Vannak, akiknél bélrák-tesztet végeznek, mert tüneteik vannak. Másoknál előfordulhat, hogy nincsenek tünetek, de a családban erős bélrák szerepel, vagy pozitív eredményt kaptak egy szűrővizsgálaton (lásd alább).
A bélrák diagnosztizálásához szükséges vizsgálatok az Ön konkrét helyzetétől függenek. Tartalmazhatnak általános teszteket az Ön általános egészségi állapotának és testfunkcióinak ellenőrzésére, a rák kimutatására szolgáló teszteket, valamint olyan vizsgálatokat, amelyek azt vizsgálják, hogy a rák elterjedt-e (áttét).
Egyes tesztek a kezelés alatt vagy után megismételhetők, hogy ellenőrizzék, mennyire működik a kezelés. Akár egy hétig is eltarthat, mire megkapja a vizsgálati eredményeket. Ha aggódik, miközben a vizsgálati eredményekre vár, segíthet, ha beszél egy barátjával vagy családtagjával, vagy hívja fel a Rákkutató Tanács 13 11 20 telefonszámát támogatásért.
Egyes bélrákokat akkor diagnosztizálnak, amikor már túlterjedtek a bélen (előrehaladott bélrák). Ennek az lehet az oka, hogy az elsődleges rák soha nem okozott nyilvánvaló tüneteket. Az ebben a cikkben tárgyalt tesztek mind a korai, mind az előrehaladott bélrák diagnosztizálására szolgálnak. A korai és előrehaladott bélrák kezelését a Bélrák:kezelések című fejezet tartalmazza.
Kezelőorvosa megvizsgálja testét, és megtapintja a hasát, nincs-e duzzanat. A végbélben és a végbélnyílásban jelentkező problémák ellenőrzésére kezelőorvosa kesztyűs, síkosított ujját bedugja a végbélnyílásába, és megtapintja, nincs-e csomó vagy duzzanat. Ezt digitális rektális vizsgálatnak (DRE) nevezik.
A DRE kellemetlen lehet, de nem szabad fájdalmasnak lennie. Mivel a végbélnyílás egy izom, segíthet, ha megpróbálunk ellazulni a vizsgálat során. A végbélre nehezedő nyomás olyan érzést kelthet, mintha székletürítést fog végezni, de nagyon valószínűtlen, hogy ez megtörténik.
Előfordulhat, hogy vérvizsgálatot végeznek, hogy felmérjék általános egészségi állapotát, és keressenek olyan jeleket, amelyek arra utalnak, hogy vérveszteség van a székletében.
A vérvizsgálat mérheti a májban található vagy előállított vegyi anyagokat, és ellenőrizheti a vörösvértestek számát. Az alacsony vörösvértest-szint (anémia) gyakori a bélrákos betegeknél, de más betegségek is okozhatják.
A tüneteitől függően előfordulhat, hogy iFOBT-ja van. Ez a teszt általában nem ajánlott végbélből vérző betegek számára, de alkalmazható olyan embereknél, akiknél megmagyarázhatatlan súlycsökkenés, hasi fájdalom, megváltozott székletürítés vagy vérszegénység.
Az iFOBT magában foglalja a székletminta vételét otthon. A székletmintát mikroszkopikus vérnyomokra vizsgálják, amelyek polipok, rák vagy más bélbetegség jelei lehetnek. Az iFOBT nem diagnosztizál rákot, de ha vért talál, kezelőorvosa a lehető leghamarabb, de legkésőbb az eredmény kézhezvételétől számított 120 napon belül kolonoszkópiát javasol Önnek (lásd alább).
A szűrés az a folyamat, amelynek során olyan embereknél keresnek polipokat vagy rákot, akiknek nincsenek tünetei.
A szűrés különösen fontos a bélrák esetében, amelynek korai stádiumában gyakran nincsenek tünetek.
Általában az 50–74 éves korosztály számára javasolt az iFOBT kétévente történő elvégzése. A bélrák korai felismerése jelentősen javíthatja a betegség túlélésének esélyét.
Az Országos Bélrákszűrési Programon keresztül az 50 és 74 év közöttiek automatikusan ingyenes iFOBT-készletet kapnak. Egyes gyógyszertárakban készlet is vásárolható.
Otthon tölti ki a tesztet. További információért hívja a 1800 118 868-as telefonszámot, vagy látogasson el a cancerscreening.gov.au oldalra.
Az Országos Bélrákszűrési Program olyan alacsony kockázatú embereket céloz meg, akiknek nincsenek bélrák tünetei. Ha rendelkezik:
A bélrák felderítésére használt fő vizsgálat a kolonoszkópia. A bélrák diagnosztizálására olykor használt egyéb tesztek közé tartozik a CT kolonográfia és a szigmoidoszkópia.
