A sárgaság a bőr, a nyálkahártyák és a szemfehérje (sclera) sárgás elszíneződése, amelyet a vér emelkedett bilirubinszintje okoz (hiperbilirubinémia). A sárgaság kifejezés a francia jaune szóból származik, ami sárgát jelent. A sárgaság technikailag nem betegség, inkább egy olyan mögöttes állapot látható jele, amely a vér bilirubinszintjének emelkedését okozza.
Az újszülötteknél a sárgaság tünetei közé tartozik a láz, a nyűgös étkezés és a betegnek látszó.
Az újszülöttek sárgaságának kezelése magában foglalja a fényterápiát, szoláriumokat és egyéb kezeléseket.
Az újszülöttkori sárgaság az újszülöttek leggyakoribb állapota, amely orvosi vizsgálatot igényel. Noha ez gyakran normális és átmeneti fiziológiai következménye az újszülött májának éretlenségének, számos egyéb egészségügyi állapot is okozhat súlyos újszülöttkori sárgaságot. Az újszülöttek sárgaságát gondosan ellenőrizni kell, mivel a túlzottan megemelkedett bilirubinszint, amelyet túl sokáig kezelnek, maradandó agykárosodáshoz vezethet (a kernicterusnak nevezett állapot).
A sárgaság általában először az arcon jelenik meg, majd a mellkasra, a hasra, a karokra és a lábakra terjed, ahogy a bilirubinszint emelkedik. A szem fehérje sárgának is tűnhet. Sötétebb bőrszínű csecsemőknél nehezebb észrevenni a sárgaságot. A baba orvosa vagy ápolónője ellenőrizheti, hogy mennyi bilirubin van a baba vérében.
További információ az újszülöttkori sárgaságról és a kernicterusról »
Az újszülöttkori sárgaság különböző tünetekkel járhat, a bilirubinszint emelkedésének mértékétől, valamint a sárgaság pontos okától függően. A bőr sárgás elszíneződése az arcon és a homlokon kezdődik, és a bilirubinszint növekedésével a lábak felé terjed. A csecsemők sárgaságának ez a jellegzetes progressziója néha lehetővé teheti az egészségügyi szakember számára, hogy a sárgaság helye és mértéke alapján megbecsülje a bilirubinszintet, bár ez az értékelés gyakran pontatlan.
Az újszülöttkori sárgasággal kapcsolatos jelek és tünetek a következők lehetnek:
A Kernicterust, amelyet a központi idegrendszert érintő, hosszan tartó, túlzottan emelkedett bilirubinszint okoz, fel kell ismerni és azonnal kezelni kell, mivel maradandó agykárosodáshoz vezethet. A Kernicterus egy visszafordíthatatlan és krónikus állapot, amely magában foglalhatja az agyi bénulást, a halláskárosodást és az értelmi károsodást. A Kernicterus valószínűleg akkor kezdett kifejlődni, ha a csecsemő rendkívüli letargiát, izomtónusváltozást és magas hangú sírást mutat.
A sárgaságot a bilirubin felhalmozódása okozza a vérben, jellemzően a bilirubin fokozott termelése vagy a metabolizáló és kiválasztási képesség csökkenése miatt. A bilirubin akkor képződik, amikor a vörösvértestek lebomlanak, és általában a májban metabolizálódik, majd a vizelettel és a széklettel ürül.
Az újszülöttkori sárgaságot számos különböző állapot okozhatja, és nagyon gyakran újszülötteknél észlelhető. Az újszülöttek leggyakoribb oka a fiziológiás sárgaság, amely a legtöbb újszülöttet érinti, és általában jóindulatú. Az újszülöttkori sárgaságnak azonban számos egyéb oka is lehet, amelyek súlyosabbak lehetnek, és további orvosi értékelést és beavatkozást igényelnek. Azon újszülöttek, akiknél az élet első 24 órájában sárgaság alakul ki, azonnali orvosi ellátást igényel. Az alábbiakban felsorolunk néhány újszülöttkori sárgaságot.
