A felszívódási zavarhoz számos tünet társul. Felszívódási zavarra utal a fogyás, a hasmenés, a zsíros széklet (a magas zsírtartalom miatt), a hasi puffadás és a gázképződés.
A felszívódási zavarból eredő vitamin- és ásványianyag-hiány glossitist (nyelvfájdalom), cheilosis-t (az ajkak és a szájszögek felszínének berepedezése és száraz hámlása), valamint vérszegénységet okozhat.
A krónikus hasmenés gyakran az első tünet, amely arra készteti az embert, hogy orvoshoz forduljon, bár a felszívódási zavarhoz nem szükséges hasmenés jelenléte. A steatorrhea vagy zsíros széklet felszívódási zavarra utal. A széklet habos, bűzös lesz, és olajgyűrű maradhat a WC-vízen.
A gyomor-bélrendszer és a máj kulcsszerepet játszik a tápanyagok emésztésében, felszívódásában és anyagcseréjében. A gyomor-bél traktus és a máj betegségei alaposan megzavarhatják a normál táplálkozást.
A gyomor-bél traktus anatómiájának, valamint az egyes főbb szegmenseknek a táplálék emésztésében és felszívódásában játszott szerepének megértése segít megérteni a felszívódási zavar okát, és megvilágítja az egyes kezelési rendek indokait. Ahhoz, hogy az élelmiszer felszívódjon, először meg kell emészteni. Az emésztés az a mechanikai és kémiai folyamat, amelynek során az élelmiszer felszívódásra készül.
Étkezés után a táplálékot először egyszerűbb anyagokra kell bontani, amelyek a vékonybél sejtjein keresztül a vérbe jutnak, amely eljuttatja azokat a szervezet összes sejtjébe. Ezeket az egyszerűbb anyagokat a szervezet sejtjei energiaforrásként tudják hasznosítani. Az emésztés során az étkezési fehérjék egyszerű aminosavakká, az étkezési zsírok zsírsavakká és monogliceridekké, a keményítő pedig glükózzá alakítják.
A táplálék emésztése a szájban kezdődik, ahol a rágás mechanikai hatása és a nyálban található enzimek kémiai hatása révén táplálékbolus keletkezik, majd áthalad a nyelőcsövön. A nyelőcső izomzatának összehúzódása a táplálékbolust a gyomorba juttatja a perisztaltikának nevezett folyamat révén.
A gyomorba kerülve az ételt az erős összehúzódások tovább bontják, amelyek gyomornedvnek teszik ki, beleértve a sósavat és az emésztőenzimeket, amelyeket a gyomor nyálkahártyájában lévő mirigyek választanak ki. A táplálék végül folyékony anyaggá alakul, amelyet chyme-nak neveznek, amely azután a vékonybél első részébe, a nyombélbe kerül.
A bél az a hely, ahol az élelmiszer végül felszívódik. A bélben a chyme jelenléte serkenti a különböző enzimek termelődését és felszabadulását a hasnyálmirigyből és a vékonybélmirigyekből.
Minden enzimnek sajátos szerepe van az emésztésben. Vannak speciális enzimek, amelyek a fehérjéket aminosavakra, a keményítőt glükózra, a zsírokat zsírsavakra emésztik. A máj egy epe nevű anyagot termel, amely segít a zsír emésztésében. Az epe a májban képződik, az epehólyagban raktározódik, és szükség szerint a vékonybélbe kerül.
A vékonybél körülbelül 23 láb hosszú felnőtteknél, és három szegmensből áll. A duodenum a vékonybél első része, és körülbelül 10 hüvelyk hosszú. A jejunum a vékonybél középső szegmense, és körülbelül 8 láb hosszú. A vékonybél utolsó része, az ileum körülbelül 12 láb hosszú.
A vékonybél abszorpciós felületét nagymértékben javítja a számos ránc és ujjszerű kiemelkedés, amelyeket bolyhoknak és mikrobolyhoknak neveznek. Becslések szerint az összes redőt, bolyhokat és mikrobolyhokat figyelembe véve a vékonybél teljes abszorpciós felülete körülbelül akkora, mint egy kosárlabdapálya fele!
