Stomach Health >> gyomor egészség >  >> Q and A >> gyomor kérdés

Idiopátiás retroperitoneális fibrózis

Mi az idiopátiás retroperitoneális fibrózis 

Az idiopátiás retroperitoneális fibrózis primer retroperitoneális fibrózisként is ismert.

Az idiopátiás retroperitoneális fibrózis (IRF) egy ritka betegség, amely gyulladást és fibrózist (hegesedést) okoz a hasi aorta (a szív legnagyobb artériája) és a csípőartériák körül (a hasi aorta két nagy artériára szakad). 1  2  3 

A gyulladás átterjed a retroperitoneumba, amely a has mögötti tér. Ez a gyulladás az ureter fibrózisát és a vesekárosodást okozhatja. Nehezen jut el a vizelet a részlegesen elzáródott uretereken keresztül a vesékbe és a hólyagba. 2  3  4

Retroperitoneum tartalmazza a veséket, a mellékveséket, a hasnyálmirigyet, a nyirokcsomókat, az ideggyökereket, a hasi aortát és a vena cava inferiort.

Fibrózis – rostos szövet a sérülésből vagy gyulladásból származó gyógyulás mellékhatásaként.

Peritoneális üreg – a hashártya az a membrán, amely a hasfalat szegélyezi, és lefedi a hasüregben található legtöbb szervet, például a beleket.

Tünetek

Az idiopátiás retroperitoneális fibrózis az állapot minden szakaszában eltérő tünetekkel jár.

A korai szakaszok a következők:

  • tompa vagy intenzív fájdalom (hasi, hát vagy oldalt);
  • túlzott szomjúság; és
  • láb elszíneződése ödémával (duzzanat). 2 

A későbbi szakaszok a következők:

  • intenzív vagy súlyos fájdalom (hasi, here-, hát- vagy oldalfájdalom);
  • fáradtság;
  • psoriasis (vörös és viszkető bőr);
  • hányinger;
  • étvágytalanság;
  • hányás;
  • sápadt bőr;
  • súlycsökkentés;
  • láz;
  • vizelési nehézség;
  • haematuria (vér a vizeletben); és
  • sérült végtagmozgás. 2  3   4

Okok

Az idiopátiás retroperitoneális fibrózisnak nincs határozott oka. 2  3

Néhány lehetséges ok:

  • kisér-vasculitis (erek gyulladása/szűkülete);
  • szervspecifikus autoimmun betegségek (az immunrendszer aktivitása csökken vagy fokozódik);
  • környezeti (étrend, cukorbetegség vagy környezetszennyezés); és
  • genetikai tényezők. 4

Az idiopátiás retroperitoneális fibrózis másodlagos, ha más állapotokból származik.

Néhány azonosító tényező a következők:

  • veseelégtelenség;
  • rosszindulatú daganatok;
  • fertőzések;
  • sérülések;
  • kábítószer;
  • sugárterápia; és
  • műtét. 1  3  5 

Az idiopátiás retroperitoneális fibrózis esetek több mint 75 százalékát idiopátiás retroperitoneális fibrózisként diagnosztizálják. Férfiaknál gyakoribb, mint nőknél. 3   4

Kockázatok és szövődmények

Az idiopátiás retroperitoneális fibrózis elsősorban az aortát és a csípőartériákat érinti. A diagnosztizáltak egyharmadánál súlyosbíthatja vagy újonnan fellépő hipertóniát (magas vérnyomást) okozhat. 6

A magas vérnyomás és a fő erek gyulladása csökkentheti a véráramlást a mellkasi (mellkasi) aortán keresztül, és ischaemiás stroke-kal is összefüggésbe hozható. 7

Az idiopátiás retroperitoneális fibrózis a mesenterialis artériák (az aortából a belekbe vért szállító erek) és az inferior vena cava (az ér, amely a szívbe viszi vissza a vért) elzáródását is okozhatja, a lágyrészek növekedésével, növelve a többszörös szervi elégtelenség kockázatát. 6