Az újszülötteknél a sárgaság leggyakrabban azért fordul elő, mert a májuk nem elég érett ahhoz, hogy eltávolítsa a bilirubint a vérből. A sárgaságot számos más egészségügyi állapot is okozhatja, például fiziológiás sárgaság, újszülöttkori sárgaság, hemolízis, policitémia, cefalohematoma, a csecsemő szülés közbeni nyelése, cukorbeteg anyák, Crigler-Najjar szindróma és Lucey-Driscoll szindróma, anyai-magzati vércsoport-inkompatibilitás (Rh, ABO), anyatej és szoptatás, vérgyülem a fejbőr alatt, valamint vörösvértest enzim- és membránhibák.
A sárgaság ezen formája általában az élet második vagy harmadik napján nyilvánul meg. Ez az újszülöttkori sárgaság leggyakoribb oka, és általában átmeneti és ártalmatlan állapot. A fiziológiás sárgaságot az okozza, hogy az újszülött éretlen mája nem képes metabolizálni (konjugálni) és így kiválasztani a bilirubint, amely a vörösvértestek lebomlása miatt halmozódik fel, amelyek élettartama rövidebb (70-90 nap), mint a felnőtt vörösvérsejteké. (120 nap). A vörösvértestek lebomlásának növekedése és a bilirubin metabolizáló képességének csökkenése túlterheli az újszülöttek képességét a bilirubin megfelelő feldolgozására és kiválasztására. Ahogy azonban az újszülött mája érik, a sárgaság végül 1-2 hét múlva megszűnik.
A sárgaság ezen formája akkor fordul elő, ha az anya és a magzat vércsoportja összeegyeztethetetlen. Ez megnövekedett bilirubinszinthez vezet a magzat vörösvérsejtjeinek lebomlása (hemolízis) következtében.
A sárgaság ezen formája szoptatott újszülötteknél fordul elő, és gyakran az első élethét végén jelenik meg. Úgy gondolják, hogy bizonyos vegyi anyagok az anyatejben felelősek. Ez általában egy ártalmatlan állapot, amely spontán módon megoldódik. Az anyáknak általában nem kell abbahagyniuk a szoptatást.
A sárgaság ezen formája akkor fordul elő, ha a szoptatott újszülött NEM kap megfelelő anyatejet. Ennek oka lehet az anya késleltetett vagy elégtelen tejtermelése, vagy az újszülött rossz táplálkozása. Ez a nem megfelelő bevitel kiszáradáshoz és az újszülöttnél kevesebb bélmozgáshoz vezet, ami a bilirubin szervezetből történő kiürülésének csökkenését eredményezi.
Néha a szülés során az újszülött zúzódást vagy fejsérülést szenvedhet, ami vérgyűjtést/vérrögképződést eredményezhet a fejbőr alatt. Mivel ez a vér természetesen lebomlik, a hirtelen megemelkedett bilirubinszint túlterhelheti az újszülött éretlen májának feldolgozási képességét, ami sárgaságot okozhat.
Az öröklött genetikai enzimzavarok, mint például a glükóz-6-foszfát-dehidrogenáz-hiány (G6PD-hiány) vagy a piruvát-kináz-hiány, fokozott hemolízishez és ezt követő bilirubinszint-emelkedéshez vezethetnek.
A vörösvértestek membránjának és alakjának rendellenességei (például szferocitózis) fokozott hemolízishez vezethetnek.
Az újszülöttkori sárgaság egyéb okai közé tartozik a koraszülés, az anyai cukorbetegség, a policitémia, a fertőzés/szepszis, a hypothyreosis, az epeúti atresia, a cisztás fibrózis, a Crigler-Najjar-szindróma, a Gilbert-szindróma, a hepatitis, a talasszémia és a galaktoszémia.
