A laktóztolerancia teszt egy teszt a lenyelt laktóz intoleranciájának diagnosztizálására. A laktózintolerancia olyan genetikai állapot, amelyben az egyének nem képesek megemészteni és felszívni a tehéntejben lévő laktózcukrot.
A laktóz intolerancia a tejben lévő cukor, a laktóz megemésztésének képtelensége. A tej fontos táplálékforrás a gyermekek és még néhány felnőtt számára is. Normál laktóztolerancia esetén az összes laktózt egy enzim lebontja (emészti) a bélben két kisebb cukorrá (galaktózra és glükózra), amelyek aztán felszívódnak a szervezetben. Ennek eredményeként általában nem jut el a laktóz a vastagbélbe.
Másrészt azoknál a laktózintoleranciában szenvedőknél, akiknél hiányzik a laktózt lebontó bélenzim, a bevitt laktóz nem emésztődik és nem szívódik fel a vékonybélben, és eljut a vastagbélbe, ahol a vastagbélben lévő baktériumok felhasználják. A baktériumok olyan vegyszereket termelnek, amelyek hasmenést okoznak, és gázokat is termelnek. Hasi fájdalom is előfordulhat.
A laktóztolerancia teszt megköveteli, hogy az egyén laktózt tartalmazó folyadékot igyon. A vékonybélben a laktóztoleráns egyéneknél a bevitt laktóz galaktózra és glükózra hasad, amelyek ezután felszívódnak a bélből és a vérbe kerülnek. A laktóz bevételét követő két órán belül több vérmintát vesznek a vércukorszint mérésére. Ha a laktóztolerancia normális, a glükóz bélből történő felszívódása miatt emelkedik a vércukorszint. Laktózintolerancia esetén a glükózszint nem emelkedik.
Sok klinikus egyszerűen felállítja ezt a diagnózist a tünetek javulása alapján, amikor a laktózt kihagyják a páciens étrendjéből, és affravációján, amikor azt újra bevezetik. A laktózintolerancia kimutatására használt további tesztek közé tartozik a laktóz-hidrogén kilégzési teszt és a széklet savassági tesztje, ez utóbbit elsősorban csecsemőknél és nagyon kisgyermekeknél alkalmazzák. Létezik egy genetikai teszt is, amely meg tudja állapítani, hogy az egyén rendelkezik-e a laktóz emésztéséhez és felszívódásához szükséges bélenzimmel vagy sem.