A nyelőcső manometria a nyelőcső izomzatának és a záróizom izomzatának (billentyű) működésének meghatározására szolgáló eljárás a nyelőcsőizmok és a záróizom által generált nyomás mérésével (manometria).
A nyelőcső manometriát elsősorban három esetben alkalmazzák:
A nyelőcső manometriás eljárásának kezdetén az egyik orrlyukat érzéstelenítik zsibbadó kenőanyaggal. Ezután egy körülbelül egynyolcad hüvelyk átmérőjű, rugalmas műanyag csövet vezetnek át az érzéstelenített orrlyukon, a torok hátsó részén, majd a nyelőcsőbe vezetnek, miközben a páciens nyel. A nyelőcsőbe kerülve a cső lehetővé teszi a nyelőcső izomzata által generált nyomás mérését, amikor az izom nyugalomban van és nyelés közben. Az eljárás általában 15-20 percig tart.
A nyelőcső egy izmos cső, amely összeköti a torkot a gyomorral. Amikor a táplálékot egy fecske a szájból a nyelőcsőbe juttatja, izomösszehúzódási hullám indul meg a táplálék mögött a felső nyelőcsőben, és végighalad a nyelőcső teljes hosszán (a nyelőcső testeként), így a táplálékot a hullám elé a nyelőcsövön keresztül a gyomorba. A nyelőcső felső és alsó végén két rövid speciális izomterület található, amelyeket felső és alsó nyelőcső-záróizomnak neveznek. Nyugalomban (vagyis amikor nincs nyelés) a záróizmok izomzata aktív, és olyan nyomást generál, amely megakadályozza, hogy bármi is áthaladjon rajtuk. Ennek eredményeként a nyelőcsőben lévő anyag nem tud visszajutni a torokba, és a gyomorsav és a gyomortartalom nem tud visszajutni a nyelőcsőbe. Lenyeléskor mindkét záróizom ellazul néhány másodpercre, hogy a táplálék a nyelőcsövön keresztül a gyomorba juthasson.
A nyelőcső manometria legáltalánosabb alkalmazása az alsó nyelőcső záróizom és a nyelőcső test izomzatának értékelése olyan betegeknél, akik gastrooesophagealis reflux betegségben (GERD) szenvednek. A manometria gyakran azonosítja a nyelőcső alsó záróizmának gyengeségét, amely lehetővé teszi a gyomorsav és a gyomortartalom visszajutását a nyelőcsőbe. Ezenkívül azonosíthatja a nyelőcső izomzatának működésében fellépő rendellenességeket, amelyek tovább fokozhatják a reflux problémáját.
A manometria segíthet a nyelőcső számos olyan állapotának diagnosztizálásában, amelyek az étel lenyelése után tapadását eredményezik. Például az achalasia olyan állapot, amelyben a nyelőcső alsó záróizmának izma nem ellazul el teljesen minden nyeléskor. Ennek eredményeként az élelmiszer beszorul a nyelőcsőbe. A nyelőcső izomzatának rendellenes működése az étel megtapadását is okozhatja. Előfordulhat például, hogy az izomösszehúzódás hulláma nem alakul ki (ahogy sclerodermás betegeknél előfordulhat), vagy a nyelőcső teljes izma összehúzódhat egyszerre (mint nyelőcsőgörcs esetén). A manometria az első esetben a hullám hiányát, a nyelőcsőben mindenhol egyidejű izomösszehúzódást, a második esetben görcsöt mutat ki.
A nyelőcsőizom rendellenes működése súlyos mellkasi fájdalom epizódjait is okozhatja, amelyek a szívfájdalmat (angina) utánozhatják. Ilyen fájdalom akkor fordulhat elő, ha a nyelőcsőizom görcsbe megy, vagy túl erősen összehúzódik. A nyelőcső manometria mindkét esetben azonosíthatja az izomrendellenességet.
Számos olyan helyzet létezik, amikor a nyelőcső manometria nem mutatja ki a nyelőcső rendellenességét, amely a páciens problémáiért felelős. Például sok GERD-ben szenvedő betegnél az alsó záróizom átmeneti (ritkán jön és megy), de hosszan tartó (percek, mint másodpercek) ellazulása okozza refluxát. Az ilyen lazítások elmaradhatnak abban a rövid időszakban, amely alatt a manometriás vizsgálatot végzik. Hasonlóképpen, ha a páciensnek ritkán, például néhány napon vagy hetente, nyelőcsőgörcs miatti mellkasi fájdalma van, előfordulhat, hogy a görcs nem látható egy rövid manometriás vizsgálat során. Kísérletek történtek ezeknek a problémáknak a megkerülésére hordozható berendezések és két vagy több napig tartó tartós manometria használatával.
Bár a nyelőcső manometria kényelmetlen, az eljárás minimálisan fájdalmas, mivel az orrlyukat, amelyen keresztül a csövet behelyezik, érzéstelenítik. Miután a cső a helyére került, a betegek normálisan beszélnek és lélegeznek. A nyelőcső manometria mellékhatásai csekélyek, és közé tartozik az enyhe torokfájás, orrvérzés, és – nem gyakori – az orrmelléküreg-problémák a melléküregekből és az orrba vezető csatornák irritációja és elzáródása miatt. Alkalmanként a behelyezés során a cső bejuthat a gégébe (hangdobozba), és fulladást okozhat. Amikor ez megtörténik, a problémát általában azonnal felismerik, és a csövet gyorsan eltávolítják. Óvatosan kell átvezetni a szondát azoknál a betegeknél, akik nem tudnak könnyen lenyelni parancsra, mivel a nyelőcső felső záróizmának ellazítására szolgáló nyelés nélkül a tubus gyakran nem jut be a nyelőcsőbe, hanem a gégebe.
A nyelőcső manometriának nincs jó alternatívája. A nyelőcső manometriát általában az anatómiai rendellenességek endoszkópos vizsgálata után végezzük. A nyelőcső izomzatának működése és a nyelőcső-záróizom működése kezdetben báriumnyelés elvégzésével értékelhető. A normál bárium nyelés azonban nem zárja ki a nyelőcső izmainak kóros működését. vagy a nyelőcső záróizom. Ezért valóban nincs alternatíva a nyelőcső manometriás vizsgálatára.
3 problémamentes tipp, hogy igazi étrenddel táplálhassa családját
Az „éhes vagyok” lehet a legismertebb szó bármely anya vagy gondozó számára a bolygón. Régebben nagyon nem szerettem ezeket a szavakat. És komolyan mondom. Káosz, őrület, stressz, frusztráció, bűntud
A COVID-19 növelheti a vastagbélrák okozta halálozási arányt
A következő évtizedben 10 000-rel nőhet a vastagbél- és mellrák előfordulása a Washington Postra . A koronavírus karantén miatt több ezer életmentő, megelőző szűrést töröltek vagy halasztottak el. „M
Hepatitis (vírusos hepatitis A, B, C, D, E, G)
Tények a vírusos hepatitisről A hepatitist, vagyis a májgyulladást leggyakrabban hepatitis A, B és C vírusok okozzák. Számos betegség és állapot okozhat májgyulladást (hepatitist), de bizonyos vírus
