozását, a pulzoximetriát és a páciens vérnyomásának automatizált monitorozását.
A magas kockázatú és alacsony kockázatú betegek kategorizálására használt kulcsfontosságú jellemzők közé tartozik a hemodinamikai stabilitás, az előrehaladott életkor, a társbetegségek, a tartós vérzés, a rektális vérzés egy másik betegség miatt felvett betegnél, a kórelőzményében angiodysplasia vagy divertikulózisos vérzés, aszpirin-használat, nem érzékeny has, magas vér karbamid-nitrogénszint, vérszegénység és rendellenes fehérvérsejtszám.
A kezelésnek tartalmaznia kell a következőket is:
Diagnosztika
Miután kizárta a felső GI-t, mint a vérzés forrását, a diagnózis első lépése a kolonoszkópia. Egyéb, általában alacsonyabb GI-vérzésben szenvedő betegeken végzett diagnosztikai vizsgálatok közé tartozik a radionuklid képalkotás, a mesenterialis angiográfia és a számítógépes tomográfia vagy CT angiográfia.
A vastagbéltükrözést magas kockázatú vagy folyamatos vérzésben szenvedő betegeknél a megfelelő bélelőkészítés után 24 órán belül el kell végezni.
Alsó GI-vérzés kezelése
A vérzés helyének kezelése a vérzés forrására összpontosít. A vérzés a legtöbb esetben a kolonoszkópia vagy az angiográfia során alkalmazott speciális terápiákkal szabályozható. A legtöbb esetben ritkán van szükség sebészeti beavatkozásra, de ha meg kell tenni, fontos lesz először meghatározni a vérzés forrását és azt, hogy mi okozta azt.
Következtetés
A rektális aranyér és a vérzés kezelése kezdeti értékeléssel kezdődik, amely magában foglalja a páciens kórtörténetét, átfogó fizikális vizsgálatot és laboratóriumi vizsgálatokat. Egyes esetekben szükség lehet felső endoszkópiára vagy orr-gyomormosásra, hogy megbizonyosodjon arról, hogy a vérzés forrása valóban az alsó GI traktusban van. A tényleges kezelés a vérzés forrásától és okától függ. A legtöbb esetben a kezelést a kolonoszkópia vagy az angiográfia fázisában végzik. A legtöbb rektális vérző betegnél, akinek vörös széklet vagy fekete széklet tünetei vannak, ritkán van szükség műtétre.