A tápanyagok felszívódása a bél egészében megy végbe, de a bél minden szegmense csak bizonyos tápanyagokat szív fel. A szénhidrátokat elsősorban keményítő vagy szénhidrátok, szacharóz (asztali cukor), fruktóz (gyümölcscukor) és laktóz (tejcukor) formájában fogyasztják. Az „ose” utótag a szénhidrát egy formájára utal.
A nyál és a hasnyálmirigy amiláza (emésztőenzimek) a keményítőt hosszú cukorláncokra, úgynevezett oligoszacharidokra és rövidebb láncokra, úgynevezett diszacharidokra és triszacharidokra bontja. A keményítő hidrolízisének nagy része (a molekula kisebb komponenseire bontása) a nyombélben, a felszívódás pedig a nyombélben és a jejunumban megy végbe.
Specifikus enzimek, amelyek a diszacharidokat (diszacharidázokat) a legegyszerűbb formáikká vagy monoszacharidokká hidrolizálják, a vékonybél mikrobolyhok mentén helyezkednek el. Amint a cukor monoszacharid formában van, felszívódhat a vérbe.
Szénhidrát-felszívódási zavar fordul elő hasnyálmirigy-betegségben, diszacharidázok, például laktáz (laktóz emésztése) vagy szacharáz (szacharózt emésztő) szelektív hiányában, vékonybélsejtek működési zavaraiban, mint pl. sprue vagy regionális bélgyulladás, valamint a bélnyálkahártya felületének elvesztése esetén, amely ezt követően következik be. a bél reszekciója. A hasi puffadás, a puffadás és a gázképződés a szénhidrát felszívódási zavar jelei lehetnek.
A fehérjéket a hasnyálmirigy enzimei hosszú aminosavláncokra bontják. A vékonybél enzimjei aktiválják a hasnyálmirigy enzimeket, így megtörténik az emésztés és a fehérje felszívódása. Az aminosavak és peptidek felszívódása a duodenumban és a jejunumban történik.
Az étkezési zsír általában a nyombélben és a jejunumban szívódik fel. Mielőtt azonban a zsír felszívódhatna, először vízoldható formává kell tenni. A lebontott étkezési zsírok epesókkal és foszfolipidekkel (az epében a májból származó anyagok) egyesülve egy micella nevű csomagot alkotnak. A micella vízben oldódik, és könnyen felszívódik a nyombélben és a jejunumban.
Nagy mennyiségű víz vesz részt az emésztésben, és újra kell hasznosítani a kiszáradás megelőzése érdekében. A víz a vastagbélben újra felszívódik. A vastagbélből a víz visszakerül a véráramba, a salakanyag pedig a végbélbe és a végbélnyílásba.
Számos vizsgálat végezhető a felszívódási zavar diagnosztizálására:
Ezek felhasználhatók a feltételezett felszívódási zavar azonosítására, és általában ezek az első tesztek. Nem specifikusak, mert bizonyos anyagok alacsony szintje a felszívódási zavaron kívül más rendellenességekből is állhat, pl. szokatlan diéta.
A vér karotinszintje hasznos a felszívódási zavar szűrésére. A vér alacsony karotinszintje a zsírban oldódó vitaminok felszívódásának hiányára vagy az étrendi hiányra utal. A szérum karotinszintje általában alacsony a zsírfelszívódási zavarban szenvedőknél. A B12-vitamin és a folsav szintje szintén felhasználható a felszívódási zavar szűrésére. A folsav- és B12-hiánynak számos oka van, és mivel a hiányosságok gyakran együtt fordulnak elő, és hasonló típusú vérszegénységet okoznak, mindkettőt mérni kell a megfelelő diagnózis érdekében. Az alacsony kalciumszint a D-vitamin felszívódási zavarából vagy a kalcium fel nem szívódó zsírsavakhoz való kötődéséből adódhat. A felszívódási zavarból eredő K-vitamin-hiány vérzési zavarokat okozhat. A vashiány okozta vérszegénység oka lehet a vékonybél első részének vas felszívódási zavara. A karotin, a B12-vitamin, a folsav, a vas, a kalcium, a foszfor, az albumin és a fehérje normál szintje arra utal, hogy a felszívódási zavar nem jelent jelentős problémát.
