26. ábra:A héthengeres invagináció sémája.
A kialakult megvalósítás következtében a belek átjárhatósága a megvalósítás helyén bizonyos mértékig megbomlik, emellett a beültetett béldarab tápláléka is szenved. Nyilvánvalóan ezek a jelenségek szoros kapcsolatban állnak egymással. A megvalósítás, a már csillogás is sűrűbb, és a vérkeringés is erősebbé válik. A beszűkült hely és táplálék átjárhatóságának mértékében az invaginációnál tapasztalható különbségek attól függnek, hogy milyen bélrendszer vesz részt a megvalósításban. Ha a vékonyat vastagban valósítják meg, akkor a körülmények meglehetősen kedvezőek a tartósításra mind az élelmiszer, mind az átjárhatóság szempontjából; ha vékony a vékony és vastag a vastag, akkor a körülmények kedvezőtlenek. VA Krasintsev (1903) ezt a megkülönböztetést a következőképpen fogalmazta meg a megvalósítás során:"a vékonybélben történő invagináció gyorsan a bél üszkösödéséhez vezet, és többnyire a teljes átjárhatatlanság jelensége követi, ezért heveny áramú; a megvalósítás többnyire vastagbélben történik. relatív járhatatlanságról ad képet, és akár hetekig is eltarthat."
A leírt körülményeken túlmenően az invagináció helyén lévő bél átjárhatóságának fokát még a körülmények is befolyásolják:intussusceptum hossza, fényben maradás zárványok invaginációi (ascarida, kő, idegen test), invaginációs kombináció béldaganatok, intraparietális vérzések stb. Az egyik páciensemnél, akinél enterális invaginációval operáltunk gyógyszerrel a reszekált bélből, meg lehetett nézni, hogyan A polipok megvalósítása megkezdődött, intussusceptum fején lévén, és egyéb polipok, tojás körüli mérettel megtisztelve az invagináció befejeződött. A lényeg azonban nem az, hogy melyik polip kezdődött és mi fejezte be a megvalósítást, és az, hogy az utolsó polip, amely a szelepbe őrölt, belülről hermetikusan lezárta az intussusceptum csillogását, teljessé változtatva a viszonylagos járhatatlanságot.
Az erek prelum a bélfodor vérkeringésének zavarához vezet az intussusceptumban. A vér kiáramlásának relatív akadálya az intussusceptum hypostasishoz, ecchymomákhoz vezet; a vér beáramlásának teljes leállása vérzéses szívrohamot ad intussusceptum nekrózissal. Az utolsó körülmény végül az intussusceptum elutasításához, per via naturalis otkhozhdeniye-jához és viszonylagos öngyógyuláshoz vezethet. A bevezetett bélszonda hossza rendkívül változatos, több centimétertől több méterig is ingadozik.
Minden, amit elmondanak, az invagináció helyén bekövetkezett változásokhoz tartozik. A bélcsillanás elzáródásának mértéke a behatolások helyén, az intussusceptum hossza befolyásolja a betegség lefolyását. Az invaginációs áram súlyában azonban nem kisebb szerepet játszik az átjárhatatlanság is. A klinikai kép változatos lesz a teljes jejunumban és a vastagságban, a csillogás teljes vagy relatív elzáródása esetén. Tekintettel a bélinvaginációk szintjére, elfogadott, hogy az összes invaginációt négy csoportra osztják:
Ha ezt az osztályozást bonyolítja, a második mutató, nevezetesen az invaginált bélhely átjárhatóságának exponense megadása után egyértelmű lesz a megvalósítások változatossága és súlyuk mértéke. I. G. Rufanov ismerteti Rafinesku, Notnagel és Vilms indokait, amelyek a megvalósítás négy formáját különböztették meg:
A bélinvaginációk ilyen felosztása mellett, még előtte is megosztották a betegek életkora szerint, tekintettel arra, hogy szuperakut és akut invaginációk elsősorban csecsemőknél fordulnak elő, szubakut - idősebb gyermekeknél és krónikus - főként felnőtteknél. Nem valószínű, hogy feltétel nélkül egyetértünk ezzel a felosztással.
I. G. Rufanov tehát azt találta, hogy az akut invaginációk és a krónikus invaginációk viszonya felnőtteknél egyformán 56:44, azaz majdnem egyforma gyakori. Gyermekeknél krónikusan lezajló invaginációk nagyon ritkán (3-5%) figyelhetők meg.