Az utazók hasmenését általában hasi görcsök, hányinger és puffadás kíséri.
Az utazók hasmenését a legtöbb szakértő úgy határozza meg, hogy egy utazó személy 24 órás időtartamon belül három vagy több formálatlan székletet hagy el. Az utazók hasmenését általában hasi görcsök, hányinger és puffadás kíséri. Az utazók hasmenése egy általános kifejezés, és nem határoz meg semmilyen okot. A világ mérsékelt égövi régióiból érkező utazók gyakran tapasztalnak hasmenést négy nappal vagy két héttel azután, hogy megérkeztek a világ bizonyos területeire. A betegség leírására használt egyéb kifejezések közé tartozik a "Montezuma bosszúja", az "azték két lépés" és a "Turista" Mexikóban, a "Delhi Belly" Indiában és a "hongkongi kutya" a Távol-Keleten.
A nemzetközi utazók 20-50 százalékánál hasmenés alakulhat ki attól függően, hogy a világ melyik régióját látogatják. A Centers for Disease Control (CDC) szerint a hasmenés az utazók leggyakoribb betegsége, amely évente 10 millió embert érint. Általánosságban elmondható, hogy a hasmenés kockázatának kitett utazók általában iparosodott országokból érkeznek, és olyan magas kockázatú területekre utaznak, amelyek elsősorban a világ fejlődő vagy kevésbé iparosodott országaiban találhatók, beleértve Latin-Amerikát, Afrikát, a Közel-Keletet és Ázsiát. A kevésbé kockázatos területek közé tartozik Kína és néhány karibi nemzet. Az Egyesült Államok, Kanada, Észak-Európa és Ausztrália területeire való utazás jelenti a legalacsonyabb kockázatot az utazók számára.
A férfiak és a nők azonos kockázatnak vannak kitéve az utazók hasmenésének kialakulásában. A fiatalabb egyének gyakrabban szenvednek, talán a kalandosabb étkezési szokások miatt. Az immunrendszerüket veszélyeztető betegségekben szenvedők (például HIV, rák, kemoterápia, szteroidhasználat), a cukorbetegek és a hasi alapbetegségben (irritábilis bél szindróma, vastagbélgyulladás) szenvedők hajlamosabbak az utazók hasmenésére. Azok az emberek, akik gyomorsav-blokkolókat szednek (például famotidint [Pepcid], cimetidint [Tagamet], omeprazolt [Prilosec], ezomeprazolt [Nexium]), szintén hajlamosabbak az utazók hasmenésére, mivel kevesebb gyomorsav védi őket az állapotot okozó baktériumok.
Orvosi szerző:Melissa Conrad Stöppler, MD
Orvosi szerkesztő:Charles P. Davis, MD, PhD
Az utazók hasmenése a nemzetközi utazók akár felét is érinti. Ez messze a leggyakoribb utazással összefüggő betegség, amely évente körülbelül 10 millió embert érint világszerte. A fertőző ágensek, különösen a széklettel szennyezett vízből származó baktériumok, az utazók hasmenését okozzák. Az utazók hasmenésével kapcsolatos leggyakrabban azonosított baktériumok az ETEC vagy enterotoxigén Escherichia coli. .
Az utazók hasmenése kialakulásának legfontosabb kockázati tényezője az úti cél. Világszerte a fejlődő országok jelentik a legnagyobb kockázatot, a legnagyobb kockázatú úti cél pedig Latin-Amerika, Afrika, Közel-Kelet és Ázsia fejlődő országai. Az emberek bizonyos csoportjainál nagyobb valószínűséggel alakul ki utazók hasmenése. A veszélyeztetett csoportok a következők:
Az utazók hasmenését általában szennyezett élelmiszer vagy víz lenyelése okozza. A közhiedelemmel ellentétben az élelmiszer – nem a víz – az elsődleges ok. A CDC becslései szerint az utazók hasmenéses eseteinek akár 80%-át baktériumok okozzák. Az utazók hasmenését okozó leggyakoribb baktérium az enterotoxigén E. coli, az enterovírusellenes E hat osztályának egyike. colit .
A legtöbb E. colit ártalmatlanok. Az E-nek azonban hat egyedi osztálya van. colit amelyek gyomor- és bélgyulladást (gasztroenteritist) okozhatnak, és enterovírusnak nevezik. Virulensek (rendkívül károsak) a bélre (vagy görögül az enteronra).
Összességében az enterovírusok e hat osztálya E. colit EEC-csoportként hivatkoznak rájuk (enterovirusulens E. coli). ). Az EGK minden osztálya különbözik és különbözik a többitől.
Az utazók hasmenésében szerepet játszó egyéb baktériumfajok közé tartozik a Campylobacter jejuni , Shigella és Salmonella . A vírusok (beleértve a Rotavirus, Norwalk vírus és más enterális vírusok) ritkábban okozzák az utazók hasmenését. A parazitafertőzések nem gyakori okok, kivéve a Giardia lambliat , amelyre gyanakodni kell az Oroszországba vagy az északi félteke hegyvidéki régióiba utazó egyéneknél. Cryptosporidum , egy másik parazita, szintén a Szentpétervárra (Oroszország) és másutt látogatók hasmenésének gyakori okozójaként szerepel.
