A zsírmáj a zsírok felhalmozódása a máj sejtjeiben olyan mértékben, hogy a máj több mint 5-10%-a zsír. A zsírmájbetegségnek két típusa van:alkoholos májbetegség és nem alkoholos zsírmájbetegség (NAFLD). A zsíros májbetegség súlyos szövődményekké, például májcirrózisig terjedhet.
A zsírmájbetegség általában nem okoz tüneteket. Alkalmanként a betegségben szenvedő emberek fáradtságról vagy általános rossz közérzetről panaszkodnak, de ez egyénenként változó, és a tünetek mértéke általában nem egyenlő a betegség súlyosságával. Néha egy személy fájdalmat érezhet a jobb felső hasában, és fogyhat.
A zsírmájbetegséget gyakran véletlenül diagnosztizálják, miután rendellenességet találtak a májfunkciós tesztekben, amelyeket gyakran a szokásos vérvizsgálatok részeként végeznek, vagy amikor egy személyt hasi ultrahangvizsgálaton végeznek. A májfunkciós tesztekben észlelt változások gyakran az ALT (alanin-aminotranszferáz) és az AST (aszpartát-aminotranszferáz) koncentrációjának emelkedése. Alternatív megoldásként kezelőorvosa májnagyobbodást észlelhet, miközben megvizsgálja a hasát.
A májbiopszia az egyetlen olyan vizsgálat, amellyel véglegesen diagnosztizálható a zsírmájbetegség, de erre általában nincs szükség, mivel más vizsgálatok, például az ultrahang, kellően utalhatnak a kezelésre.
Körülbelül 10 ausztrálból egyet érint ez az állapot – ez a kóros májvizsgálati eredmények leggyakoribb oka. A zsírmájbetegséget gyakran a túlzott alkoholfogyasztás okozza, de egyre gyakrabban fordul elő olyan embereknél, akik nem isznak túl sokat, de túlsúlyosak vagy elhízottak, vagy cukorbetegek. Valójában a nem alkoholos zsírmájbetegség (NAFLD) minden harmadik felnőttet érint, és a krónikus májbetegség leggyakoribb oka. Még ausztrál tinédzsereknél is diagnosztizálják.
Az orvosok nem igazán tudják, mi okozza az alkoholmentes zsírmájbetegséget, de ez nem feltétlenül olyan egyszerű, mint a túl sok zsír fogyasztása.
A nem alkoholos zsírmájbetegség kialakulásának fő tényezője az inzulinrezisztencia, amely állapot általában elhízással és túlsúllyal társul.
Normális esetben az inzulin hormon lehetővé teszi a szervezet sejtjei számára, hogy glükózt (egyfajta cukor) vegyenek fel a véráramból, hogy üzemanyagként használják fel. Inzulinrezisztencia esetén azonban a sejtek nem reagálnak megfelelően az inzulinra. Nem tudnak elegendő glükózt felvenni, ezért nincs üzemanyaguk. A vérből nem sok glükózt távolítanak el a sejtek, így a vércukorszint emelkedik.
Az orvosok még nem fedezték fel pontosan, hogy az inzulinrezisztencia hogyan okozza a zsír lerakódását a májsejtekben.
Zsírmájbetegség is előfordulhat, bár sokkal ritkábban, alultápláltság, bizonyos gyógyszerek szedése és esetenként a terhesség szövődményeként.
Az alkoholos zsírmáj betegséget az erős alkoholfogyasztás okozza.
A nem alkoholos zsírmájbetegség kockázati tényezői a következők:
Az alkoholos májbetegség kockázati tényezői
A zsírmájbetegség következtében a zsír beszivárog a májba, és nem okozhat károsodást, de súlyos szövődményeket okozhat. A zsírfelesleg májgyulladáshoz (steatohepatitisz) vezethet, ami idővel a máj hegesedéséhez és fibrózisához, májcirrhosisként ismert. A cirrhosis a legsúlyosabb szövődmény, a májkárosodás maradandó, és funkcióvesztéshez vezet. A cirrhosis évek alatt jelentkezik, és májrákhoz vezethet.
A zsírmájbetegségre nincs specifikus kezelés, de az életmódváltással jelentősen javítható az állapot, sőt a korai szakaszban akár vissza is fordítható. Ezek a változások a következők:
Számos gyógyszert javasoltak a zsírmáj betegségeinek kezelésére, bár ezek kutatása folytatódik. Ezeket néha bizonyos esetekben az orvosok írják fel.
A zsírmájbetegséghez kapcsolódó, módosítható tényezőkre összpontosítva lehetséges lehet a betegség progressziójának megelőzése.
Eredetileg a zsírmájbetegséget ártalmatlan állapotnak tartották, de ma már ismert, hogy súlyosabb májbetegségekké, például májzsugorodásig és májrákig terjedhet. Ezért fontos, hogy az állapot korai szakaszában változtassunk, amikor az javítható, sőt visszafordítható.
Ausztráliában a háziorvosok élen járnak a zsírmájbetegségek diagnosztizálásában, azonban az ilyen állapotot felügyelő szakembereket gasztroenterológusnak vagy hepatológusnak nevezik. Az akkreditált gyakorló dietetikusok (APD) részt vehetnek a fogyás és az egészséges táplálkozási tervek kidolgozásában is.
A zsírmájbetegség általában megelőzhető, ha betartják ugyanazokat az életmódbeli tanácsokat, amelyeket a betegségben szenvedőknek adnak.
Az alkoholmentes zsírmájbetegség (NAFLD) terjedése Ausztráliában növekszik, főként az elhízottak vagy a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedők körében. Az alkoholmentes zsírmájbetegség súlyos állapot, amely nem alkoholos steatohepatitissé (NASH) és májcirrhosisba vezethet.
Nincsenek gyógyszerek a betegség kezelésére, az életmód javítása és a fogyás a fő kezelési mód.
A Sydney Egyetem kutatói azonban azt mondják, hogy a testmozgás és a kalóriakorlátozás mellett bizonyos élelmiszerek hatékonyan javítják vagy elkerülhetik a NAFLD és a NASH kialakulását: