A Rocky Mountain foltos láz (RMSF) egy kullancsok által terjesztett betegség, amelyet a Rickettsia rickettsii baktérium okoz. . Ez a betegség, amely Észak-, Közép- és Dél-Amerikában fordul elő, fertőzött kullancscsípés útján terjed. A betegség az erek nyálkahártyáját érinti (vaszkulitisznek nevezett állapotot okoz), ami az erek szivárgását okozza, ami végső soron szinte minden belső szerv károsodását okozhatja. Ez a halálos kullancsok által terjesztett betegségek leggyakoribb oka az Egyesült Államokban. A halálozási arány kevesebb, mint 1%.
Az RMSF-eseteket az ország számos területén jelentettek, és a betegség nem korlátozódik a Sziklás-hegység régióra, ahogyan a neve is sugallja. Valójában Arkansas, Missouri, Észak-Karolina, Oklahoma és Tennessee a bejelentett esetek több mint 60%-át teszik ki. 2010-ben hozzávetőleg 2000 esetet jelentettek az Egyesült Államokban, ami több mint kétszer annyi esetet jelent évente az 1990-es években.
Tekintse meg a Rocky Mountain foltos lázat (RMSF) terjesztő kullancsok képeit. Ezenkívül kaphat tippeket az RMSF megelőzésére.
Tekintse meg a képeket, és tudjon meg többet az RMSF-ről »
Az RMSF-et a Rickettsia rickettsii okozza , egy baktérium, amely egy fertőzött kullancs csípésén keresztül terjed az emberre. Az Egyesült Államokban ezek a kullancsok közé tartozik a Rocky Mountain fakullancs (Dermacentor andersoni ), az amerikai kutyakullancs (Dermacentor variabilis ), valamint a barna kullancsot (Rhipicephalus sanguineus). ).
A kullancsnak meg kell harapnia az embert, majd legalább hat-tíz órán keresztül hozzá kell tapadnia ahhoz, hogy a baktérium átvitele megtörténjen, bár egyes esetekben az átvitel legfeljebb 24 óráig tart.
A szabadban olyan területeken tartózkodni, ahol a kullancsok Ricketsia rickettsii-t hordoznak elterjedt a betegség elsajátításának fő kockázati tényezője.
Bár a betegség neve magában foglalja a Sziklás-hegységet is, kissé téves elnevezés, mivel az RMSF-et leggyakrabban az Egyesült Államok déli Atlanti-óceáni és déli középső régióiban jelentették (bár a Rocky Mountain régió volt az egyik első olyan terület, ahol a betegség azonosították).
Az RMSF előfordulása növekszik, amikor a kullancsok a legaktívabbak, és az emberek több időt töltenek a szabadban, ami általában a nyári hónapokban fordul elő, júniusban és júliusban a csúcsidőszakok. Az RMSF azonban az év bármely hónapjában előfordulhat.
Az RMSF kullancscsípés útján terjed, és nem terjedhet át emberről emberre. Ritkán érkeznek azonban jelentések arról, hogy az RMSF-et vérátömlesztéssel továbbítják.
Az RMSF általában fejfájással, magas lázzal és izomfájdalmakkal kezdődik. Egyes egyéneknél hasi fájdalom, hányinger és hányás is kialakulhat. Ezt gyakran kiütés követi (általában 2-5 nappal a láz fellépése után), amely a boka, az alkar és a csukló környékén jelenik meg. A kiütés kis, nem viszkető, lapos rózsaszín foltokból áll, amelyek az egyén mellkasára és hátára, majd a többi végtagra terjednek. A kiütés néha a kézfejet és a talpat érintheti. Egyes esetekben (az esetek körülbelül 10%-ában) nem alakul ki kiütés, ami sokkal nehezebbé teszi az RMSF diagnosztizálását. Az RMSF-ben szenvedő betegek körülbelül 35-60%-ánál vörös vagy lila foltos kiütés (petechia) alakulhat ki a tünetek megjelenését követő hatodik napon vagy később. Az ilyen típusú kiütések megjelenése azt jelzi, hogy a betegség súlyosabbá vált.
A kis erek nyálkahártyájának károsodása miatt azok szivárognak, és vérzés vagy vérrögképződés a következő lehetséges szövődményekhez vezethet:
Az RMSF jelei és tünetei a kullancscsípés utáni első néhány napon belül jelentkezhetnek, vagy akár két héttel is késhetnek. A tipikus kiütés általában körülbelül két-öt nappal a láz fellépése után jelentkezik, bár előfordulhat, hogy egyáltalán nem jelenik meg.
Az RMSF-et kezdetben általában egy alapellátó orvos (gyermekorvos, háziorvos vagy általános belgyógyász) vagy sürgősségi egészségügyi szakember kezeli. A betegség súlyosságától függően fertőző szakorvoshoz is lehet fordulni.
Az RMSF-et kezdetben nehéz lehet diagnosztizálni, mivel sok korai tünet (például fejfájás, testfájdalmak és láz) általában sok más vírusos vagy bakteriális fertőzés esetén is megfigyelhető. A klasszikus bőrkiütés jelenléte általában segít a diagnózis felállításában, azonban nem minden RMSF-ben szenvedő betegnél alakul ki kiütés. Az RMSF előzetes klinikai diagnózisa felállítható a páciens tünetei és fizikális vizsgálata, valamint az esetleges kullancsexpozíció kórtörténete alapján. A kezelés azonnali megkezdése RMSF-gyanús esetekben döntő fontosságú, még a megerősítő vizsgálati eredmények megszerzése előtt. Speciális laboratóriumi vizsgálatok (például immunfluoreszcens antitest-tesztek, latex agglutináció vagy enzimes immunoassays) állnak rendelkezésre az RMSF diagnózisának megerősítésére. Ezek a tesztek azonban nem állnak rendelkezésre minden egészségügyi intézményben, és az eredmények napokba vagy hetekbe telhetnek.
Az RMSF-fertőzés során az egyén immunrendszere általában a betegség kezdetét követő hét-tíz napon belül antitesteket termel (ezért a megerősítő laboratóriumi tesztek negatívak lehetnek az első héten). Az indirekt immunfluoreszcens vizsgálatot két mintán kell elvégezni az antitesttiterek növekedésének kimutatásához (az első mintát általában az első héten veszik, a második mintát pedig körülbelül két-négy héttel később).
További rutin vérvizsgálatokat végeznek, mint például teljes vérkép, elektrolit panel, májfunkciós tesztek és véralvadási vizsgálatok. Ezek a vérvizsgálatok segíthetnek nyomon követni az esetleges szövődményeket, például a veseelégtelenséget vagy a véralvadási problémákat. Elektrokardiogram (EKG) vagy mellkasröntgen is készíthető, ha a betegség bármely lehetséges szív- vagy pulmonális megnyilvánulása van. Azoknál az egyéneknél, akiknek zavartságuk vagy görcsrohamuk van, az agy CT-vizsgálatát is el lehet rendelni. A további vizsgálatok a beteg tüneteitől és a betegség súlyosságától függenek.
Az RMSF kezelése az antibiotikumok. A doxiciklin a választott antibiotikum olyan gyermekeknél és felnőtteknél, akiknél RMSF-re gyanakodnak. Az antibiotikum-kezelés akkor a leghatékonyabb, ha a tünetek megjelenését követő első öt napon belül kezdődik, ezért azonnali antibiotikumos kezelést kell kezdeni minden olyan személynél, akinél fennáll az RMSF gyanúja, még azelőtt, hogy a megerősítő laboratóriumi vizsgálati eredmények rendelkezésre állnak. Az antibiotikumok korai megkezdése 20%-ról 1% alá csökkenti az RMSF halálozási arányát. A doxiciklinre allergiás egyének és egyes terhes betegek számára a kloramfenikol (Chloromycetin, Econochlor, Ocu-Chlor) egy alternatív antibiotikum, amely használható. Bár a betegség jól reagál a kezelésre, életveszélyessé válhat, ha nem kezelik azonnal.
Bár bizonyos, enyhe tünetekkel és RMSF-re gyanús jelekkel rendelkező betegek ambulánsként kezelhetők antibiotikumokkal és szoros utánkövetéssel, más RMSF-gyanús betegeket szoros megfigyelés és további értékelés céljából kórházba kell helyezni.
Ha korán diagnosztizálják és azonnal kezelik, az RMSF nagyon jó prognózissal rendelkezik. A legtöbb beteg hosszú távú fogyatékosság nélkül teljesen felépül. A diagnózis és a kezelés késése azonban hozzájárul az RMSF-nél tapasztalt szövődmények és mortalitás magasabb arányához. Az Egyesült Államokban az RMSF halálozási aránya jelenleg kevesebb, mint 1%. Az antibiotikum előtti korszakban a halálozási arány 30% körül volt.
Az RMSF hosszú távú hatásai a betegség súlyosságától függenek. Sok beteg hosszú távú hatások nélkül teljesen felépül, míg mások tartós, hosszú távú neurológiai problémáktól és belső szervek diszfunkciótól szenvedhetnek.
Jelenleg nem állnak rendelkezésre vakcinák az RMSF ellen. A betegség megelőzésének legjobb módja a kullancscsípés elkerülése.
Az RMSF megelőzhető a következő óvintézkedések végrehajtásával, amelyek segíthetnek elkerülni a kullancscsípéseket: