Nagyon ritkán kell ún. középső (mezotseliakalny) vakbélgyulladás, azaz vakbélgyulladás, ahol a vakbél szokásos normál ellátásánál a hajtás a gyomor átlagos vonala felé irányul, útközben keresztezi a jobb uretert. Az ilyen vakbélgyulladás klinikai képének sajátosságait az okozza, hogy a hajtás a vékonybél hurkjai között helyezkedik el, így a középső vakbélgyulladásnál gyakrabban, mint bármely más esetben figyelhető meg a bél átjárhatatlanság (intestins paresis) jelensége. A klinikai képen elmondottak szerint általában élesen kifejezett peritoneális jelenségek lépnek fel.
A középső vakbélgyulladás diagnosztizálásának nehézségeiről abból lehet megítélni, hogy a vakbélgyulladásnak ezt a formáját ritkán írják le a szakirodalomban; nyilván a sebészek nem olyan gyakran találkoznak ilyen vakbélgyulladással, hogy elképzeljék klinikai képét.
Bal oldali vakbélgyulladás
A hajtás bal oldali elrendezése ritkán figyelhető meg. Leggyakrabban a belső terek visszatérő elrendezésénél, általános vagy részleges (situs visceirum inversus), ritkábban fordul elő -
a mozgó vakbélhez (a mesenterium ileocoecale comm.-hoz), amikor a hajtás része szabad vagy rögzített commissure szerint a rachistól balra, vagy akár a bal oldali csípőbélben fekszik.
A bal oldali vakbélgyulladás klinikai képe csak abban tér el a jobb oldali klinikai képtől, hogy a betegség lokális megjelenése lokalizált a bal csípőbéli pólusban. Az ilyen vakbélgyulladás diagnosztizálása nehéz, és a diagnózis gyakrabban történik műtét során. Csak abban az esetben, ha a bal oldali vakbélgyulladással kezdődő fájdalom a jobb oldalon érezhető, a bal oldalon pedig a helyi megnyilvánulások vannak meghatározva, a diagnózis egy kicsit könnyebb (3. V. Pál).