A székrekedésnek nincs egységes meghatározása. Egy személy egy vagy több problémát tapasztalhat, például ritka székletürítést, nehéz és nehezen üríthető székletet, hiányos székletürítést vagy a székletürítéshez szükséges erőlködést. Számos tényező okozhat krónikus székrekedést. Becslések szerint a krónikus székrekedés egynegyedét vagy többét diszszinergiás székletürítés okozza.
A diszszinergikus székletürítés olyan állapot, amelyben bizonyos idegek és izmok működésével kapcsolatos probléma lép fel a medencefenékben.
A medencefenék a has alsó részén, a csípőcsontok között elhelyezkedő izomcsoport, amely támogatja a kismedencei szerveket, például a végbélt, a méhet és a húgyhólyagot. Egyik legfontosabb funkciója, hogy lehetővé tegye a szabályos székletürítést.
Az idegek és az izmok együttes munkája segít fenntartani a kontinenst, amíg el nem döntünk a székletürítés mellett. A medencefenék izmainak és az anális nyitóizmoknak összehangoltan kell ellazulniuk a normális székletürítés érdekében. Ennek elmulasztása székrekedési problémákhoz vezethet.
Egy 100 ilyen betegségben szenvedő beteg megkérdezésével végzett felmérés szerint a probléma közel egyharmadánál (31%) gyermekkorban kezdődött. Körülbelül ugyanennyien (29%) úgy tűnt, hogy egy adott esemény, például terhesség vagy sérülés után alakult ki a probléma. A fennmaradó 10 személyből 4 (40%) esetében nem azonosítottak olyan okot, amely előidézhette volna az állapotot.
Azoknak a személyeknek több mint fele, akiknél ez az állapot felnőttkorban alakult ki, gyakori vagy időszakos kemény székletről számolt be. Előfordulhat, hogy a kemény széklet idővel történő kilökődéséhez szükséges túlzott erőlködés olyan tényező, amely diszszinergikus székletürítéshez vezethet.
Nem világos, hogy mi okozza a diszszinergikus székletürítést.
A has, a végbél, a végbélnyílás és a medencefenék izmainak együtt kell működniük a székletürítés megkönnyítése érdekében. A legtöbb diszszinergiás székletürítésben szenvedő beteg nem tudja ezeket az izmokat koordinálni. Ez a koordinációs probléma leggyakrabban a következők valamelyikéből áll:
A székletürítésben részt vevő izmok koordinációjának hiánya (dyssynergia) elsősorban ezért az állapotért felelős.
Ezenkívül a diszszinergikus székletürítésben szenvedő betegek legalább felénél (50-60%) a végbélben tapasztalható érzékenység csökkenése is kimutatható. Más szóval, probléma van azzal, hogy érzékelik a széklet végbélbe érkezését.
A diszszinergiás székletürítésben szenvedőknek különféle béltünetei vannak. Mint sok bélrendszeri állapot esetén, az egyének habozhatnak nyíltan beszélni ezekről a tünetekről. Néhányan kínosan érezhetik magukat, ha a bélrendszerrel vagy a széklettel kapcsolatos kérdéseket megemlítik. Lehetséges, hogy mások egyszerűen nem tudják, hogyan írják le a tünetekkel kapcsolatos tapasztalataikat, vagy nem tudják, miről beszéljenek.
Fontos, hogy az egyének szem előtt tartsák, hogy az orvos látogatásának oka gyakran nem a szokásostól eltérő dolog.
Világosan beszélni kell az orvossal, hogy ő tudja a leghatékonyabban diagnosztizálni és kezelni a problémát. Nem szokatlan például, hogy egy hosszan tartó székrekedésben szenvedő személy szükségesnek találja, hogy az ujjával távolítsa el a székletet a végbélnyílásból (az orvosok ezt a zavaró székletet digitális manőverekkel hívják).
Egy másik gyakori példa, hogy a nők az ujjaikkal megnyomják a hüvelyüket a széklet mozgatásához (az orvosok ezt hüvelyi sínnek nevezik). Más szóval, ezek olyan orvosi tünetek, amelyek az orvos számára jelentőségteljesek.
Az egyéneknek nyugodtan kell beszélniük az orvosukkal.
A betegek és az orvosok egyaránt profitálnak a kényelmi és bizalmi kapcsolat kialakításából. A nyílt kommunikáció elengedhetetlen. Könnyebb lehet leírni a zavaró jeleket és tüneteket az orvos látogatása előtt. A tünetkérdőív vagy székletnapló használata hasznos módja a kommunikációnak és a bélproblémák pontos természetének azonosításának.
Számos tanulmány kimutatta, hogy a következők a diszszinergiás székletürítéssel kapcsolatos gyakori tünetek vagy jelek, amelyekről 3-ból 2 vagy több egyén számol be:
A hátfájást, a gyomorégést és az anorektális műtétet valószínűbbnek találták a medencefenéki diszfunkcióban szenvedő betegeknél. A tünetek önmagukban azonban általában nem elegendőek a diszszinergikus székletürítés előrejelzéséhez.
A „Dyssenergiás székletürítés:Kérdések és válaszok a krónikus székrekedés gyakori okáról” című dokumentumból – Satish SC Rao, MD, PhD, FRCP(LON), AGAF, vezető 237. számú IFFGD-kiadványa , Gasztroenterológiai/hepatológiai részleg és igazgató, Digestive Health Center, Georgia Medical College, Georgia Regents University, Augusta, GA.