A kolonoszkópia a vastagbél teljes hosszát vizsgálja. Ennek ellenére előfordulhat, hogy kis polipok hiányoznak, különösen, ha a bélben lévő sok redő valamelyike mögött vannak, vagy a bél nem teljesen üres.
A kolonoszkópia előtt bélelőkészítést kell végezni a bél tisztítására (lásd alább). Az eljárás napján általában nyugtatót vagy enyhe érzéstelenítőt kap, hogy ne érezzen kényelmetlenséget vagy fájdalmat. Ettől álmos lesz, és elaludhat.
Az eljárás során az orvos kolonoszkópot (kamerával ellátott hajlékony csövet) helyez a végbélnyílásba, majd fel a végbélbe és a vastagbélbe. Szén-dioxid vagy levegő kerül a vastagbélbe.
Ha az orvos gyanúsnak tűnő területeket lát (például polipokat), vizsgálat céljából eltávolítja a szövetet. Ezt biopsziának nevezik. A kolonoszkópia során a legtöbb polip teljesen eltávolítható (polipectomia). A patológus mikroszkóp alatt megvizsgálja a szövetet, hogy ellenőrizze a betegség jeleit, és bizonyos genetikai változásokat kereshet (lásd:Molekuláris tesztelés).
A kolonoszkópia általában 20-30 percig tart. Ezt követően valakinek haza kell vinnie, mert álmosnak vagy gyengének érezheti magát. A kolonoszkópia alkalmankénti mellékhatása átmeneti puffadás és szélfájdalom, különösen akkor, ha a vizsgálat során szén-dioxid helyett levegő jut a bélbe. A súlyosabb, de ritka szövődmények közé tartozik a bélkárosodás vagy a vérzés. Kezelőorvosa beszélni fog Önnel a kockázatokról.
CT kolonográfia – Ez egy CT-szkennerrel (lásd alább) képeket készít a vastag- és végbélről, és megjeleníti azokat a képernyőn. Virtuális kolonoszkópiának is nevezik. Használható, ha a kolonoszkópia nem tudta kimutatni a teljes vastagbelet, vagy ha a kolonoszkópia nem biztonságos.
A CT kolonográfiát nem gyakran használják, mert nem olyan pontos, mint a kolonoszkópia, és sugárzásnak teszi ki. Előfordulhat, hogy orvosa nem látja a kis eltéréseket, és nem tud szövetmintát venni. Erre a tesztre a Medicare csak bizonyos korlátozott körülmények között vonatkozik.
Rugalmas szigmoidoszkópia – Ezzel a vizsgálattal az orvos csak a végbélt és a vastagbél alsó részét (szigmabél) láthatja. Rugalmas szigmoidoszkópiához könnyű béltisztításra van szükség, általában beöntéssel. A vizsgálat előtt enyhe érzéstelenítést kaphat.
Oldalán fog feküdni, miközben egy vékony, rugalmas csövet, amelyet szigmoidoszkópnak neveznek, óvatosan behelyeznek a végbélnyílásba, és felvezetik a bélen keresztül. A szigmoidoszkóp szén-dioxidot vagy levegőt fúj a bélbe, hogy kissé felfújja, és lehetővé tegye az orvos számára, hogy tisztábban lássa a bélfalat. A szigmoidoszkóp végén lévő fény és kamera minden szokatlan területet megjelenít, és orvosa szövetmintákat (biopsziát) vehet.
Néhány diagnosztikai vizsgálat előtt teljesen ki kell tisztítania a belet. Ezt a bél előkészítésének nevezik, és segít az orvosnak tisztán látni a bél belsejét. A folyamat eltérő lehet, ezért kérdezze meg, vannak-e konkrét utasítások az Ön számára. Fontos, hogy kövesse az utasításokat, hogy ne kelljen megismételnie a tesztet. Beszéljen kezelőorvosával, ha bármilyen kérdése van a bél előkészítésének folyamatával vagy mellékhatásaival kapcsolatban.
Néhány nappal a diagnosztikai teszt előtt előfordulhat, hogy kerülje a rostban gazdag ételeket, például zöldségeket, gyümölcsöket, teljes kiőrlésű tésztákat, barna rizst, korpát, gabonaféléket, dióféléket és magvakat. Ehelyett válasszon alacsony rosttartalmú ételeket, például fehér kenyeret, fehér rizst, húst, halat, csirkét, sajtot, joghurtot, sütőtököt és burgonyát.
Orvosa azt tanácsolhatja, hogy a vizsgálat előtt 12–24 órával csak tiszta folyadékot fogyasszon (pl. húsleves, víz, fekete tea és kávé, tiszta gyümölcslé pép nélkül). Ez segít megelőzni a kiszáradást.
