Az irritábilis bél szindrómában szenvedők különféle étrendi változtatásokkal enyhíthetik a tüneteket.
Az irritábilis bél szindróma (IBS) egy gyakori gyomor-bélrendszeri rendellenesség, amely a becslések szerint az emberek 10-20 százalékát érinti. Az IBS tünetei közé tartozik a hasi puffadás, a fájdalom, a puffadás, a hasmenés és a megváltozott székletürítés.
Az IBS oka ismeretlen, de a környezeti tényezők, például a rutin változásai, az érzelmi stressz, a fertőzések és az étrend mind ismert módon rohamot váltanak ki.
Egy olyan állapotra, amely oly sok embert érint, kevés hatékony kezelés létezik. Úgy tűnik, hogy a több rost fogyasztása, különösen a jobban oldódó formában, bizonyos embereknél tüneti enyhülést jelent.
Különböző önmagukban kialakított kirekesztő diétákat használnak, de kevés kontrollált vizsgálatot végeztek ezek előnyeinek alátámasztására.
Az IBS egyik feltörekvő diétás kezelése, amely egyre nagyobb figyelmet kap, az alacsony FODMAP-tartalmú diéta.
A FODMAP a fermentálható oligoszacharidok, diszacharidok, monoszacharidok és poliolok rövidítése, és olyan szénhidrátokat foglal magában, mint a laktóz, fruktóz, fruktánok (fruktózmolekulák hosszú láncai) és cukoralkoholok. A FODMAP-ok számos élelmiszerben megtalálhatók, beleértve a búzát, a tejet, a körtét, a szilvát, a hagymát, a fokhagymát és a hüvelyeseket.
A FODMAP-ok egyes emberekben rosszul felszívódhatnak, ami a vékonybélben való felhalmozódáshoz és a vastagbélbe való átjutáshoz vezet. Ha ott vannak, több vizet vonhatnak be a bélbe (növelik a hasmenés esélyét), és növelik a vastagbélbaktériumok általi fermentációjukból származó gáztermelést. A FODMAP-ok ezen hatásai a bélben megmagyarázzák az IBS-ben jelentett számos tünetet.
Az alacsony FODMAP-tartalmú diétát alkalmazó klinikai kísérletek kis száma az IBS kezelésére kedvező előnyöket mutatott. Még mindig nem világos azonban, hogy az ilyen diéták nagyobb előnyt jelentenek-e az IBS hagyományos kezelési tanácsaihoz képest.
Svéd kutatók 75 olyan személyt vizsgáltak meg, akik megfeleltek az IBS kritériumainak, hogy teszteljék az alacsony FODMAP-tartalmú étrendet az IBS hagyományos kezelési tanácsaival szemben. Minden személyt véletlenszerűen osztottak be arra, hogy négy hétig alacsony FODMAP-tartalmú diétát kövessenek, vagy hagyományos tanácsokat kaptak.
A kísérlet hagyományos tanácsa a rendszeres kisebb étkezés és a kevesebb koffein, fűszeres ételek, zsír és alkoholfogyasztás, valamint a „problémás ételek”, például a hagyma, a káposzta és a bab fogyasztásának korlátozása volt. Egyik csoportnak sem mondták el, hogy mi a „címkéje” az étrendi tanácsaiknak, hogy segítsen csökkenteni a placebo-hatást, mivel a „FODMAP” szónak van némi vonzereje a nagyközönség körében.
A negyedik héten 67 ember maradt a vizsgálatban. Mindkét diétás csoportban csökkentek az IBS tünetei, és nem volt szignifikáns különbség a tünetek csökkenésében a két csoport között. Érdekes megállapítás volt, hogy a két diétás csoport nem zárta ki egymást. A hagyományos tanácsok részeként kevesebb fogyasztásra javasolt élelmiszerek némelyike szintén alacsony FODMAP-tartalmat tartalmazott. Ez felveti annak lehetőségét, hogy az egyes megközelítések elemeinek kombinálása tovább csökkentheti az IBS tüneteit.
Az IBS egy összetett állapot, amely a jelek szerint nagymértékben eltér attól, hogy milyen élelmiszerek válthatják ki.
Ennek a kis kísérletnek az eredményei azt mutatják, hogy egyetlen rögzített megközelítés sem működik mindenkinél, de érdemes átvenni a táplálkozási lehetőségek mögött meghúzódó elveket, és hozzáigazítani azokat ahhoz, ami az egyén számára működik.