Amikor idiopátiás retroperitoneális fibrózissal járó másodlagos állapotba fejlődik, fennáll annak a veszélye, hogy a jóindulatú daganat rosszindulatúvá válik, és átterjed az agy vagy a gerincvelő egyes részeire. 3

Tesztek és diagnózis

Az idiopátiás retroperitoneális fibrózist legjobban számítógépes tomográfia (CT), mágneses rezonancia képalkotás (MRI) és/vagy pozitronemissziós tomográfia (PET) értékelésével lehet diagnosztizálni. 7

Az idiopátiás retroperitoneális fibrózis értékelése a következőket foglalhatja magában:

  • CT/angiográfiás vizsgálat a vese-, aorta- és csípőartériák körüli lágyrész-sűrűség-tömeg meghatározására
  • MRI a T1 relaxációs időre (az izgatott protonok visszatérnek a relaxációba)
  • A vese ultrahangja vagy a vesék és a húgyvezetékek speciális röntgenfelvétele elzáródásra
  • Alacsony tiroxinszint
  • Autoimmun tesztek
  • Antinukleáris antitestek és simaizom elleni antitestek
  • IgG4 szintek 
  • Intravénás pyelogram ultrahanghoz és röntgenhez
  • 18F-fluor-dezoxiglükóz a szöveti glükóz felvételhez és 
  • PET (az onkológiai kezelésből és a fertőző betegségekből származó gyulladások felmérése)
  • Finomtűs aspirációs biopszia rostos szövetekhez és gyulladásos sejtekhez  1  3   4  5   8  9   10

Kezelés

Az idiopátiás retroperitoneális fibrózis kezelésének fő célja az esetleges érelzáródások enyhítése és az állapot rosszabbodásának megelőzése.

Az idiopátiás retroperitoneális fibrózist a következőkkel kezelik:

  • az állapotot okozó gyógyszertől való megvonás;
  • glukokortikoidok és/vagy immunszuppresszánsok;
  • tamoxifen (antiösztrogén, ha a glükokortikoid terápia ellenjavallt); és
  • nagy dózisú prednizon. 2  3   4  7  11

A másodlagos idiopátiás retroperitoneális fibrózis kezelése: 

  • a gyanított szer abbahagyása;
  • fertőzés elleni antibiotikumok;
  • orális, nagy dózisú glükokortikoidok;
  • kemoterápia és sugárterápia; és
  • rosszindulatú daganatok műtétje (csak 5 százalékos a kiújulási arány). 4  5   6  9

A kezelés után visszaesés és hosszú távú problémák léphetnek fel, és férfiaknál gyakrabban fordul elő. A kortikoszteroidok és/vagy tamoxifen alkalmazása csökkenti a visszaesés kockázatát. 3   4

Sebészet

Az idiopátiás retroperitoneális fibrózis súlyos bilaterális hydronephrosist (vizelet-elzáródást és veseduzzanat), ureter kompressziót és veseelégtelenséget okozhat. 2 

Krónikus reziduális hidronephrosis előfordulhat. Kezelés hiányában a súlyos szövődmények végstádiumú veseelégtelenséggé alakulhatnak. 2  

Azonnali intézkedés szükséges a maradandó vesekárosodás megelőzése érdekében:

  • ureter stent (cső az ureter megnyitásához);
  • nephrostomia (vizelet ürítése a veséből egy cső segítségével); és
  • sebészeti/laparoszkópos ureterolysis (nyomás felszabadítása az ureterből). 2  3

 Támogatás

Kidney Health Australia

Milyen típusú szakember?

Az idiopátiás retroperitoneális fibrózis különböző stádiumainak diagnosztizálásához, kezeléséhez és monitorozásához szükséges szakemberek:

háziorvos

Nefrológus (vesebetegség)

Urológus sebész (vesék, hólyag, prosztata és férfi nemi szervek)

Endokrinológus (cukorbetegség és endokrin betegségek)

Érsebész és kardiológus / szívsebész