A vizsgálat előtt 12-18 órával erős hashajtót írnak fel Önnek. Ezt szájon át kell bevenni tabletta vagy folyékony formában több órán keresztül, és több alkalommal vizenyős hasmenést okoz.
A béltisztítás egyik gyakori módja a beöntés. Ez magában foglalja a folyadék közvetlen bejuttatását a végbélbe. A beöntés oldat kimossa a bél alsó részét, és a széklettel együtt a WC-be kerül. Beöntést kaphat a kolonoszkópia előtt, ha a hashajtó nem tisztította ki teljesen a beleket, vagy önmagában a szigmoidoszkópia előtt.
A bárium beöntést nagyrészt a kolonoszkópia váltotta fel. A bárium egy fehér kontrasztfolyadék, amelyet a végbélbe juttatnak, és a röntgenfelvétel során bármilyen csomó vagy duzzanat látható.
Ha a kezdeti vizsgálatok bármelyike azt mutatja, hogy bélrákja van, további vizsgálatokat fog végezni annak megállapítására, hogy a rák átterjedt-e a teste más részeire.
Vérét megvizsgálhatják egy karcinoembrionális antigénnek (CEA) nevezett fehérjére. Ezt a fehérjét egyes rákos sejtek termelik. Ha a vérvizsgálat eredménye magas CEA-szintet mutat, kezelőorvosa további vizsgálatokat is megszervezhet. Ennek az az oka, hogy más tényezők, például a dohányzás vagy a terhesség szintén növelhetik a CEA szintjét. CEA-szintjét a kezelés után újra meg lehet vizsgálni, hogy kiderüljön, kiújult-e a rák.
A CT (számítógépes tomográfia) vizsgálat röntgensugarak segítségével részletes, keresztmetszeti képeket készít a test belsejéről. A szkennelést általában járóbetegként végzik. A legtöbb ember hazamehet, amint a teszt véget ért.
A szkennelés előtt festéket fecskendeznek a vénába, hogy a képek tisztábbak legyenek. Ettől a festéktől mindenhol felforrósodhat, és néhány percig furcsa ízt hagyhat a szájában. Azt is érezheti, hogy vizelnie kell, de ez az érzés nem tart sokáig.
A vizsgálat során egy asztalon fog feküdni, amely be- és kimozdul a CT-szkennerből, és amely nagy és kerek, mint egy fánk. A mellkasát, a hasát és a medencéjét átvizsgálják annak ellenőrzésére, hogy a rák átterjedt-e ezekre a területekre. A vizsgálat 5-10 percig tart és fájdalommentes.
Az MRI (mágneses rezonancia képalkotó) vizsgálat erős mágnest és rádióhullámokat használ, hogy részletes, keresztmetszeti képeket készítsen a test belsejéről. A végbélrák helyzetének és kiterjedésének pontosabb meghatározásához MRI-t javasolnak. Az MRI a máj vizsgálatára is használható, ha orvosa gyanítja, hogy a rák átterjedt a májra. Általában csak a végbélrákos betegeknél végeznek MRI-t; nem használják általában a bélben magasabban fekvő rákoknál.
Előfordulhat, hogy a szkennelés előtt festéket fecskendeznek a vénába, hogy a képek tisztábbak legyenek. A szkennelés során egy kezelőasztalon fog feküdni, amely egy nagy, mindkét végén nyitott fémcsőbe csúsztatható. A zajos, keskeny gép néhány emberben szorongást vagy klausztrofóbiát okoz. Ha úgy gondolja, hogy szorongásossá válhat, előzetesen jelezze ezt orvosi csapatának. Kaphat egy gyógyszert, amely segít ellazulni, és általában fejhallgatót vagy füldugót kínálnak Önnek. Az MRI-vizsgálat 30-90 percig tarthat, attól függően, hogy mekkora a vizsgált terület és hány kép készült.
Szkennelés előtt tájékoztassa kezelőorvosát, ha bármilyen allergiája van, vagy a korábbi vizsgálatok során színezékre adott reakciót. Tájékoztassa őket arról is, ha cukorbeteg, vesebeteg vagy terhes.
A pozitronemissziós tomográfia (PET) és a CT-vizsgálat egy speciális képalkotó vizsgálat. A két vizsgálat részletesebb és pontosabb információt nyújt a rákról. A PET-CT-vizsgálatot leggyakrabban műtét után alkalmazzák annak megállapítására, hogy a rák hol terjedt el a szervezetben, vagy a rák kiújult-e a kezelés után.