A "Küldés" gombra kattintva elfogadom a MedicineNet Általános Szerződési Feltételeit és Adatvédelmi szabályzatát. Azt is elfogadom, hogy e-maileket kapok a MedicineNettől, és tudomásul veszem, hogy bármikor leiratkozhatok a MedicineNet előfizetésekről.
Az újszülöttek körülbelül 60%-ánál alakul ki sárgaság; azonban bizonyos kockázati tényezőkkel rendelkező újszülötteknél nagyobb a kockázata az újszülöttkori sárgaság kialakulásának. A kockázati tényezők közé tartoznak a következők:
Az újszülöttkori sárgaság az újszülött vizsgálatával és vérvizsgálattal diagnosztizálható a teljes szérum bilirubinszint ellenőrzésére. Az egészségügyi szakembernek szorosan nyomon kell követnie újszülöttjét a sárgaság kialakulása miatt, és sok kórház rutinszerűen ellenőrzi az újszülöttek teljes bilirubinszintjét a kórházi elbocsátás előtt. Bár a vérvizsgálat a legpontosabb, bizonyos esetekben a transzkután bilirubin leolvasható úgy, hogy kézi érzékelőt helyez az újszülött bőrére. Ha ez az érték magas, vérvizsgálatot lehet rendelni a teljes bilirubinszint megerősítésére. A bilirubinszint általában az 5 életnapból 3-ban a legmagasabb. További vérvizsgálatot lehet rendelni azoknál az újszülötteknél, akiknek kezelésre és megfigyelésre van szükségük, vagy azoknak, akiknek más, újszülöttkori sárgaságot okozó alapbetegségük lehet.
Az újszülöttek sárgaságának kezelésének szükségességét a teljes bilirubinszintnek az újszülött életkorához viszonyított órákban kifejezett értelmezése határozza meg. Ha a szintet túl magasnak ítélik, vagy ha túl gyorsan emelkedik, kezelésre van szükség. Néha a kezeléshez csak a bilirubinszint szoros monitorozása szükséges, és nem lehet szükség további beavatkozásokra. Egyes esetekben az újszülöttkori sárgaság kezelése otthon is előfordulhat, míg más esetekben kórházi felvételre van szükség.
A teljes bilirubinszint, a sárgaságot kiváltó ok és az újszülöttek klinikai állapota alapján különböző kezelési módok állnak rendelkezésre az újszülöttek sárgaságának kezelésére. Ide tartoznak a következők:
Az újszülöttkori sárgaság szövődményei akkor jelentkeznek, amikor a bilirubinszint eléri a toxikus szintet, és a bilirubin a központi idegrendszerbe kerül, és károsítja az agyat. Az agyi toxicitás lehet reverzibilis (korai akut bilirubin encephalopathia), vagy a károsodás maradandó és visszafordíthatatlan (kernicterus). A maradandó károsodás agyi bénuláshoz, süketséghez és értelmi károsodáshoz vezethet.
Általánosságban elmondható, hogy a sárgaságban szenvedő újszülöttek prognózisa kiváló, ha megfelelő ellenőrzést és kezelést kapnak, és az újszülöttkori sárgaságban szenvedő csecsemők túlnyomó többsége káros hatások nélkül javul. Az egészségügyi szakembereknek azonban ébernek kell maradniuk, és a szülőket tájékoztatni és oktatásban kell részesíteni a súlyos hiperbilirubinémia lehetséges veszélyeiről, hogy megelőzzék a kernicterus pusztító következményeit.
Az újszülöttek sárgaságának bizonyos fokú előfordulása normális, és nem teljesen megelőzhető. A jelentős hiperbilirubinémia és szövődményeinek megelőzése azonban lehetséges megfelelő szűréssel (bilirubinszint meghatározása), a magas kockázatú újszülöttek azonosításával, a hiperbilirubinémiában szenvedő csecsemők szoros felügyeletével és monitorozásával, a szülők oktatásával, valamint az orvosilag indokoltnak ítélt azonnali kezeléssel.