A felszívódás vizsgálatára egy másik típusú vérminta is használható. Egy anyag beadható orálisan, majd megmérik a koncentrációját a vérben, hogy meghatározzák az abszorpciós kapacitást. A leggyakrabban használt teszt a D-xilóz teszt. A xilóz nevű cukrot szájon át adják be, majd 2 órával később mérik a vérben.
A széklet zsírtartalmának tesztjei felhasználhatók annak meghatározására, hogy van-e zsírfelszívódási zavar. A széklet összegyűjtése 72 órán keresztül történik, ha a személy napi 100 g zsírt tartalmazó étrendet fogyaszt. Ha a székletben magas a zsír mennyisége, az arra utal, hogy a szervezet nem szívja fel a zsírt.
A légzésteszt egy másik módszer a malabszorpció kimutatására. Leggyakrabban a laktóz intolerancia vizsgálatára végzik el. A laktózt szájon át adják be, és az alany leheletét elemzik hidrogéngáz jelenlétére. Ha a laktóz felszívódásban van, a vastagbélbaktériumok a laktózon dolgozva hidrogéngázt termelnek, amelyet a páciens kilélegzik, és a leheletében méri.
Bizonyos malabszorpciós állapotok diagnosztizálására olyan teszteket használnak, mint a vékonybél biopsziája (általában a szájon keresztül a bélbe vezetett endoszkóppal). Bizonyos esetekben hasznosak lehetnek a szervek, például a hasnyálmirigy képalkotásának speciális vizsgálatai is.
Tudjon meg többet a GI-tesztekről
Talán a leggyakoribb felszívódási zavar a laktóz felszívódási zavar miatt következik be. Ez egy genetikailag meghatározott állapot, és sok afrikai vagy ázsiai származású egyént érint. Ezeknél a személyeknél a szervezetből hiányzik a laktóz, a tejben lévő cukor megemésztésére szolgáló enzim, ami puffadást és hasmenést okozhat. Előfordulhat, hogy az enzim teljesen hiányzik vagy csökkent mennyiségben van jelen, így a tünetek a bevitt laktóz mennyiségétől függően változhatnak. Az enzim mennyisége az életkor előrehaladtával csökken, és néhány ember húszas éveik betöltésekor észleli először a tüneteket.
A tejtermékek fontos kalciumforrást jelentenek, és ezt figyelembe kell venni a laktózérzékenyek étrendjének megtervezésekor. A laktóz intolerancia széles körben elterjedt és aluldiagnosztizált. Ha felismeri ezt az állapotot, és enzimekkel kezelt tejet használ a laktóz előemésztésére, vagy enzimtablettát tejtermékekkel együtt szed, az ezzel az állapottal kapcsolatos tünetek korrigálhatók.
Tudjon meg többet a laktóz intoleranciáról
A sebészi reszekció vagy a vékonybél betegségei a reszekció vagy a betegség helyétől függően eltérő mértékű felszívódási zavart okozhatnak.
A duodenumot érintő betegségek laktóz intoleranciával, a koncentrált cukrok rossz toleranciájával, valamint a vas és a kalcium felszívódásának csökkenésével járhatnak. Szinte minden tápanyag általában felszívódik a bél első három-öt lábánál. A legtöbb ásványi anyag, különösen a vas, a kalcium és a cink, valamint a legtöbb vitamin felszívódása a vékonybél felső részében történik.
