A hasi adhéziók olyan szövetsávok, amelyek a hasi szövetek és a szervek között képződnek. Normális esetben a belső szövetek és szervek felülete csúszós, ami lehetővé teszi számukra, hogy a test mozgása közben könnyen elmozduljanak. Az összenövések hatására a szövetek és szervek összetapadnak.
A belek az emésztőrendszer részei. A hasi összenövések bélelzáródást okozhatnak.
Bár a legtöbb összenövés nem okoz tüneteket vagy problémákat, mások krónikus hasi vagy kismedencei fájdalmat okoznak. Az összenövések a bélelzáródás és a női meddőség egyik fő oka is.
A hasi sebészet a hasi összenövések leggyakoribb oka. Szinte mindenkinél, aki hasi műtéten esik át, összenövések alakulnak ki; a kockázat azonban nagyobb az alhasi és a medencei műtétek után, beleértve a bél- és nőgyógyászati műtéteket is. Az adhéziók az idő előrehaladtával nagyobbakká és szorosabbá válhatnak, ami évekkel a műtét után problémákat okoz.
A hasi összenövés műtét által kiváltott okai a következők:
A hasi összenövések kevésbé gyakori oka a műtéttel nem összefüggő forrásokból származó gyulladás, beleértve:
Ritkán a hasi összenövések látható ok nélkül alakulnak ki.
A hasi összenövések megtörhetik, elcsavarhatják vagy kihúzhatják a beleket a helyükről, ami bélelzáródást okozhat. A bélelzáródás részben vagy teljesen korlátozza a táplálék vagy a széklet mozgását a belekben.
A bélelzáródás azonnali orvosi ellátást igényel.
A hasi összenövések a női meddőséget okozzák azáltal, hogy megakadályozzák a megtermékenyített peték bejutását a méhbe, ahol a magzat fejlődése megtörténik. Az összenövések megtörhetik, elcsavarhatják vagy kihúzhatják a petevezetékeket, amelyek a petesejteket a petefészkekből – ahol a petesejtek tárolása és kibocsátása – a méhbe szállítják.
A bélelzáródás lehet részleges vagy teljes. A teljes bélelzáródás életveszélyes.
A bélelzáródás tünetei a következők:
Az ilyen tüneteket mutató személynek azonnal orvoshoz kell fordulnia.
Bár a legtöbb hasi összenövés észrevétlen marad, a leggyakoribb tünet a krónikus hasi vagy kismedencei fájdalom. A fájdalom gyakran más állapotok fájdalmát utánozza, beleértve a vakbélgyulladást, az endometriózist és a divertikulitist.
Nem állnak rendelkezésre tesztek az összenövések diagnosztizálására, és az adhéziók nem láthatók képalkotó technikákkal, például röntgennel vagy ultrahanggal. A legtöbb összenövést a feltáró műtét során találjuk.
A bélelzáródás azonban észlelhető hasi röntgenfelvételek, báriumkontraszt vizsgálatok (más néven alsó GI-sorozat) és számítógépes tomográfia segítségével.
A hasi összenövések kezelése általában nem szükséges, mivel a legtöbb nem okoz problémát. Jelenleg a műtét az egyetlen módja a fájdalmat, bélelzáródást vagy termékenységi problémákat okozó összenövések megszakításának.
A több műtét azonban további összenövések kockázatával jár, és lehetőség szerint kerülendő.
Ha nincs szüksége sürgősségi műtétre, az orvosok megpróbálhatják műtét nélkül kezelni az elzáródást. Az egészségügyi szakemberek intravénás (IV) folyadékot adnak Önnek, és egy csövet vezetnek az orrán keresztül a gyomorba, hogy eltávolítsák az emésztőrendszer tartalmát az elzáródás felett. Egyes esetekben az akadály megszűnhet. Ha az elzáródás nem múlik el, a sebészek műtétet hajtanak végre az összenövések feloldására, enyhítve a bélelzáródást
A hasi összenövéseket nehéz megelőzni; a műtéti technika azonban minimalizálhatja az összenövést.
A laparoszkópos műtét elkerüli a has nagy bemetszéssel történő felnyitását. Ehelyett a hasat gázzal fújják fel, miközben speciális sebészeti eszközöket és egy videokamerát vezetnek át néhány apró hasi bemetszésen. A has felfújása lehetővé teszi a sebész számára a műtétet.
Ha nagy hasi metszésre van szükség, a műtét végén speciális filmszerű anyag (Seprafilm) helyezhető a szervek közé, illetve a szervek és a hasi metszés közé. A viaszpapírhoz hasonló filmszerű anyag körülbelül egy hét alatt szívódik fel a szervezetben.
A sebészeti beavatkozás során az adhézió képződésének csökkentésére szolgáló további lépések közé tartozik a keményítő- és latexmentes kesztyű használata, a szövetek és szervek kíméletes kezelése, a műtéti idő lerövidítése és a szövetek kiszáradásának megakadályozása.
Forrás
A „Hasi összenövések” – IFFGD 249. számú publikációja alapján készült. Az NIH 13-5037. számú kiadványából, 2013. szeptember.
A cikk szövegét nem védi szerzői jog.