A funkcionális dyspepsia az emésztőrendszer felső részének érzékenységének és mozgásának (perisztaltikának) krónikus zavara. A perisztaltika a nyelőcső, a gyomor és a vékonybél normál lefelé irányuló pumpálása és összenyomása, amely lenyelés után kezdődik. Ezt a rendellenességet funkcionálisnak nevezzük, mert nem találtak megfigyelhető vagy mérhető szerkezeti rendellenességeket, amelyek megmagyaráznák a tartós tüneteket. Lehet, hogy más kifejezéseket is használnak ennek az állapotnak a leírására, például nem fekélyes dyspepsia, pszeudofekély szindróma, pyloro-duodenalis ingerlékenység, idegi dyspepsia vagy gyomorhurut. Különböző becslések szerint a kanadaiak 20-45%-a szenved ebben a betegségben, de csak néhányan fordulnak orvoshoz.
A funkcionális dyspepsia oka ismeretlen; azonban számos hipotézis megmagyarázhatja ezt az állapotot, bár egyik sem hozható összefüggésbe vele. Túlzott savszekréció, gyomor- vagy nyombélgyulladás, ételallergia, életmód és étrend befolyása, pszichológiai tényezők, gyógyszermellékhatások (pl. nem szteroid gyulladáscsökkentő szerek, például aszpirin, ibuprofen és naproxen) és Helicobacter pylori fertőzésnek mind megvoltak a támogatói.
A funkcionális diszpepsziában jelenlévő zavart motilitás a bél felső részének felerősített érzéséhez vezet (zsigeri hiperalgézia). Ennek oka a felső emésztőrendszer koordinálatlan, sőt hatástalan kiürülése, ami fájdalmat, teltségérzetet és puffadást, valamint az étkezés befejezésének képtelenségét eredményezi. Egyéb gyakori tünetek közé tartozik a gyomorégés, a savanyú íz a szájban, a túlzott böfögés, az émelygés és néha a hányás. Jellemző, hogy ezek a panaszok szórványosak, rosszul lokalizálódnak, és nincsenek következetes súlyosbító vagy enyhítő tényezők. A funkcionális dyspepsiában szenvedők túlnyomó többsége egynél több tünetet tapasztal, amelyek előfordulhatnak és elmúlhatnak. Néha a tünetek több hétig vagy hónapig fokozott súlyossággal jelentkezhetnek, majd egy ideig csökkennek vagy teljesen eltűnnek.
A múltban egyes orvosok peptikus fekélybetegséget diagnosztizáltak volna olyan egyénnél, aki felső hasi (epigasztrikus) fájdalomra és hányingerre panaszkodott. Most olyan vizsgálati eszközökkel, mint a részletes báriumröntgen vagy a gasztroszkópia, az orvosok gyorsan kizárhatják a fekély diagnózisát. Az ezekkel a tünetekkel küzdő egyének tesztelése után kétszer annyi embernek nem lesz fekélye, mint ahányan lesz.
Az orvos akkor jut a funkcionális dyspepsia diagnózisához, ha nincs strukturális betegségre utaló jel, és legalább három hónapja az alábbiak közül egy vagy több előfordult (legalább hat hónappal korábban):
A vizsgálatok és tesztelés szerepe a funkcionális dyspepsiában gyakran félreérthető. A jelenlegi technológia nem tudja megerősíteni a dysmotilitást, és nincs végleges diagnosztikai teszt a funkcionális dyspepsiára. Minden hagyományos vizsgálat normális eredményt ad; a röntgen vagy a gasztroszkópia normál eredménye azonban nem jelenti azt, hogy nincs baj. Ez a teszthiány dühhöz vagy frusztrációhoz vezethet azokban az egyénekben, akik továbbra is tapasztalják a tüneteket.
Bár nincs bizonyíték arra, hogy bizonyos élelmiszereket közvetlenül a funkcionális dyspepsiával kapcsolnak össze, érdemes korlátozni vagy elkerülni azokat az élelmiszereket, amelyeknél a tünetek egyénileg nyilvánvalóak. Egyesek fokozott tünetekről számoltak be, ha túlzott mennyiségű tejet, alkoholt, koffeint, zsíros vagy sült ételeket, mentát, paradicsomot, citrusféléket és néhány fűszert fogyasztanak. Nincs azonban szigorú szabály, mivel az irritáló ételek egyénenként eltérőek. A nagy adagok kerülése étkezés közben, valamint a kisebb, gyakoribb étkezések fontosak a felső bélmozgás normalizálása érdekében. Az étkezések után segíthet elkerülni, hogy legalább két órát feküdjön le.
A túlsúlyos egyének megkönnyebbülést kaphatnak, amikor lefogynak, mivel a túlsúly nyomást gyakorolhat az emésztőrendszerre, és befolyásolhatja annak működését. Az ágy fejének körülbelül hat hüvelykkel való megemelése is segíthet, de ügyeljen arra, hogy ezt a matrac vagy az ágykeret megtámasztásával tegye, ne pedig párnák használatával. A párnák használata hát- vagy nyakfájáshoz vezethet, a fokozott hajlítás pedig összenyomhatja a gyomrot, és valójában ronthatja a funkcionális dyspepsia tüneteit.
A funkcionális dyspepsia gyógyszeres kezelésének két fő módja van:a sav semlegesítése és termelésének gátlása.
A sav semlegesítésére a vény nélkül kapható gyógyszerek, például a Maalox®, a Tums® és a Pepto-Bismol® csökkenthetik a tüneteket. Egy másik termék, a Gaviscon® semlegesíti a gyomorsavat, és gátat képez a nyelőcsőbe jutó sav megakadályozása érdekében. Egyesek úgy találják, hogy ezek a vény nélkül kapható savkötők gyors, átmeneti vagy részleges enyhülést nyújtanak, de nem akadályozzák meg a gyomorégést. Forduljon orvosához, ha több mint három hétig szed savlekötőket.
A savszekréciót elnyomó gyógyszerek két csoportja a hisztamin-2 receptor antagonisták (H2 RA-k) és protonpumpa-gátlók (PPI-k).
A metoklopramid és a domperidon-maleát olyan kezelések, amelyek csökkentik a refluxot az alsó nyelőcső-záróizom (LES) nyomásának és a nyelőcső lefelé irányuló összehúzódásainak növelésével. Egy növényi alapú prokinetikus szer, az Iberogast® segít szabályozni az emésztőrendszer mozgékonyságát és javítja a tüneteket.
Az összes fent tárgyalt gyógyszernek sajátos kezelési rendje van, amelyet szigorúan be kell tartania a maximális hatás érdekében. Általában ezeknek az intézkedéseknek a kombinációjával sikeresen meg lehet szüntetni a savas reflux tüneteit.
A funkcionális dyspepsia egy gyakori, régóta felismert állapot, számos felső hasi tünettel. Bár ennek az állapotnak a diagnosztizálása néha kihívást jelent, a tünetek változó természete miatt a funkcionális dyspepsia prognózisa jó. Nincs bizonyíték arra, hogy rákhoz vagy más súlyos betegséghez vezet. Az okát illetően számos elmélet létezik, de a legvalószínűbb egy kisebb izommotilitási zavar. A sikeres terápia általában diétás mérlegelést és rövid gyógyszeres kezelést foglal magában.
Számos kapcsolódó cikkünk hasznos lehet: