Kétféle eliminációs zavar van, amelyek a gyermekeket érinthetik. Az egyik kategória a széklettel kapcsolatos problémákat, a viszonylag gyakori székrekedést és a ritkábban előforduló encopresist (más néven széklet inkontinencia vagy szennyeződés) tükrözi. A gyermekek eliminációs zavarainak másik kategóriája a vizeletürítési problémákat tükrözi, és enuresis néven ismert. A cikk csak a székletürítéssel küzdő gyermekek problémáit tekinti át. A gyermekek vizelésével kapcsolatos problémákat máshol is áttekintjük.
A legtöbb encopresisben szenvedő gyermeknek székrekedése van. Úgy tűnik, hogy egyes gyerekeknél miért alakul ki az enkopreszist, az nem tükrözi sem a fiziológiai, sem a pszichológiai különbségeket. Gyermekkori GI-szakértők a bélrendszer érésének három területét figyelték meg, amelyek (egyes gyermekeknél) a székrekedés és (egyeseknél végső soron) az encopresis kialakulásának előkészületei lehetnek. Ezek a területek a következők:
Az októl függetlenül sok székrekedésben szenvedő gyermek végül túlságosan nagy és/vagy kemény székletet ürít, ami fájdalmas élményt okoz. A racionális lépés (a gyermek szemszögéből) az, hogy kerüljük a székletet, és ezzel elkerüljük a további fájdalmat. Következésképpen a széklet felhalmozódik a végbélben és kiszárad, így nehezebben és fájdalmasabban távozik. Ez az ismétlődő ciklus megerősíti a gyermek viselkedését, hogy minden áron elkerülje a székletet. Azoknál a gyermekeknél, akiknél encopresis alakul ki, a végbél területének rendellenes nyúlása és megnagyobbodása alakulhat ki, ami csökkenti a székletürítési késztetést. Következésképpen az érintett széklettömeg lehetővé teheti, hogy a "felfelé" félig szilárd széklet szivárogjon a "lejtős" székletakadály körül, ami szennyeződést okoz a ruhákban, valamint alkalmanként a székletdarabokat is átengedheti a gyermek tudta vagy akarata nélkül.
A széklet inkontinencia arra utal, hogy a széklet (széklet) nem képes megtartani a végbélben. Ennek oka általában az anális záróizmok önkéntes kontrolljának kudarca, ami lehetővé teszi a széklet és a gázok idő előtti áthaladását. A széklet inkontinencia rektális inkontinencia vagy bél inkontinencia néven is ismert. A széklet inkontinencia nem maga a betegség, hanem egy tünet, amely különféle betegségek vagy sérülések következtében jelentkezhet. A széklet inkontinencia oka lehet a végbél és a végbélnyílás idegeinek vagy izmainak károsodása, vagy a beleket érintő állapotok. A túlcsordulásos inkontinencia, más néven paradox hasmenés, krónikus székrekedésben szenvedő betegeknél fordul elő, amikor a széklet kitölti a végbelet, megkeményedik és érintetté válik. A folyékony széklet ekkor kiszivároghat a széklet körül, és inkontinencia tüneteit idézheti elő.
Olvasson többet a széklet inkontinencia okairól »
A gyermek-gasztroenterológusok (GI-orvosok) azt mutatják, hogy a székrekedés tünetei általában a csecsemőknél és kisgyermekeknél legalább egy hónapig, illetve 4-18 éves gyermekeknél két hónapon át fennálló rendellenes székletürítés hat jellemzőjére utalnak. A székrekedés definíciójának teljesítéséhez legalább két kritériumnak kell jelen lennie. Ezek a székelési minták/problémák a következők:
Az enkopretikus gyermekekkel foglalkozó szakemberek megjegyzik, hogy a székrekedés fenti kritériumai az encopresisre is jellemzőek. Egy közelmúltbeli, székrekedésre összpontosító tanulmányban a vizsgálatban részt vevő gyermekek közül sok először fordult orvosához, akinek kórtörténete konzisztens az encopresis-szel. Vannak azonban olyan történelmi elemek, amelyek az encopresisre jellemzőek. Ide tartoznak a következők:
A székrekedésben vagy encopresisben szenvedő gyermek teljes körű értékelése alapos anamnézist, részletes fizikális vizsgálatot tartalmaz, és laboratóriumi vizsgálatokat is magában foglalhat. A gyermek gyermekorvosa általában kezelheti ezen elemek elemzését. Gyermek GI-szakorvosi konzultáció indokolható, ha az eliminációs zavar baljóslatúbb okát fedezik fel, vagy ha az értékelés egymásnak ellentmondó adatokat ad, és így nem teszi lehetővé a gyermek problémájának pontos okának megállapítását és ezáltal a kezelését.
Az eliminációs rendellenességek értékelése során feltárandó anamnézis a következőket tartalmazza:(1) az életkor és a megjelenés hirtelensége, (2) az aktuális székletmintázat gyakorisága és jellege a tünetek megjelenése előtt megfigyelthez képest, (3) kapcsolat a tünetek megjelenése előtt. étkezések, valamint a gyermek étrendjében szereplő ételek típusai, (4) szokatlan fogyás vagy gyarapodás, (5) kapcsolódó hasi panaszok (például hasi fájdalom), (6) urológiai problémák (sok kiürülési rendellenességgel küzdő gyermek is bevizelés – a hólyagkontroll akaratlan elvesztése), (7) pszichoszociális családi dinamika (például szülői/testvéri/társak reakciója a problémára), és (8) gyengéd feltárása a szexuális zaklatás lehetőségére – regresszió, depresszió, szexuális fellépés stb.
A teljes fizikális vizsgálat célja az eliminációs zavar anatómiai vagy funkcionális okainak kiküszöbölése. Az agyi bénulásban, globális hyponiában (alacsony izomtónusban), mentális retardációban és anatómiai rendellenességekben (például gerincvelő-rendellenességek vagy a végbélnyílás elmozdulása) szenvedő gyermekeket figyelembe kell venni, és ki kell zárni, mint a gyermek tüneteit. A has fizikális vizsgálata gyakran nagy széklettömeget mutat. A rektális vizsgálat általában megnagyobbodott rektális térfogatot mutat, amely tele van széklettel. Az anális izomtónus hiánya egy lehetséges neurológiai rendellenesség „piros zászlója” lehet. Ahogy fentebb megjegyeztük, a megfelelő anális elhelyezkedést dokumentálni kell. Hasonlóképpen, az orvosnak ki kell értékelnie a rejtett gerincvelői rendellenességeket (például szőrcsomót a gerinc alsó részén).
A legtöbb székrekedésben vagy encopresisben szenvedő gyermeknek nincs szüksége laboratóriumi vagy radiográfiás értékelésre, kivéve, ha az anamnézis és/vagy fizikális vizsgálat további elemzést tesz szükségessé (például MRI a gerincvelői rendellenességekre). A pajzsmirigy működésének értékelésére irányuló vérvizsgálatok egyéni alapon megfontolandóak. A hasüreg röntgenfelvétele hasznos lehet a gyermek székletterhelésének mérésében. Az urológiai problémákkal küzdő gyermekek esetében a tenyésztés és a vizeletvizsgálat ésszerű tanulmány. Egy gyermek-gasztroenterológus vizsgálatot végezhet az anális és a végbél izomtónusáról (anális/rektális manometria), hogy felmérje az anális/rektális reakciót a levegővel való felfújásra olyan gyermekeknél, akik nem reagálnak a rutinterápiára.
Az eliminációs rendellenességek sikeres kezelése magában foglalja a megfelelő bélürítési rend visszaállítását és egy olyan program kidolgozását, amely biztosítja az ilyen székletürítési minta fenntartását. Kimutatták, hogy az a program, amely magában foglalhatja a hashajtók használatát, az étrend megváltoztatását, a WC-használati viselkedés módosítását és a szoros nyomon követést, biztosítja a legnagyobb sikert. A terápiás megközelítést gyakran a gyermek életkora határozza meg. A szoptatott csecsemőknek ritkábban vannak székletürítési problémái, mint tápszerrel táplált társaikkal. A hígított szilvalé (50:50 arányban vízzel) elősegíti a puhább és nagyobb térfogatú székletet. A végbélhőmérővel vagy glicerines kúppal végzett rektális stimuláció megfelelő technika lehet a széklettel érintett csecsemő kezelésére. Csecsemőknek az ásványolaj nem javasolt a gastrooesophagealis reflux (GER) és a tüdő esetleges tüdőpatológiája miatt, ha aspirálják. Érdemes körültekintően odafigyelni a gyermek székletmintájára, ha szilárd ételeket viszünk be a csecsemő étrendjébe.
Az óvodás, gimnazista és nagyobb eliminációs zavarokkal küzdő gyerekeket általában hasonló módon közelítik meg. Ha a gyermek krónikusan érintett, a szájon át adott hurutoldó (például magnézium-citrát) használata "kitisztítja" a vastagbelet. A vastagbélbeöntés kiesett a használatukból eredő érzelmi stressz miatt. Gyakori a vízvisszatartó hashajtók (például a PEG-3350 vagy Miralax néven forgalmazott elektrolit nélküli polietilénglikol) napi nyomon követése. Ez a megközelítés lehetővé teszi, hogy a krónikusan kitágult vastagbél fokozatosan visszatérjen a normál térfogatra, így lehetővé válik a nyúlási receptorok újrafejlődése, hogy reagáljanak a széklet területére érkező helyi végbél/anális megnagyobbodásra. Ezekre a vízvisszatartó hashajtókra több hónapig is szükség lehet, mielőtt a fokozatos csökkentést fontolgatná. Fontos a gyermek étrendjének alapos felülvizsgálata. A nagy mennyiségű székrekedést okozó cikkek kerülése a legfontosabb. Ilyen élelmiszerek lehetnek a túlzott mennyiségű tej/tejtermékek, keményítők (kenyér, tészta stb.) és a "gyorsételek", amelyek gyakran magas telített zsírtartalmúak. A nagymama javaslata, hogy „egyél gyümölcsöt és zöldséget”, szilárd orvosi hitelességgel bír. A megfelelő vízbevitel, valamint a napi intenzív fizikai aktivitás szintén elősegíti a vastagbél egészségét. A "vécéidő" napi rutinjának kialakítása nagyon hasznosnak bizonyult. Öt-tíz percet a WC-n tölteni általánosan elfogadott cél. A kisgyermekek számára a jutalmazási rendszer gyakran hasznos. A jutalom a megszabott ideig a WC-n való ücsörgés válasza lehet, nem pedig a széklettermelés. A bélrendszer újranevelésének célja a mindennapos, normális széklet kellemetlen érzés nélküli ürítése.
A probiotikumok használatát az elmúlt néhány évben tudományosan tanulmányozták. A gyermekgyógyászati vizsgálatok kevésbé meggyőzőek, mint a felnőtt betegeket használók, és sok tanulmány ellentmondó eredményeket mutat. Nem igazolták, hogy a probiotikumok használata káros hatással lenne gyermekekre vagy felnőttekre.
Bár ezen a világon nincs garancia (kivéve a halált és az adókat, ahogy Benjamin Franklin állítólag mondta), számos intézkedést meg lehet tenni a székrekedés és/vagy az encopresis valószínűségének csökkentésére. A szoptatott csecsemőknek kevesebb székletproblémája van, mint a tápszerrel táplált társaiknak. Hasznos a szilárd élelmiszerek bevezetésével összefüggő bélelváltozások gondos monitorozása (4-6 hónapos kor között). A WC-képzés folyamatát egy tisztán biológiai funkció társadalmilag összehangolt viselkedésének kell tekinteni. Az erőszakos fenyegetés, a megfélemlítés, a megszégyenítés és az extrém nyomásgyakorlás nem része a WC-képzési folyamatnak. Sok kisgyerek fedezi fel, hogy nem a szüleinek van a végső irányítása arról, hogy mikor és hol lesz székletürítésük. A probléma erőltetése gyakran csak bonyolítja a dolgokat. A csalódott szülőknek emlékezniük kell arra, hogy nagyon kevés középiskolás felső tagozatos viselet. Ahogy fentebb említettük, a megfelelő hidratálást, a teljes kiőrlésű gabonákat, a gyümölcsöket és zöldségeket, valamint az aktív életmódot hangsúlyozó egészséges táplálkozás elősegíti a normális széklettermelést és -ürítést.
A kockázati tényezőkre vonatkozó szülők oktatásával és az elkerülésüket maximalizáló technikák tudatosításával az eliminációs zavarokkal küzdő gyermekek prognózisa pozitív. Hasonlóképpen, a hatékony terápia rövid és hosszú távon is sikeresnek bizonyult, lehetővé téve a normál bélműködés helyreállítását és fenntartását.
A "Küldés" gombra kattintva elfogadom a MedicineNet Általános Szerződési Feltételeit és Adatvédelmi szabályzatát. Azt is elfogadom, hogy e-maileket kapok a MedicineNettől, és tudomásul veszem, hogy bármikor leiratkozhatok a MedicineNet előfizetésekről.