Az utazók hasmenésének tünetei eltérőek. A hasmenés általában az utazás első hetében jelentkezik, és három-négy napig tart.
Az utazók hasmenésének feltételezett diagnózisa kizárólag a hasmenés kialakulásán alapul, amikor a világ azon részén járnak, ahol ez az állapot gyakori az utazók körében. A hasmenés általában enyhe, önmagától elmúló, és spontán módon megszűnik. A tüneteket általában vény nélkül kapható gyógyszerekkel lehet kontrollálni (lásd alább). Csak akkor kell kísérletet tenni a hasmenésért felelős szervezet pontos azonosítására, ha a hasmenés súlyos vagy bonyolult. terápia választható. Az azonosítás nehézkes vagy lehetetlen lehet a fejletlen országokban az orvosi laboratóriumok hiánya miatt. Ha rendelkezésre állnak laboratóriumok, a széklet paraziták szempontjából megvizsgálható, és baktériumok kimutatására tenyészthető. A kórokozó azonosítása végleges diagnózist eredményez.
Bár a profilaktikus antibiotikumok (az antibiotikumokat azelőtt szedik, hogy a személy ki van téve a kórokozónak) hatékonyak az utazók hasmenésének megelőzésében, általában nem javasoltak. Az antibiotikumok mellékhatásai, beleértve a fényérzékenységet (a napra való érzékenységet, amely a bőr sérülését okozza) és a további hasmenést, komoly problémákat okozhatnak. Az antibiotikum-profilaxis megfontolható olyan alapbetegségben szenvedő egyéneknél, akiknél nagyobb valószínűséggel fordul elő hasmenés, vagy akiket a hasmenés súlyosan érinthet. Ebbe a csoportba azok tartoznak, akik korábban gyomorműtéten, aktív gyulladásos bélbetegségben, immunhiányos alapbetegségben és egyéb súlyos egészségügyi rendellenességben szenvedtek. Ezekben a helyzetekben a kinolonok osztályába tartozó gyógyszerek (ciprofloxacin [Cipro, Cipro XR, Proquin XR], levofloxacin [Levaquin]) hatásosnak bizonyultak.
A bizmut-szubszalicilát (Pepto-Bismol) folyékony vagy tabletta formájában szintén hatékonynak bizonyult a hasmenés megelőzésében az utazók akár 65%-ánál, bár a Pepto-Bismol fekete székletet és ritkán fülzúgást okozhat. Az aszpirinre allergiások kerüljék a Pepto-Bismolt.
A szenvedő betegek kezelésében szerepet játszanak a tüneteket enyhítő gyógyszerek, valamint az antibiotikumok. Mérsékelt tünetek esetén a Pepto-Bismol önmagában adagolása is elegendő lehet. Alternatív megoldásként hasmenés elleni szerek adhatók, például difenoxilát és atropin (Lomotil) vagy loperamid (Imodium). Súlyos betegség esetén, amelyet gyakori hasmenés vagy kiszáradás jellemez, vagy amelyet véres széklet bonyolít, a Lomotil vagy az Imodium nem alkalmazható, és konzultáljon orvosával.
Az orális folyadékok a terápia alappillérei, mivel fontosak a kiszáradás megelőzésében. Tippek a hidratáltság megőrzéséhez:
A gyermekek és az idősek hajlamosabbak a kiszáradásra. Ha valaki szédül vagy szédül, szapora pulzust érez, vagy a szája és az ajka kiszárad, orvoshoz kell fordulnia. Ha a gyermek kedvetlen, nem eszik és nem iszik, és néhány órán belül nem pelenkázik, és nem vizel, akkor szintén gyorsan orvoshoz kell fordulnia.
Az utazók hasmenésének prognózisa általában jó.
Mivel az élelmiszer a fertőzés fő forrása, az étrendre való fokozott odafigyelés kiemelten fontos az utazók hasmenésének megelőzésében.
Az antibiotikumok hatékonyak lehetnek az utazók hasmenésének megelőzésében, de a legtöbb ember számára nem ajánlottak az esetleges mellékhatások miatt (lásd:„Hogyan kezelik az utazók hasmenését?”).
A bizmut-szubszalicilát (Pepto-Bismol) szintén hatékony lehet az utazók hasmenésének megelőzésében, bár a Pepto-Bismol fekete székletet és ritkán fülzúgást okozhat. Az aszpirinre allergiásoknak kerülniük kell a Pepto-Bismolt. A vizsgálatok nem mutatták ki, hogy a bizmut-szubszalicilát három hétnél tovább használható.
Probiotikumok, mint például a Lactobacillus nem mutattak meggyőző eredményeket az utazók hasmenésének megelőzésében.