A vizsgálat előtt kis mennyiségű radioaktív anyagot tartalmazó glükózoldatot fecskendeznek be. A rákos sejtek fényesebben jelennek meg a vizsgálat során, mert több glükózoldatot vesznek fel, mint a normál sejtek. A rendszer megkéri Önt, hogy üljön csendben 30-90 percig, miközben a glükóz szétterjed a testében, majd megvizsgálják. Maga a szkennelés körülbelül 30 percet vesz igénybe. Tájékoztassa kezelőorvosát, ha klausztrofóbiás, mivel a szkenner zárt tér.
A Medicare csak korlátozott körülmények között fedezi a bélrák PET-CT-vizsgálatának költségeit. Ha ez a vizsgálat javasolt, kérdezze meg kezelőorvosát, hogy mennyit kell fizetnie.
Körülbelül 10 bélrák közül 9 adenokarcinóma, amely a beleket borító mirigyszövetből indul ki. Ritkán más kevésbé gyakori ráktípusok is befolyásolhatják a beleket. Ide tartoznak a limfómák, a laphámsejtes karcinómák, a neuroendokrin daganatok és a gyomor-bélrendszeri stromadaganatok. Ez a ráktípus nem szerepel ebben a füzetben, és a kezelés eltérő lehet. Hívja a Cancer Council 13 11 20 telefonszámát, ha többet szeretne megtudni ezekkel a ráktípusokkal kapcsolatban, vagy beszéljen valakivel az orvosi csoportjából.
A kóros tünetek kivizsgálására szolgáló általános tesztek közé tartozik a digitális rektális vizsgálat (DRE), a vérvizsgálatok és az immunkémiai okkult fekáliás vérvizsgálat (iFOBT), amellyel vérnyomokat keresnek a székletben.
Más tesztek több információt adhatnak a rákról, hogy segítsék a kezelést. Ezek a tesztek a következőket tartalmazhatják:
A szakasz azt mutatja, hogy a rák milyen messzire terjedt el a szervezetben. A korai bélrák I. stádiumú. A lokálisan előrehaladott bélrák II. és III. Az előrehaladott bélrák a IV. Általában a korábbi szakaszok jobb eredménnyel járnak.
A fent leírt tesztek segítenek megmutatni, hogy van-e bélrákja, és hogy átterjedt-e az eredeti helyről a test más részeire. A rák elterjedtségének meghatározását stádiumba adásnak nevezik, és ez segít az egészségügyi csapatnak eldönteni az Ön számára legmegfelelőbb kezelést.
Ausztráliában két fő rendszert használnak a bélrák stádiumba rendezésére:
Kezelőorvosa a korai tesztek eredményeit, valamint a műtét során eltávolított rákos szövetekre és nyirokcsomókra vonatkozó teszteket (lásd alább) egyesíti, hogy meghatározza a rák általános stádiumát:
Általában a korábbi szakaszok jobb eredményekkel járnak. Ausztráliában a bélrákok csaknem 50%-át az I. és II. stádiumban diagnosztizálják. Ha nehezen érti a szakaszolást, kérjen meg valakit az orvosi csapatából, hogy magyarázza el az Ön számára érthető módon.
Ha előrehaladott bélrákot diagnosztizálnak, kezelőorvosa további vizsgálatokat rendelhet el a biopsziás mintán, hogy megkeresse azokat a jellemzőket, amelyek a rákos sejtek eltérő viselkedését okozhatják. Ezek a tesztek mutációkat kereshetnek a RAS és BRAF génekben vagy a rákos sejtek jellemzőit, ami arra utal, hogy további genetikai vizsgálatra van szükség. Annak ismerete, hogy a daganat rendelkezik-e ezen jellemzők valamelyikével, segíthet a kezelőcsoportnak a megfelelő kezelési lehetőségek meghatározásában.
A prognózis a betegség várható kimenetelét jelenti. Előfordulhat, hogy megbeszélheti kezelőorvosával a prognózisát és a kezelési lehetőségeit, de egyetlen orvos sem tudja megjósolni a betegség pontos lefolyását. Ehelyett orvosa képet ad az azonos típusú és stádiumú rákos betegek általános prognózisáról.
Általában minél korábban diagnosztizálják a bélrákot, annál nagyobb az esély a sikeres kezelésre. Ha a rákot azután találják meg, hogy a bélrendszeren túl a test más részeire is átterjedt, akkor is jól reagálhat a kezelésre, és gyakran kordában tartható.
A vizsgálati eredmények, a rák típusa, a daganat növekedésének sebessége és mélysége, a kezelésre adott válasz valószínűsége, valamint olyan tényezők, mint az Ön életkora, edzettségi szintje és kórtörténete fontosak a prognózis megítélésében. Ezek a részletek abban is segítenek, hogy orvosa tanácsot adjon a legjobb kezelési lehetőségekről.
Ha kérdéseket tesz fel kezelőorvosának, segít a tájékozott választásban. Érdemes lehet felvenni néhányat az alábbi kérdések közül a saját listájába.