A nyelőcsőrák (más néven nyelőcsőrák) egy rosszindulatú daganat, amely a nyelőcső nyálkahártyájában nő.
A nyelőcső (a nyelőcső) az a cső, amely a táplálékot a szájból a gyomorba szállítja izommozgások sorozatával.
A nyelőcsőrák gyakoribb a férfiaknál, mint a nőknél, és általában a 60 év felettieket érinti.
Sok ember nem tapasztal kellemetlen érzést vagy észrevehető tüneteket a nyelőcsőrák korai szakaszában. A rák előrehaladtával azonban a következő tünetek jelentkezhetnek:
Mindig konzultáljon orvosával, ha nyelési nehézségei vannak, vagy állandó reflux epizódjai vannak, vagy ha a fenti tünetek bármelyikét tapasztalja.
A tüdőgyulladás a nyelőcsőrák lehetséges szövődménye, amelyet az okoz, hogy a táplálék a nyelőcső helyett a légutakba kerül, és a tüdőbe kerül (az orvosok ezt aspirációs tüdőgyulladásnak nevezik).
A rák két típusa, a laphámsejtes karcinóma és az adenokarcinóma az összes nyelőcsőrák 90 százalékát teszi ki. A nyelőcsőrák a nyelőcső bármely szakaszán előfordulhat.
A nyelőcső felső vagy középső részének legtöbb rákja laphámrák. Azért nevezik őket így, mert a nyelőcső felső részét bélelő sejtek laphámsejtek. A pikkelyes jelentése pikkelyes.
A legtöbb rák a nyelőcső végén, amely a gyomorhoz csatlakozik, adenokarcinóma. Az adenokarcinómákat gyakran találják olyan embereknél, akiknek Barrett-nyelőcsőnek nevezett állapotuk van. Barrett nyelőcsövében a hosszú távú gyomor-nyelőcső reflux károsítja a nyelőcsövet borító normál laphámsejteket azáltal, hogy ismételten fürdeti őket savas gyomortartalomban. Idővel a laphámsejteket olyan sejtek váltják fel, mint a gyomorban és a vékonybélben lévők. Ezekben az új sejtekben, az úgynevezett Barrett-metapláziában alakulhatnak ki adenokarcinómák.
A nyelőcsőrák oka nem teljesen ismert, de számos olyan kockázati tényező és körülmény van, amelyek növelhetik a nyelőcsőrák kockázatát. Ide tartoznak a következők.
A nyelőcsőrák korai felismerése rendkívül fontos, mivel növeli a sikeres kezelés esélyét.
Tünetei és fizikális vizsgálata alapján orvosa javasolhatja, hogy végezzen endoszkópiát a nyelőcső vizsgálatára. Az endoszkóp egy keskeny cső, amelynek végén kamera található, és amely segítségével megtekinthető a nyelőcső és a gyomor, valamint kis szövetmintákat (biopsziát) lehet venni.
Ha nyelőcsőrákot diagnosztizálnak, további vizsgálatok, például CT-vizsgálat , javasolható annak megállapítására, hogy a rák elterjedt-e. Ezt szakaszolásnak nevezik, és hatással lesz a javasolt kezelésre.
A nyelőcsőrák kezelése a rák méretétől, elterjedtségétől, életkorától és általános egészségi állapotától függ. A nyelőcsőrák a legjobban akkor kezelhető, ha a legkorábbi stádiumában észlelhető, még mielőtt átterjedt volna a test más részeire. Sajnos a nyelőcsőrák súlyos állapot, és a hosszú távú túlélési arány gyakran még kezelés mellett sem jó.
A javasolt műtét típusa a daganat méretétől és kiterjedésétől függ. Nagyon kicsi, korai stádiumú daganatok esetén a daganat (és egy széle vagy egészséges környező szövet) endoszkópos úton eltávolítható (endoszkóp segítségével – egy hosszú, vékony műszerrel, a végén kamerával, amellyel a nyelőcső megtekinthető).
Nagyobb daganatok esetén a nyelőcső rákot tartalmazó szakaszát eltávolítják:ezt oesophagectómiának nevezik. Néha a gyomor felső részét is eltávolítják. A közeli nyirokcsomókat és a területen lévő egyéb szöveteket is eltávolítják, hogy megakadályozzák a rák terjedését.
Ha a nyelőcső egy részét eltávolítják, a nyelőcső fennmaradó egészséges része a gyomorhoz kapcsolódik. Néha a sebész csövet készít a gyomorból vagy a bélszakaszból, és csatlakoztatja a maradék nyelőcsőhöz. A nyelőcsőrák sebészeti beavatkozása jelentős műtét, amely jelentős műtét utáni kezelést és felépülési időt igényel.
Azokban az esetekben, amikor a rák elzárja a nyelőcsövet, de a rákot nem lehet eltávolítani, a sebész kitágítható csövet (úgynevezett stent) helyezhet be, hogy nyitva tartsa a nyelőcső oldalait. Alternatív megoldásként a nyelőcső tágítható és kiszélesíthető. Lézer is használható a nyelőcsövet blokkoló rák elpusztítására.
A sugárterápia alkalmazható önmagában vagy műtéttel vagy kemoterápiával kombinálva. Alkalmazható a rák kezelésére gyógyulási szándékkal, vagy az előrehaladott nyelőcsőrák szövődményeinek, például a nyelőcső elzáródásának kezelésére.
A sugárterápia adható külső sugárként vagy közvetlenül a nyelőcsőbe helyezett radioaktív rudakból endoszkóp segítségével. Az orvosok ezt brachyterápiának nevezik.
Míg a sugárterápiát úgy irányítják, hogy a rákos terület kapja a legnagyobb dózist, a környező szövetek továbbra is érintettek, és ez mellékhatásokat okoz (például bőrreakciókat és a közeli szervek károsodását).
A kemoterápia gyógyszereket használ a rákos sejtek elpusztítására vagy lassítására. A gyógyszerek bevehetők tablettaként vagy injekció formájában a szervezetbe.
A kemoterápia sugárterápiával (kemoradioterápia) vagy sugárterápia nélkül is alkalmazható. A kemoradioterápia műtét előtt és után is alkalmazható.
A mellékhatások attól függenek, hogy milyen kemoterápiás gyógyszereket szed. Általánosságban elmondható, hogy a kemoterápia hatással van néhány egészséges sejtre, valamint a rákos sejtekre, különösen a gyorsan növekvőekre (például az emésztőrendszert és a csontvelőt borítókra), ami olyan mellékhatásokat okoz, mint a szájfekély, hányinger, fáradtság és fertőzésre való hajlam. P>
Segíthet megelőzni vagy minimalizálni a nyelőcsőrák kockázatát, ha kiiktatja életmódjából a kockázati tényezőket.
A régóta fennálló gastrooesophagealis reflux betegség Barrett-nyelőcsövet okozhat, amely a nyelőcsőrák egyik fő kockázati tényezője. Ha Önnél Barrett-nyelőcsövet diagnosztizáltak, kezelőorvosának figyelemmel kell kísérnie ezt az állapotot, hogy észleljen minden olyan változást, amely a rák kialakulására utalhat. Ez magában foglalhatja a rendszeres endoszkópos szűrést. A szűréssel korai stádiumban észlelt nyelőcsőrákban szenvedőknek jó esélyük van a sikeres kezelésre kevésbé invazív eljárásokkal.