A vékonybél alsó részének (ileum) reszekciója a Crohn-betegség sebészeti beavatkozásának eredménye lehet. Az ileum fontos szerepet játszik az epesók visszaszívásában, amelyek a máj által termelt anyagok, amelyek segítik a zsírok megemésztését, amelyeket a szervezet újrahasznosít, hogy későbbi étkezésekhez felhasználhassa. Az ileum szintén fontos a B12-vitamin felszívódásához. Ha az epesók nem szívódnak fel megfelelően, az epében lévő anyagok mennyisége leesik, és a zsírok és a zsírban oldódó vitaminok (A, D, E, K) nem tudnak megfelelően felszívódni. További probléma, hogy ha az epesók elérik a vastagbelet, nagy mennyiségű folyadék ürülhet ki, ami vizes hasmenést okoz.
Ha a bél nagy része elveszik a műtéti reszekció miatt, a tápanyagok gyors áthaladása a megmaradt bélen keresztül felszívódási zavart okoz.
Ismerje meg a rövidbél szindrómát
A hasnyálmirigy betegségei súlyos zsír- és szénhidrátfelszívódási zavarokat okozhatnak. A tünetek az állapot súlyosságától függenek, de gyakori a zsíros, kellemetlen szagú székletekkel járó hasmenés, és a fogyás is jelentős lehet.
Olyan körülmények között, amikor elégtelen epe jut el a bélbe, a zsírok nem szívódnak fel, és ismét hasmenés és fogyás lép fel. A zsírokkal együtt felszívódó vitaminok is érintettek, és D-vitamin-hiány léphet fel.
Ha a felszívódási zavar oka kezelhető, a kezelés elsődleges célja az ok kezelése.
Azoknál a betegeknél, akiknél nem lehet teljesen helyreállítani a normális állapotot (például a bél kiterjedt műtéti eltávolítása után), speciális étrendet kell alkalmazni. Az étrendi kezelés a felszívódási zavar helyétől is függ. Ha a zsír felszívódik, alacsony zsírtartalmú étrendet kell fogyasztani. Egyes olajok, az úgynevezett közepes láncú triglicerid olajok könnyebben felszívódnak bizonyos betegségekben, és hasznosak lehetnek kalória-kiegészítőként.
Szénhidrát felszívódási zavar esetén gyakran korlátozni kell a diszacharidokat, különösen a laktózt. Ez magában foglalja a tejtermékek korlátozását vagy a jelenleg elérhető alacsony laktóztartalmú termékek kiválasztását. A laktáz enzim tablettákat tejtermékekkel együtt is be lehet venni a laktóz megemésztésére. A vitamin- és ásványianyag-kiegészítést az egyéni igényekhez kell igazítani, a szérumszintek és a klinikai tünetek alapján.
A hasnyálmirigy-enzimek kapszulákban vagy tablettákban kaphatók, és alacsony zsírtartalmú diétával kombinálva előnyösek lehetnek a hasnyálmirigy-betegségben szenvedő betegek számára.
Súlyos felszívódási zavarban szenvedő betegek számára, akiknél a diéta nem kivitelezhető, az etetés intravénásan adható.
Az esetenként jelentkező hasmenés és puffadás a legtöbb esetben nem ad okot aggodalomra. Egyes élelmiszerek olyan anyagokat tartalmaznak, amelyeket az ember nem tud jól megemészteni, és puffadást és gázképződést okoz (bab, káposzta). Ez nem a felszívódási zavar jele.
Tudjon meg többet azokról az élelmiszerekről, amelyek gázt okozhatnak
A tartós hasmenés, fogyás, zsíros széklet és vitaminhiány jelei (nyelvfájás stb.) azonban további figyelmet igényel.
Az IFFGD 119. számú kiadványából átdolgozva, Nimish Vakil, MD, FACP, FACG, a Wisconsini Egyetem Orvostudományi Karának klinikai egyetemi docense és Carol Jorgensen-Vakil, MS, RD, CNSD, bejegyzett Dietetikus, Sinai Samaritan Medical Center, Milwaukee, WI.