Amikor bármilyen rendszerben változás történik, más változások egyensúlyát vagy egyensúlyát fogja elérni, általában az eredeti mérlegetől eltérő ponton. Bár ezt az elvet eredetileg a francia kémikus, Henry Le Chatelier állította a kémiai reakciókhoz, ez az elmélet szinte minden másra is alkalmazható.
Az online szerveren közzétett esszében Előnyomtatások* , Eleftherios P. Diamandis, a Torontói Egyetem és a Mount Sinai Hospital, Toronto, azzal érvel, hogy az emberek által okozott változások, az éghajlathoz, és minden körülöttünk olyan változásokhoz vezet, amelyek drámai hatással lehetnek az emberi életre. Mivel ökoszisztémáink nagyon összetettek, nem tudjuk, hogy tetteink hosszú távon milyen hatással lesznek ránk, így az emberek általában figyelmen kívül hagyják őket.
Minden csata anyja:vírusok az emberek ellen. El tudja kerülni az ember a kihalást 50-100 év alatt? Képhitel:Yaroslau Mikheyeu / ShutterstockMinden megváltozik körülöttünk, az élő szervezetektől az éghajlatig, víz, és a talaj. Egyes becslések szerint az 50 évvel ezelőtt létezett élőlények fele már kihalt, és a fajok mintegy 80% -a kihalhat a jövőben.
Ahogy folytatódik a globális felmelegedésről szóló vita, adatok szerint, az elmúlt hat év volt a legmelegebb. A globális felmelegedés olvadó jég, és a tengerszint emelkedett. A változó éghajlat egyre több erdőtüzet okoz, amelyek más kapcsolódó károkhoz vezetnek. Ugyanabban az időben, a megnövekedett árvizek nagy pusztítást okoznak.
Felmerül egy kérdés, hogy mekkora környezeti kárt okoztak már az emberek? Egy nemrégiben készült tanulmány összehasonlította a Földön található természetes biomasszát az emberek által termelt tömeggel, és megállapította, hogy az emberek minden héten a tömegüknek megfelelő tömeget termelnek. Ez az ember alkotta tömeg elsősorban épületekhez való, utak, és műanyag termékek.
Az 1900 -as évek elején, az emberi eredetű tömeg a globális biomassza körülbelül 3% -át tette ki. Ma mindkettő nagyjából egyenlő. Az előrejelzések szerint 2040 -re az ember alkotta tömeg háromszorosa lesz a Föld biomasszájának. De, az ilyen tevékenységet okozó emberi tevékenység lelassítása nehéz lehet, tekintettel a civilizációnk növekedésének részének.
Bár emberi sejtekből állunk, csaknem tízszer annyi baktérium van a bélben, mint a bélünkben. Ezek a mikrobák nemcsak helyileg, hanem az egész testre is hatással vannak. Van egyensúly a jó és a rossz baktériumok között, és a környezet bármilyen változása miatt ez az egyensúly eltolódhat, különösen a bőrön, amelynek következményei ismeretlenek.
Bár a legtöbb baktérium bennünk és bennünk ártalmatlan, a bélbaktériumoknak is lehetnek vírusai. Ha a vírusok nem pusztítják el azonnal a baktériumokat, beépülhetnek a bakteriális genomba, és sokáig látensek maradhatnak, amíg a környezeti tényezők újraaktiválják, amikor kórokozóvá válhatnak. A bélből is kiszökhetnek, és más szervekbe vagy a véráramba juthatnak. A baktériumok ezután felhasználhatják ezeket a vírusokat más baktériumok elpusztítására, vagy elősegíthetik azok virulensebb törzsekké való fejlődését.
Egy példa a kórokozók fejlődésére a jelenlegi járvány oka, súlyos akut légzőszervi szindróma koronavírus 2 (SARS-CoV-2). Ma már számos olyan mutáció ismert, amelyek fertőzőbbé és ellenállóbbá teszik a vírust, és megerősíti annak bejutását a sejtekbe a felszíni receptorokon keresztül.
Bizonyíték van arra, hogy a SARS-CoV-2 az agyat is befolyásolhatja. A vírus a szaglócsatornán vagy az angiotenzin-konvertáló enzim 2 (ACE2) útján juthat be az agyba. A vírusok érzékszerveinkre is hatással lehetnek, mint az illat és az íz elvesztése, és más, eddig ismeretlen neurológiai hatások is lehetnek. A COVID-19-ben tapasztalt szagvesztés egy új, erre a betegségre jellemző vírusos szindróma lehet.
Sok könyv és film leírt olyan járványokat, amelyeket olyan kórokozók okoznak, amelyek elpusztítják a nagy populációt és súlyos betegségeket okoznak. Az esszében a szerző egy hipotetikus forgatókönyvet közöl, amikor a bélbaktériumok hirtelen elkezdenek vírusfehérjéket termelni. Néhány virion terjed a testen keresztül, és az emberi populáción keresztül terjed. Néhány hónap múlva, a vírus vakságot okozott, és egy éven belül, nagy népesség elvesztette látását.
A járványok más betegségeket is okozhatnak, amelyek veszélyeztethetik az emberiség egész létezését. A COVID-19 járvány előtérbe helyezte ezt a lehetőséget. Ha továbbra is megzavarjuk az egyensúlyt köztünk és a környezet között, nem tudjuk, milyen következményekkel járhat, és a következő járvány a kihaláshoz vezethet.
Eleftherios Phedias Diamandis, egy görög ciprusi-kanadai biokémikus, aki a klinikai kémiára specializálódott. Tanár és a klinikai biokémia vezetője a Torontói Egyetem Laboratóriumi Orvostudományi és Patobiológiai Tanszékén, Ontario, Kanada. Emellett a Sinai-hegyi Kórház klinikai biokémiai osztályvezetője és az Egyetemi Egészségügyi Hálózat főkémikusa, található Torontóban.
Előnyomatok előzetes tudományos jelentéseket tesz közzé, amelyeket nem vizsgálnak felül, és ezért, nem tekinthető döntőnek, irányítja a klinikai gyakorlatot/az egészséggel kapcsolatos viselkedést, vagy megállapított információként kezelik.